PK BH 1996/198
PK BH 1996/198
1996.04.01.
A tulajdonjog elismerése, illetve a birtokba adási kötelezettség vállalása önmagában is kizárja a "sajátjakénti" birtoklást [Ptk. 121. § (1) bek.].
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperes elbirtoklással szerzett tulajdonjoga megállapításáról rendelkező ítéletét. Tényként állapította meg, hogy a felperes a perbeli ingatlant 1971 óta sajátjaként háborítatlanul birtokolta, birtoklását véglegesnek tekintette, ezért az ingatlan tulajdonszerzése elbirtoklás jogcímén 1981. október 9. napján bekövetkezett.
A bíróságok a felperes által az államigazgatási hatóságnál megkötött egyezségben foglalt kötelezettségvállalásnak nem tulajdonítottak jelentőséget, álláspontjuk szerint erre a vállalásra az elbirtoklás bekövetkezése után és nyilvánvalóan a rokoni kapcsolatra tekintettel került sor.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogsértés okát abban jelölte meg, hogy a bíróság az elbirtoklás törvényi feltételei közül a sajátjakénti birtoklása hiánya ellenére állapította meg a felperesnek a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdésén alapuló tulajdonszerzését.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. A Ptk. hivatkozott rendelkezésében foglalt általános feltételek együttes megléte szükséges a tulajdonjog megszerzéséhez.
Az adott ügyben azonban a megkívánt törvényi feltételek közül hiányzik a sajátjakénti birtoklás.
Arra helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a sajátjakénti birtoklás megállapításához szükséges egyrészt, hogy a birtokló birtoklását véglegesnek tekintse (szubjektív elem), és társuljon hozzá olyan kifelé történő megnyilvánulás (objektív elem), ami a tulajdonosi jogosítványok körébe tartozó magatartásban testesül meg.
A felperes részéről a sajátjakénti birtoklás nem állapítható meg. Ellenkezőleg: a P. Polgármesteri Hivatal hivatalos helyiségében 1992. július 23-án készült jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat szerint a felperes elismerte, hogy az ingatlan az alperes tulajdona és - az itt létrejött egyezségben - vállalta, hogy az ingatlant 1992. november 1. napjáig az ingatlan használata fejében 888 forint bérleti díjat megfizet. A felperes az egyezségben tett vállalását tartalmazó nyilatkozatával maga döntötte meg azt az állítását, hogy az ingatlant sajátjaként birtokolta. További, a sajátjakénti birtoklás ellen szóló bizonyíték a felperes által az alperes részére küldött vételi ajánlat.
A felperes nyilatkozata szempontjából nincs jelentősége annak, hogy arra a bíróság által megállapított úgynevezett elbirtoklási idő letelte után került sor. A nyilatkozat ugyanis egyértelműen cáfolja a sajátjakénti birtoklás megállapításához szükséges szubjektív elemek meglétét. A felperes nem tekinthette birtoklását véglegesnek, amit a birtokba adásra tett kötelezettségvállalása igazol.
A bíróság törvényt sértett akkor, amikor e körülmény ellenére úgy ítélte meg, hogy a felperes részéről az elbirtoklás valamennyi törvényi feltétele megvalósult.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.887/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás