PK BH 1996/194
PK BH 1996/194
1996.04.01.
A sajtóközlemény tartalmából levont következtetés személyiséget sértő jellegére való hivatkozás nem teszi mellőzhetővé a sajtóközlemény ama tényállításainak megjelölését, amelyek az ilyen jellegű következtetést engedik [Ptk. 79. § (1) bek., PK 13. sz.].
Az alperesek által szerkesztett, illetőleg kiadott H. című folyóirat 1994. július 15-én megjelent számában "A K. bankház Fantomjai" címmel sajtóközlemény jelent meg H. O. tollából. Az újságcikk egy bankház alapításával, működésével foglalkozik: egyebek mellett ismerteti, hogy a felperesek 1990 őszén vezető beosztást töltöttek be a pénzintézetnél. Az újságcikk azzal is foglalkozik, hogy vajon ki rejtőzik az egykori bankból lett mai J. Bank egyik tulajdonosa, a részvénykönyvben G. H. GmbH névvel feltüntetett szervezet mögött. Felveti annak lehetőségét, hogy nem kizárt: a szálak némi svájci kitérővel Magyarországra is vezetnek. Az újságcikk a következők közlésével zárul: A Magyar Nemzeti Bankra, illetőleg az Állami Bankfelügyeletre az a feladat vár, hogy most végre tisztázza: kit tisztelhet a magyar bankvilág igen aktív, ám annál titokzatosabb külföldi támaszában, a G. H. GmbH tulajdonosainak a személyében.
A folyóirat 1994. augusztus 2-án megjelent számában, az "Álmodozások köre" című, "K. bank dosszié" alcímű sajtóközlemény ugyancsak a K. bankkal foglalkozik. Az újságcikk első része felveti: "hogy K. I. egy jelentős magyar pénzintézet jelenlegi vezérigazgató-helyettese és a bank első számú embere, Z. K. tulajdonosai voltak-e a G. H. GmbH-n keresztül a banknak, arra vonatkozóan egyelőre semmiféle bizonyíték nem került elő. Arról pedig mit sem tudni, hogy vizsgálódik-e a kérdésben az Állami Bankfelügyelet, erről ugyanis nem köteles tájékoztatni a közvéleményt. Pedig nyilvánvaló, hogy miközben a tulajdonosi anonimitás a nemzetközi piaci viszonyok között nagyon is szokásos gyakorlat, a bankvilágtól ez másutt többnyire idegen. Ráadásul Magyarországon, ahol az átmeneti időszakban az állami szektor változása, a különféle érdekek legfőbb mozgatórugója, s a privatizálása a polgárok meggazdagodásának egyik legfőbb forrása, a tulajdonosváltás csak a legszélesebb nyilvánosság mellett valósulhat meg". Az újságcikk ezt követően ismét a K. bank keletkezésével, működésével és átalakulásával foglalkozik, és ennek keretében a következő kitételt alkalmazza: "A kizárólag külföldi magántulajdonban levő K. bank zavaros története is állami akcióval kezdődött". A sajtóközlemény említést tett továbbá az angol C. W. nevű pénzemberről, akit a pénzkereskedők társasága "eltaszított" magától. Végül az újságcikk megfogalmazza azt a reményét, hogy "előbb-utóbb a magyarországi bankvilág is megszabadul ettől a, "K. gate" folttól."
A felperesek az 1994. szeptember 2-án előterjesztett kérelmükben az I. r. alperestől a helyreigazító közlemény közlését kérték.
A főszerkesztő az 1994. szeptember 20-án kelt válaszában a felperesekkel azt közölte, hogy a helyreigazítási kérelemnek a kért formában nem tud eleget tenni, amennyiben az abban írottakat a kérelmezők a saját nevükben kívánják a lap olvasóinak a tudomására hozni, erre lehetőséget biztosít.
A felperesek a főszerkesztő ajánlatát nem fogadták el, és a keresetükben a helyreigazítás közzétételére kérték kötelezni az alpereseket. Emellett bírság kiszabását is indítványozták.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és az alpereseket perköltség és a le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte. Az első fokú ítélet indokolása szerint a felperesek a keresetükben maguk sem hivatkoztak az újságcikkben előforduló valótlan tényállításra. Az újságcikknek az az utalása ugyanis, hogy a felperesek esetleges banktulajdonlására nincs bizonyíték, a valóságnak megfelel. Az a kitétel pedig, hogy egyelőre nincs bizonyíték, véleményt fejez ki, vagyis hogy a jövőben előkerülhet ilyen bizonyíték. A véleménynyilvánítás azonban sajtó-helyreigazítás alapja nem lehet. A tulajdonosi pozíció feltételezése pedig nem jelenti a személyiségi jog megsértését. Az újságcikk ugyanis ezzel kapcsolatban nem állította, hogy a felperesek csak a devizakódex vagy más pénzügyi előírás megszegésével szerezhettek tulajdonjogot.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a keresetnek helyt adó döntés meghozatala érdekében a felperesek fellebbeztek. A fellebbezésükben bejelentették, hogy a kifogásolt sajtóközlemények tartalma alkalmas volt arra, hogy személyüket a pénzügyi körök kedvezőtlenül ítéljék meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az I. r. alperest a következő közlemény közlésére kötelezte: "írásunkban azt közöltük, hogy bár még nincs bizonyíték arra, miszerint K. I., a pénzintézet jelenlegi vezérigazgató-helyettese, s a bank első számú embere, Z. K. az O. G. H. GmbH-n keresztül a K. banknak tulajdonosai voltak, ugyanakkor azt sejttettük, hogy ennek ellenkezője bizonyítható. A valóság viszont az, hogy a nevezettek a K. bank tulajdonlásával semmilyen alapon összefüggésbe nem hozhatók". A II. r. alperest 50 000 forint közérdekű célra fordítandó bírsággal sújtotta, a keresetet ezt meghaladóan elutasító első fokú ítéletet pedig helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a jogvita tárgya kizárólag az augusztusban megjelent újságcikk volt, mert erre vonatkozott a felperesek helyreigazítási kérelme is. A két újságcikk egyébként egymástól időbelileg és tartalmában is jól elkülöníthető, ezért a júliusi újságcikk tartalma nem kerülhetett elbírálásra.
A keresettel érintett újságcikk pedig azt sugallta, hogy a felpereseknek a K. bankkal kapcsolatos tulajdonlása egy fennálló lehetőség, és csak ez idő szerint bizonyítatlan, ami azonban nem zárja ki, hogy a jövőben a tulajdonlás bizonyított lesz. Ez a feltételezés azonban a jogerős ítélet szerint hírnévrontásra alkalmas, és miután a sugallt összefüggés valóságát az alperes nem bizonyította, ezért indokolt volt, hogy annak cáfolata az elrendelt sajtó-helyreigazítás folytán, mint a valóság szerepeljen a közvélemény előtt. A kereset e részének ezért a másodfokú bíróság helyt adott. A K. bank "zavaros" ügyeire való utalás, illetőleg a "K. gate" kifejezés használata miatt előterjesztett helyreigazítási kérelmet azonban nem találta teljesíthetőnek.
A kifogásolt közlések ugyanis olyan véleménynyilvánítások, amelyek nem a felperesek személyére vonatkoznak. A bírság kiszabásával kapcsolatos döntését a másodfokú bíróság az 1986. évi II. tv. 19. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra alapította.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és az első fokú ítélet helybenhagyása érdekében az alperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek. Álláspontjuk szerint a jogvita központi tárgya az volt, hogy a K. bankkal kapcsolatban a felperesek rendelkeztek-e tulajdonos jogokkal, illetőleg hogy ennek a ténynek egy esetleges későbbi bizonyíthatósága sérthette-e a felperesek személyiségi jogait. Az alperesek az iratokhoz csatolták a II. r. felperesnek a Magyar Nemzetben közölt nyilatkozatát, amelyben a tulajdonosi pozícióját maga is elismerte. Az alperesek álláspontja szerint ezért a jogerős ítéletben elrendelt helyreigazításnak ténybeli és jogi alapja is hiányzik. Az alperesek rámutattak arra is, hogy az újságcikkben a felperesek tulajdonosi pozíciójának felvetése önmagában nem tette 1ehetővé személyiségvédelmi eszköz igénybevételét. Az újságcikk ugyanis nem állította, hogy a felperesek a törvényes előírások megszegésével váltak a pénzintézet tulajdonosává. Az alperesek sérelmezték a bírság kiszabását és a perköltség megállapítását is.
A felperesek a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezéseinek a hatályban való fenntartását kérték, a csatlakozó felülvizsgálati kérelmükben pedig a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet teljes megváltoztatását és a keresetüknek való teljes helyt adást indítványozták. Emellett kérték az elrendelt helyreigazítás szövegének is a kiegészítését azzal, hogy az újságcikkben említett tulajdonláshoz nincs a felpereseknek semmi köze. Azt ugyanis nem vitatták, hogy amikor a J. Bank megvásárolta a K. bankot, mindkét felperes a közvetítő tevékenységéért részvényeket kapott, és ily módon a bank résztulajdonosává váltak. A felperesek továbbra is személyiséget sértőnek tartották az újságcikknek azt a kitételét, amely a K. bank zavaros történetére és a K. gate foltra vonatkozik. A felperesek kifogásolták a kiszabott bírság indokolatlanul alacsony mértékét, továbbá a terhükre megállapított illetékköltséget.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapos, a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme azonban alaptalan.
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). Helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevele közzétételét is kérheti (PK 15. sz. állásfoglalás).
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg: az újságcikknek a helyreigazítási kérelemben megjelölt része azt a következtetést engedi, hogy a felpereseknek a K. bankkal kapcsolatos tulajdonosi pozíciója lehetséges tény. Valamely pénzintézetnél vezető tisztséget betöltő személlyel összefüggően a tulajdonosi pozíció kérdésének felvetése azonban önmagában nem jelenti a jó hírnév sérelmét, és nem ad alapot sajtó-helyreigazítás, mint személyiségvédelmi eszköz igénybevételére. Közérdeklődésre számot tartó információ ugyanis, hogy a pénzintézeteknek kik a tulajdonosai. A felperesek pedig (akik korábban vezető tisztségviselői voltak a K. banknak) a felülvizsgálati eljárásban előadták: amikor a J. Bank megvásárolta a K. bankot (a jogügylet létrejöttében való közreműködésükért) részvényeket kaptak, és ezáltal a pénzintézetben tulajdonjogot szereztek. Az újságcikkben feltételezett tény ezért nem fejezett ki valótlanságot.
A kifejtettek alapján a sajtóközleménynek a felperesek tulajdonosi pozíciójával kapcsolatos feltételezése nem sértette a felperesek jó hírnevét, és nem adott alapot a Ptk. 79. §-a szerinti jogvédelmi eszköz igénybevételére. Annak a körülménynek pedig, hogy a felperesek mely időszakban rendelkeztek a K. bank, illetőleg a jogutódja részvényeivel, a jogvita elbírálása szempontjából nem volt ügydöntő jelentősége. Az ugyanis nem kétséges, hogy a kifogásolt újságcikk megjelenése előtt szereztek a pénzintézetnél részvényeket (a felülvizsgálati tárgyaláson tett személyes nyilatkozat).
A jogerős ítélet ezért a Ptk. 79. §-ában foglaltak megsértésével kötelezte az alpereseket helyreigazító közlemény közzétételére.
A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme az alábbiak miatt alaptalan.
A sajtóközlemény tartalmából levont következtetés személyiséget sértő jellegére való hivatkozás nem teszi mellőzhetővé a sajtóközlemény azon részeinek megjelölését, amelyek a kifogásolt jellegű következtetést engedik.
A felperesek a sajtó-helyreigazítás iránti kérelmükben és az azzal megegyező tartalmú keresetükben anélkül kifogásolták az újságcikknek a K. bank "zavaros történetére" és a "K. gate foltra" való utalását, hogy megjelölték volna a sajtóközleménynek az általuk állított negatív értékítélet alapjául szolgáló és személyükkel összefüggő tényállításait. Ennek hiányában pedig abban a kérdésben sem lehetett állást foglalni, hogy ezek a negatív értékítéletek vonatkoztathatók-e a felperesek személyére. Mint véleménynyilvánítások pedig önmagukban sajtó-helyreigazításra nem adtak alapot (PK 12. sz. állásfoglalás, PK 13. sz. állásfoglalás I-II. pontja). A sajtóközlemény e részével kapcsolatos kereset elutasítása ezért nem valósított meg jogszabálysértést.
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek hiányában a jogerős ítélet tévesen rendelt el sajtó-helyreigazítást, és az 1986. évi II. törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján a bírság kiszabására sem volt lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta [Pp. 275/A. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.843/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás