BK BH 1996/2
BK BH 1996/2
1996.01.01.
Az általános forgalmi adó jogtalan visszaigénylésével elkövetett csalás sértettjei nem az elkövetés helye szerinti megyei igazgatóságok, hanem az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, mint központi szerv; erre figyelemmel – az egyéb feltételek megléte esetén – bűnhalmazat helyett a folytatólagos elkövetés megállapításának van helye [Btk. 12. § (1)–(2) bek., 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont, 1992. évi XXXVIII. tv. 21. § és 122. §, 1993. évi CXI. tv. 20–23. §, 55/1991. (IV. 11.) Korm. r. 1. § (3) bek., 2. § (1) bek., 3. §].
A városi bíróság a vádlottat 1 rb. folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette, 5 rb. folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének kísérlete, 1 rb. folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és 1 rb. közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül főbüntetésként 3 év 10 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg az APEH-nek 3 292 000 forint kártérítést és annak 1993. április 29-től a kifizetés napjáig járó 20%-os kamatát.
A tényállás szerint 1990. év tavaszától kezdődően a vádlott több vállalkozást is megpróbált beindítani a saját és a családja anyagi helyzetének a javítása érdekében. Először egy nyomdaipari kft.-t alapított, majd játékkészítéssel foglalkozott, illetve alapított egy kedvezményes vásárlói klubot a kispénzűek és nyugdíjasok részére. Mindezen tevékenységét kisebb részben saját erőből, nagyobbrészt azonban magánkölcsönökből finanszírozta. Valamennyi vállalkozása csődbe ment, mivel csak a taxizásból származó jövedelme maradt, és abból a nagy összegű magánkölcsönöket nem tudta visszafizetni. 1992 tavaszán az akkor már nehéz anyagi helyzetben levő vádlottnak megszületett a kislánya. Mivel a magánkölcsönöket nem fizette, a kölcsönadók többször is megfenyegették a vádlottat, illetve a családját.
Ekkor alakult ki a vádlottban az a gondolat, hogy az általános forgalmi adó jogszerűtlen visszaigénylésével megpróbál pénzhez jutni. Különböző, csak papíron létező, de ténylegesen nem működő kereskedelmi és szolgáltató betéti társaságokat hozott létre, és ezek nevében, hamis tartalmú bizonylatok felhasználásával, jogtalanul általános forgalmi adó visszaigénylését kérte az F.-i, valamint különböző megyei Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivataloktól (a továbbiakban APEH).
Az 1993. évben a Fővárosi APEH-től folyamatosan, összesen 11 521 000 forint jogtalan áfavisszaigénylése iránt nyújtott be igényt, az ehhez szükséges formanyomtatvány felhasználásával. A Fővárosi APEH 6 079 000 forintot a megtévesztés folytán ténylegesen átutalt a vádlott egyik banknál vezetett folyószámlájára, ahonnan a vádlott ezt az összeget felvette; 5 442 000 forint átutalását azonban a Fővárosi APEH megtagadta.
A lefolytatott adóhivatali ellenőrzések folytán a vádlott felismerte, hogy létező személyek nevében nem tud áfát visszaigényelni, ezért elhatározta, hogy különböző vidéki APEH-eket megtévesztve, valótlan néven alapít hamis neveken betéti társaságokat, és ezek nevében fog jogtalanul adót visszaigényelni. Egy ismerősétől megszerezte annak a személyi igazolványát, azt meghamisította, beragasztotta saját fényképét, és ennek felhasználásával létesített ténylegesen nem működő betéti társaságokat.
A vádlott a Pest megyei APEH-től három ízben, összesen 4 149 000 forint áfa visszaigénylését kérte, de próbálkozása eredménytelen maradt, az összeg átutalására nem került sor.
A Győr-Moson-Sopron megyei APEH-től több ízben, összesen 3 336 000 forint összegű áfa visszafizetésére nyújtott be igényt, ennek az összegnek az átutalására sem került sor.
A vádlott a Zala megyei APEH-től több esetben benyújtott jogtalan áfa visszafizetésére irányuló kérelmében összesen 4 873 000 forintot igényelt, ez a próbálkozása is sikertelen maradt.
A Somogy megyei APEH-hez két esetben nyújtott be a vádlott összesen 3 106 000 forint áfa visszafizetésére irányuló kérelmet. Első ízben az S.-i APEH 1 607 000 forintot át is utalt a vádlott bankszámlájára, de másnap - mielőtt azt a vádlott felvette volna - a banktól visszakérte az összeget, így ez a kár megtérült.
A vádlott a Baranya megyei APEH-től több esetben 3 110 000 forint összeget kísérelt meg az adóhatóság megtévesztésével felvenni, de próbálkozása eredménytelen maradt.
Végül a vádlott a Vas megyei APEH-től két ízben összesen 3 018 000 forintot kívánt megszerezni, a már előzőekben kifejtett elkövetési mód felhasználásával, azonban ez sem vezetett sikerre.
A vádlott a fenti adóhatóságoktól összesen 33 113 000 forintot igyekezett jogtalanul, az adóhatóságok megtévesztésével megszerezni.
A felvett összegeket a vádlott részben kölcsöneinek a kifizetésére fordította, részben édesapjának adta, lakását felújíttatta, megjavíttatta a gépkocsiját, vett egy színes másológépet a fiktív üzleteihez. A pénz többi részét a revíziók miatti utazásokhoz költötte el, valamint 1993 nyarán egy külföldi utazásra.
Az 5 195 000 forint kár nem térült meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében.
Ezek alapján eljárva a városi bíróság ítéletét a megyei bíróság a minősítést érintően annyiban változtatta meg, hogy a vádlott vagyon elleni cselekményeit 1 rb. folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősítette. A másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a városi bíróság a tényállás túlnyomó részét érintően tényfelderítési kötelezettségének eleget téve, beszerezte és megvizsgálta az ügy eldöntése szempontjából jelentős adatokat és bizonyítékokat. E bizonyítékok okszerű és logikus értékelése eredményeként az ügy egyes lényegi kérdései tekintetében megalapozott tényállást állapított meg, amely megfelel a vádlott beismerő vallomásának, és összhangban áll az egyéb bizonyítékokkal is.
Megalapozatlannak találta ezzel szemben a másodfokú bíróság a tényállást valamennyi cselekményrész vonatkozásában a sértett kilétének a megállapítását illetően. Az elsőfokú bíróság e körben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) azon területi, megyei igazgatóságai tekintendők sértettnek, amelyeknél a vádlott az adót megtévesztéssel visszaigényelte, illetőleg azt megkísérelte. Nem tárta fel a városi bíróság kellő körültekintéssel azonban azt, hogy az általános forgalmi adó jogtalan visszaigénylése folytán történő kifizetések az egyes megyei igazgatóságok, avagy az APEH országos szervének bevételét csökkentik-e, és ekként károsultnak az országos szervet, avagy az egyes területi igazgatóságokat kell-e tekinteni.
A sértett kilétének, számának lehetőség szerinti megállapítása - mint a vagyon elleni bűncselekmények körében a cselekmény rendbeliségére és az elkövetési érték szerinti minősítésre alapvetően kiható körülmény - az egyes büntetőjogi főkérdések eldöntése szempontjából sem mellőzhető. A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Be. 240. §-a alapján elrendelt bizonyítás keretében a másodfokú bíróság beszerezte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogi főosztályának az állásfoglalását. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára utalással - a bizonyítás eredményeként - a következőkkel egészítette ki: A vádlott jogtalan általános forgalmiadó-visszaigénylései folytán teljesített kifizetések a központi költségvetést csökkentették, így a cselekmény sértettje az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, mint központi szerv. E kiegészítéssel együtt az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása mentessé vált a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, és ekként az a felülbírálat során is irányadó.
A másodfokú bíróság a fentiekkel összefüggésben az alábbiakra mutat rá:
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 21. §-a értelmében a törvény 10. §-ában írt bevételek, így az adók meghatározott része a központi költségvetés bevételeit képezik.
A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló 1993. évi CXI. tv. 20-23. §-ai az átengedett és megosztott bevételek között csupán a személyi jövedelemadót, valamint a gépjárműadót sorolják fel, amelyből következően az általános fogalmi adó a központi költségvetést illeti meg. Az államháztartásról szóló törvény 122. §-ának (1) bekezdése alapján az adóhatóság felelős az adók beszedéséért, ellenőrzi az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartását. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet értelmében a hivatal feladata az adóztatás, s területi szerveivel (igazgatóságok) együtt a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezetén belül önálló költségvetési szervként működik. Az egyes igazgatóságok azonban nem önálló költségvetési szervek. Az adóztatáson értendő az adóbefizetéseken túl az adó-visszaigénylés vagy az adó-visszatérítés megállapítása, beszedése, nyilvántartása, visszatérítése, kiutalása és ellenőrzése is [R. 1. § (3) bek., 2. § (1) bek., 3. §].
E rendelkezések összevetéséből állapítható meg az, hogy az APEH egyrészt az általa kezelt adókon tulajdont nem szerez, azzal szabadon nem rendelkezhet, másrészt az általános forgalmi adó a költségvetést illeti meg, így a végső soron károsultnak is a költségvetés tekinthető, amelynek képviseletében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, mint központi szerv önálló költségvetési szervként jár el. Ily módon viszont a cselekmény sértettjének nem az egyes területi szervek, igazgatóságok tekintendők, hanem maga az APEH.
Az ilyen módon megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése azonban helyesbítésre szorul. A kiegészített tényállásból következően a vádlott által elkövetett cselekménysorozat egyes részcselekményeinek sértettje azonos. A vádlott az egyes részcselekményeket rövid idő belül, egységes elhatározással valósította meg, ily módon azok nem bűnhalmazatként értékelendők, hanem a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése alapján a folytatólagosság törvényi egységébe olvadnak.
A fentiekkel összhangban a vádlott vagyon elleni bűncselekményei egységesen 1 rb. a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdésének a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősülnek.
A minősítés körében a másodfokú bíróság azt emelte még ki, hogy a vádlott 5 millió forintot meghaladó - 7 646 000 forint - kárt okozott, azaz a különösen nagy kárt okozó csalás bűntettét befejezte. Kísérletként csupán az ezen az értékhatáron felül jelentkező magatartása róható fel, amely azonban a cselekmény jogi minősítése szempontjából közömbös, és legfeljebb a büntetés kiszabása körében kerülhet értékelésre. Mindebből következően a cselekmény kísérleti szakban maradására történő külön utalás szükségtelen.
A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság lényegében helyesen tárta fel. További súlyosító körülmény azonban a folytatólagosság. A városi bíróság az enyhítő és súlyosító tényezők helytálló értékelésével határozta meg a vádlottal szemben kiszabásra került büntetések nemét és mértékét. A vádlott a törvényi minősítést megalapozó értékhatárt jelentősen meghaladó értékre befejezte a cselekményt, és sokszorosan meghaladó összegű érték (pénz) megszerzését célozta meg, amelynek érdekében kitartóan mindent megtett. Az elkövetési körülményekre, az okozott kár és az elkövetési érték nagyságára is figyelemmel a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartama nem tekinthető eltúlzottnak. Utal e körben a bíróság arra is, hogy az ilyen és hasonló jellegű bűncselekmények az ország területén is gyakoribbá váltak, ami a cselekmény tárgyi súlyát is emeli. A büntetési cél elérése érdekében az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés indokolt és szükséges, így annak az enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget.
A polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezést a másodfokú bíróság annyiban változtatta meg, hogy a fentiekben kifejtettekre tekintettel a vádlott a kártérítést az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak köteles megfizetni.
A kamatfizetésre vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság a folytatólagosan elkövetett cselekmény vonatkozásában - a kezdő időpontot illetően - helytállónak találta. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek. (Vas Megyei Bíróság Bf. 159/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás