PK BH 1996/207
PK BH 1996/207
1996.04.01.
I. Az osztalék címén kifizetett jövedelem figyelembevétele a gyermektartásdíj megállapításánál [Csjt. 69/C. § (1) bek., 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. §].
II. A hátralékos gyermektartásdíj részletekben való megfizetésének engedélyezésekor a felek méltányos és kölcsönös érdekeit kell egybevetni [Pp. 217. § (3) bek.].
A felek házasságából 1981. június 23-án Gabriella nevű gyermekük született, aki a házasság felbontása után a felperes gondozásában maradt. A városi bíróság által 1990. június 21-én jóváhagyott egyezségben az alperes vállalta, hogy gyermeke tartására megfizeti a munkabérének 20%-át, de legalább havi 1900 forintot, valamint "minden egyéb, béralap és érdekeltségi alap terhére kifizetett juttatásának is 20%-át."
A tartásdíj felemelése iránt indított perben az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy 1992. augusztus 1. napjától Gabriella tartására fizesse meg a főállásából származó havi bérjellegű jövedelme 22%-át, de legalább 3000 forintot, valamint főállásából származó egyéb jövedelme 20%-át. Megállapította, hogy az alperesnek 1994. február 28-ig 54 000 forint hátralékos gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége keletkezett, melybe a munkáltató által 1992. augusztus 1. és 1994. február 28. napja között kifizetett tartásdíjakat beszámítani rendelte, és az így fennmaradó tartozás kiegyenlítésére havi 1000 forintos részletfizetést engedélyezett.
A fenti rendelkezéseknek megfelelően felhívta az alperes munkáltatóját, hogy a tartásdíjat az alperestől vonja le, és a felperesnek közvetlenül utalja ki.
Ítéletének indokolása szerint az alperes főállásából származó legkisebb nettó havi jövedelme 16 500 forint, ezenfelül a gyermektartásdíj kiszámításának alapjául szolgáló tárgyévben 42 120 forint osztalékot és 292 318 forint költségtérítést vett fel. Vagyoni helyzetét illetően megállapította, hogy az alperes a fele részben tulajdonában álló, háromszobás összkomfortos lakásingatlanban lakik, értékes személygépkocsival. és beépített zártkerti ingatlannal rendelkezik. A gyermek tartásához alkalmi juttatásokkal járul hozzá, és részére ifjúsági takarékbetétkönyvet nyitott, amelybe a korábbi években jelentéktelen összegeket, 1994-től pedig havi 2000 forintot fizet be.
A felperes havi jövedelme 15 000 forint, amelyet esetenként 8000 forintos megbízási díj és 1992-ben két alkalommal fizetett jutalom egészített ki.
A fentiekre tekintettel a tartásdíj felemelésének alapjául szolgáló körülményváltozásként egyrészt az alperes anyagi helyzetében bekövetkezett kedvező változásokat, másrészt a gyermek életkorával együttjáró szükségletek költségeinek növekedését értékelte, s mivel álláspontja szerint az alperes részére kifizetett osztalékból és költségtérítésből "kötelező 20%-os levonás nem lehetséges" az alperes terhére a főállásból származó jövedelme alapján fizetendő tartásdíj százalékos mértéke felemelésének van helye.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben törvénysértésként a Csjt. 69/C. §-ára hivatkozva azt sérelmezte, hogy a bíróság az alperes átlagjövedelme meghatározásánál nem teljeskörűen vette figyelembe az alperest az új számvitel szerint megillető valamennyi juttatást; a tartásdíjnak az alperes bárjellegű juttatásaiból megítélt 2%-kal növelt mértéke pedig csupán néhány száz forint többletet jelent, figyelemmel arra, hogy az alperes terhére az egyéb juttatásaiból megítélt 20%-os marasztalás - ilyen juttatások hiányában - a tartásdíj szempontjából közömbös. Sérelmezte továbbá, hogy a hátralék megfizetésére engedélyezett részletfizetés csekély mértéke a gyermek méltányos érdekeit sérti.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülök háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre és a gyermek saját jövedelmére is. A 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése szerint a tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy főállásban elért, a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére, valamint az érdekeltségi, rendelkezési vagy más hasonló alap terhére kifizetett egyéb juttatása. A (3) bekezdés kimondja, hogy ha a (2) bekezdés szerint megállapítható összeg - a gyermeket gondozó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve - a gyermek szükségletét nem fedezi, a tartásdíj megállapításához a más, munkaviszonyból, illetőleg a nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet (pl. újítási díj, táppénz, nyugdíj, elhelyezkedési támogatás stb.) is alapul kell venni.
A 18. sorszámú munkáltatói igazolásból kitűnik, hogy az alperes 1992-ben a főállásában az átlagos jövedelmét befolyásoló egyéb juttatásban csak 8000 forint jutalom erejéig részesült, a részesedési alap terhére számára kifizetés nem történt. Ugyanebben az évben azonban osztalékként nettó 42 120 forintot, költségtérítésként pedig nettó 292 318 forintot vett fel (6. sorsz. értesítés). Ezek a juttatások a havi átlagjövedelmet mintegy 28 000 forinttal növelték, melyből a költségtérítés egy részét kellett a munkavégzés során annak céljaira felhasználni, egy része azonban nyilvánvalóan az alperes életvitele költségeinek fedezetére szolgált.
Ezzel szemben a gyermekről természetben gondoskodó és lényegesen kedvezőtlenebb vagyoni helyzetű felperesnek az 1992. évi havi nettó átlagjövedelme - valamennyi többletjuttatást és túlmunkáját is figyelembe véve - 20 240 forint volt (5. sorsz. kereseti kimutatás). Peradat az is, hogy a szülők a háztartásukban más személy eltartására nem kötelesek, és a gyermek saját jövedelemmel nem rendelkezik.
A gyermek tartására teljesítőképességük arányában köteles szülők körülményeit mérlegelve az alperes terhére megállapított tartásdíj a törvényes mértéket nem éri el. Téves az első fokú ítéletnek a jogerős ítélettel helybenhagyott az az álláspontja, hogy az osztalékból és - bizonyos csökkentett mértékben - a költségtérítésből "kötelező 20%-os levonás nem lehetséges". A 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. §-ában meghatározott jövedelmek felsorolása nem taxatív, hanem példálozó jellegű, az tehát a jövedelemforrások jellegét tekintve a tartásdíj alapjaként figyelembejövő rendszeres bevételek körét nem korlátozza az ott írt jogcímekre.
A jogerős ítélettel megállapított tartásdíj havi alapösszege az alperes alapbérének 20%-a, százalékos marasztalás 2%-os növelése pedig az alapbért figyelembe véve havi 330 forint többletet jelent. Ilyen számítás szerint az alperes tartásdíj-fizetési kötelezettségének mértéke a tényleges havi jövedelmének 15%-a alatt van, ami a serdülőkorú gyermek anyagi szükségleteinek kielégítéséhez a felperest terhelő tartási kötelezettség figyelembevétele mellett sem nyújt kellő fedezetet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek az őt osztalék címén illető jövedelméből gyermektartásdíj megfizetésére való kötelezését a Csjt. 69/C. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával elengedhetetlennek látta. Minthogy az 1994. május 17-én jogerősen befejezett perben az 1993. évre kifizetett osztalék összegére, továbbá az alperestől hátralék címén levont tartásdíj mértékére nézve nincs adat, ezért erre, valamint a tartásdíj mértékének módosítására figyelemmel a hátralék tekintetében a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem határozhatott. A bíróságnak ezért a megismételt eljárásban meg kell állapítania a tárgyidőszakban az alperes részére kifizetett osztalék összegét, illetve a gyermeket az osztalék után illető tartásdíj mértékét, továbbá azt, hogy az alperes azóta milyen összeget fizetett lejárt és folyamatos tartásdíj címén, és ezek beszámítása mellett az eltelt időre mennyi a hátraléka.
A felülvizsgálati kérelem a részletfizetés mértékét illetően is alapos. A Pp. 217. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését is elrendelheti, különösen ha a kötelezett fél kereseti viszonyai azt indokolttá teszik. Az alperes jövedelmi viszonyai mellett a havi 1000 forintos részletfizetési kedvezmény azonban aránytalanul alacsony összeg, ami a hátralék teljes kiegyenlítésének hosszú időtartamára figyelemmel a felperes méltányos érdekeinek sérelmével járna. A bíróság a felek kölcsönös és méltányos érdekeinek egybevetésével a hátralék tényleges összege ismeretében lesz abban a helyzetben, hogy a részletekben való teljesítés módját és mértékét a Pp. 217. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával határozza meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a gyermektartásdíj mértéke tekintetében a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítélettel részben megváltoztatta, a hátralékra, a részletfizetési kedvezményre és a perköltségre vonatkozó rendelkezéseit pedig hatályon kívül helyezte, és ez utóbbi körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.314/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás