• Tartalom
Oldalmenü

1996. évi XXI. törvény indokolása

a területfejlesztésről és a területrendezésről

1996.06.04.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A közhatalom, valamint a tulajdon pluralizálódása következtében a területfejlesztés és a területrendezés az új viszonyoknak megfelelő egységes törvényi szabályozást igényel. Ez a szabályozás a következő alkotmányos elvekre épül fel:
A területfejlesztés és területrendezés összehangolt állami és önkormányzati tevékenységének célja a jogállami keretek között működő szociális piacgazdaság megerősítése, fejlődésének elősegítése, az ország, illetve egy-egy térség vagy település gazdasági teljesítőképességének növelése,
A területfejlesztés és területrendezés az állam és a helyi önkormányzatok olyan tervszerű tevékenysége, amelyben a gazdasági verseny szabadsága alapján részt vesznek a társadalom gazdasági szervezetei és a lakosság is,
A területfejlesztéshez és területrendezéshez kapcsolódó állami tevékenység során az állam központi szervei – az önkormányzati jogok tiszteletben tartása mellett – kötelesek elősegíteni az egyes térségek fejlettségi különbségének mérséklését,
A területfejlesztés és területrendezés során mind az állam szervei, mind az önkormányzatok kötelesek biztosítani, hogy az alapvető jogokként meghatározott szolgáltatások megvalósuljanak, az egyéb fejlesztések az alapjogok sérelmét nem okozhatják,
A területfejlesztés és területrendezés szabályozása és gyakorlata során az állam és az önkormányzat – mint a közhatalom birtokosai – biztosítják a tulajdonformák egyenjogúságának érvényesülését és egyenlő védelmét,
A területfejlesztés és területrendezés az Országgyűlés által meghatározott nemzetgazdasági terv (program) keretei között valósul meg. A végrehajtásban a Kormány, a megyei és a települési önkormányzatok mellérendeltségi viszonyban, kölcsönös együttműködési kötelezettség mellett vesznek részt,
Az országos területfejlesztés tevékeny részesei a megyei és települési önkormányzatok, amelyek a törvényben meghatározott kérdésekben véleményezési, javaslattételi, egyetértési jogot gyakorolnak.
A területfejlesztési és területrendezési törvény javasolt szabályozása megfelel a fejlett európai országokban kialakult rendszernek, lehetővé teszi az intézményes gazdálkodást.
A javaslat a sokszereplős területi politika intézményi, tervezési és finanszírozási gyakorlatát kívánja alkalmazni.
Az intézményi rendszert illetően a központosított helyett a többlépcsős decentralizált döntéshozatal valósul meg, amelyben a különféle területi szintű döntéshozók jogosultak fejlesztési politikájuk megvalósítására, és ehhez tényleges pénzügyi támogatást is kaphatnak az általánosabb döntési szinttől.
A meghatározó fontosságú e szintek közül az a három, amelyik közképviselettel rendelkezik:
– az Országgyűlés
– a megye és a megyei jogú város önkormányzati testületei,
– a települési önkormányzatok testületei,
E szintek, továbbá a területfejlesztés egyéb szereplőinek együttműködését a regionális fejlesztési és a megyei területfejlesztési tanácsok biztosítják.
Ezek az új típusú intézmények a partnerség elvére épülnek, szélesebb körűek tehát a hagyományos értelemben vett közképviseletnél. Ez nemcsak a döntéshozatal demokratizmusát szélesíti ki, hanem egyúttal a fejlesztésben közvetlenül érdekelt gazdasági szereplők körét is. Lehetőséget nyújt tehát a fejlesztési források kibővítésére.
Maga a fejlesztési folyamat a program-finanszírozás elvére épül. Ez azt jelenti, hogy nem egyes elszigetelt fejlesztő beruházások kapnak támogatást, hanem olyanok, amelyek egy többoldalú, szakszerűen elkészített probléma-megoldó lépéssorozatba, a programba, szervesen illeszkednek. Nemzetközi tapasztalat szerint ez az eljárás nagyon megnöveli a fejlesztések hatékonyságát, ugyanakkor a demokratizmust is, mivel e programok előkészítésébe az érintett térségek lakossága széleskörűen bevonható.
Hatékonyság-növelő hatású az addíció elve is. Ez azt jelenti, hogy a térségekben megszületett fejlesztési elgondolások csupán támogatást kaphatnak, de a források egy részét saját maguknak kell előteremteniük. Ez az elv már az eddigi magyarországi gyakorlatban is jól bevált.
Ahhoz, hogy a decentralizált döntéshozatal valóban működőképes legyen, a pénzügyi eszközök egy részét is decentralizálni kell.
Térségi szinten ez az elkülönített fejlesztési alapok egy részének az átengedésével és más eszközökkel biztosítható. Ez természetesen csak bizonyos hányada a fejlesztéshez szükséges eszközöknek, és egy-egy program hatékonysága épp ezért elsősorban azon mérhető le, hogy milyen egyéb forrásokat tudott még szerezni.
Lényeges, hogy a fejlesztések az önfenntartó fejlődés általános célkitűzésébe illeszkedjenek. Ez mind a helyi társadalom, mind a helyi gazdasági, mind a környezet természeti és épített elemeinek a fennmaradását magába foglalja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvény hatályára vonatkozó rendelkezés a területi hatályt az országos és a térségi szintekre állapítja meg, alanyi hatályát elsődlegesen az állami szervezetekre és a helyi önkormányzatokra fogalmazza meg, ugyanakkor a területi fejlődést befolyásoló, a területfejlesztésben résztvevő, a területrendezés szabályai által érintett természetes és jogi, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező személyekre is kiterjeszti.
A területrendezés fejlesztést orientáló jellegén túl a tervek hatályosulásával államigazgatási tevékenységgé válik a területfelhasználás és építés engedélyezés egymásra épülő egységes folyamatában.
A törvény hatálya nem terjed ki a településfejlesztésre és a településrendezésre, amik az Ötv. szerint a helyi közügyek közé tartoznak. E javaslat kizárólag az országos és térségi fejlesztési és rendezési feladatokat szabályozza. A területrendezési tervek a településrendezési terveken keresztül hatályosulnak.
A településrendezés feladatait a ma hatályos az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény szabályozza, aminek korszerűsítése az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat keretében előkészítés alatt van.
A törvényjavaslatok összehangolása és egymásra épülése biztosítja a szorosan összefüggő feladatok egységes kezelését.
A 2. §-hoz
A javaslat a törvény céljaként a területfejlesztés és a területrendezés szabályainak és intézményrendszerének kialakítását mondja ki, amelyek lehetővé teszik a területfejlesztés és rendezés hosszú távú céljainak érvényesítését. A célok között átfogóan mondja ki a törvény az ország egész területén, valamennyi térségében a fejlődés elősegítését, az életminőség és a gazdaság feltételeinek javítását, ezzel összhangban a társadalmi, a gazdasági és környezeti érdekek összehangolásának szükségességét.
Az eltérő természeti, társadalmi és gazdasági adottságok miatt törvényszerű az egyenlőtlen területi fejlődés. Súlyos hátrányos területi különbségek alakultak ki Kelet és Nyugat-Magyarország, a főváros és a vidék, a fejlett és a hátrányos helyzetű térségek között, amelyek az átalakulás során a piacgazdaságra való áttéréssel tovább erősödhetnek. A növekvő társadalmi feszültségek veszélyeztetik az átalakulás sikerét, ezért a javaslat a célok között a kedvezőtlen területi különbségek mérséklését is átfogó célként határozza meg. Ugyanakkor a decentralizációval, az önfenntartó fejlődés ösztönzésével jelentős társadalmi erőforrások szabadíthatók fel, ezáltal a területfejlesztés a modernizáció meghatározó tényezője lehet.
A fejlődés ösztönzése és a területi különbségek mérséklése országos szinten elsődlegesen állami feladat, azonban sikeresen akkor valósíthatók meg, ha az átfogó célok beépülnek a térségi és helyi érdekviszonyokba, ha megvalósítható az országos és a térségi célkitűzések összhangja. Ezért a javaslat átfogó céljának tekinti a térségi és helyi kezdeményezések ösztönzését. A javaslat ennek érdekében alakítja ki a területfejlesztés és rendezés terén a feladatok új megoszlását, intézményi rendszerét és eszköztárát.
A 3. §-hoz
Az 1. §-ban megjelölt átfogó célkitűzések érvényesítése érdekében a javaslat meghatározza a területfejlesztés és rendezés feladatait.
A területfejlesztés és területrendezés hosszabb távú tudatos, tervszerű tevékenység, ami elsődlegesen terveken keresztül, illetve a különböző szintű együttműködések keretében, a koordináció, az összehangolás révén érvényesíti céljait.
A javaslat a környezet védelméről szóló törvénnyel összhangban olyan koncepciók, programok és tervek kidolgozását, elfogadását és megvalósítását határozza meg átfogó feladatként, amelyek biztosítják a társadalom, a gazdaság és a környezet egyensúlyának fenntartását és javítását.
A nyitott külgazdasági és társadalmi rendszer, a környezeti problémák országhatárokon túlnyúló hatásai, az ország csatlakozási szándéka az Európai Unióhoz szükségessé teszi, hogy a törvény rendelkezzen a nemzetközi együttműködés feladatairól. A javaslat rögzíti az Európai Unió regionális politikájához való illeszkedés szükségességét, amit a javaslat a célterületek, a feladatmegosztás, és az intézményrendszer kialakítása során figyelembe is vett, továbbá a kölcsönös előnyök hasznosítása érdekében az országok közötti együttműködést, különösen Közép-Európa térségében, ill. a határos országokkal, a határmenti térségek összehangolt fejlesztése érdekében.
A javaslat külön rögzíti a területfejlesztés sajátos feladatait, kiemeli
– a társadalmi és gazdasági fejlődésben elmaradott ill.,
– a strukturális problémákkal küzdő, ipari és mezőgazdasági térségek fejlődésének
elősegítését
amik megfelelnek az EU regionális politikai súlyponti célkitűzéseinek. Mindezek tervszerű tevékenységre, a gazdaság megújulását elősegítő fejlesztéspolitikára, kell, hogy épüljenek, nemzeti feladatként megjelenik az innováció terjedésének, ill. a kiemelt térségek (üdülőkörzetek, Fővárosi agglomeráció stb.) fejlődésének elősegítése.
A területrendezés sajátos feladata hosszú távon a területfelhasználás és térszerkezet meghatározása, az ökológiai terhelhetőség figyelembevételével, az adottságok hosszú távon fenntartható hasznosításának biztosításával.
A javaslat külön kiemeli az állam területfejlesztési feladatait.
A 4. §-hoz
A területfejlesztés hatékonyabbá tétele, az érdekek és a közreműködők szélesebb köre indokolja a területfejlesztés sokszereplős jellegének, illetve a szereplők kötelező együttműködésének rögzítését, az egységes, összehangolt és átfogó programok megvalósítása érdekében.
Az 5. §-hoz
A fogalmak a területfejlesztés és területrendezés a törvény keretében alkalmazott legfontosabb meghatározásainak listáját adják.
A területfejlesztés fogalma összefügg tárgyi hatályával, miszerint lényege a térbeli, a területi fejlődést meghatározó tevékenységek tudatos, tervszerű összehangolása átfogó jelleggel.
A meghatározás a stratégiai tervezést, a programkészítést helyezi a központba, amely a helyzetértékelésen alapuló stratégia készítést, a stratégiákra épülő koncepció- ill. programalkotást, összehangolást és megvalósítást jelenti az országra ill. az egyes térségekre kiterjedően.
A területrendezés a területfejlesztési tevékenységgel összhangban, a stratégiai tervezési folyamattal jelentősen átfedő tevékenység, amelynek eredménye a jogszabállyal jóváhagyott területrendezési terv. A területrendezési terv az igazgatás eszköze: megállapítja a területfelhasználás rendjét és szabályait, amit az alacsonyabb szintű tervekben – így a településrendezési tervekben – érvényesíteni kell.
A javaslat a területi egységek vonatkozásában az országos és a települési szintek között középszinten a térség fogalmát, mint összefoglaló elnevezést, gyűjtőfogalmat használja.
A régió gyakran pontatlanul használt fogalmát a javaslat az EU Területi Statisztikai Egységek Nomenklatúrája szerint a NUTS II. területegységnek felelteti meg, azok átlagos népességszáma és területnagysága alapján Magyarországon célszerűen az öt nagyváros és Budapest közé 6 közigazgatási határoknak megfelelő régió alakítható ki. A régió a javaslatban közigazgatási egységekből építkező statisztikai és tervezési egység.
A kistérségekre alulról szerveződő társulások már ma is meghatározó tényezői a területfejlesztésnek, amelyek az alulról szerveződés következtében nagy változatosságot mutatnak. Többségük kistérségre szerveződött, amelyek munkaerőpiaci, ingázási vagy ellátási vonzáskörzeten alapuló statisztikai, tervezési vagy a fejlesztések összehangolása érdekében kialakított vagy önszerveződő területi egységek. A javaslat segíti az önszerveződést, ezért intézményes képviseletet biztosít a helyi önkormányzatok társulásainak, azonban a 13. §-ban rögzíti a megyei területfejlesztési tanács tagsági feltételeként a terület nagyságát, a működőképesség érdekében.
A javaslat meghatározza a vállalkozási övezet fogalmát, ami olyan meghatározott termelési és szolgáltató terület, az Állam az átlagosnál kedvezőbb pénzügyi feltételek nyújtásával serkenti a gazdasági tevékenységet illetve területileg befolyásolja a befektetői szándékokat.
A javaslat meghatározza egyes térségtípusok fogalmát (elmaradott térségek, a szerkezet-átalakítás, a mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei), amelyekre az országos területfejlesztési koncepció fogja rögzíteni a fejlesztési irányelveket (6. § a) pont) és a besorolás kritériumait. A konkrét besorolást ennek alapján a Kormány rendelete tartalmazza (27. § (1) bek. c) pont).
A II. fejezethez
A javaslat a központi állami szervek feladat- és hatáskörét alapvetően úgy határozza meg, hogy érvényesüljön az egyértelmű feladatmegosztás a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között, továbbá
– egyértelmű legyen a kormányzaton belüli felelősség és feladatmegosztás,
– a feladatok meghatározása a decentralizációt, a középszintű feladatokat és hatásköröket erősítse;
– a központi állami szervek a nemzetközi és az országos feladatok ellátásában kapjanak szerepet;
– a partnerség intézményesítésével biztosítsa az egységes összehangolt területi politika megvalósítását.
A 6. §-hoz
A javaslat az állami szervek feladatait az állami szervek hierarchiájának megfelelő rendszerben tárgyalja. E körben első helyen az Országgyűlés területfejlesztési feladatait foglalja össze. Legfontosabb ezek közül a területi politika fő irányainak meghatározása, részben e törvény keretében, illetve ennek alapján stratégiai, a célokat érvényesítő országos területfejlesztési koncepció jóváhagyása.
Az Országgyűlés hagyja jóvá az országos és kiemelt térségekre, több megyére kiterjedő területrendezési tervek önkormányzatokra kötelező munkarészeit. Az önkormányzati törvény értelmében a települési önkormányzatok feladatkörébe tartozó településrendezési tevékenységet önkormányzati rendelet vagy törvény szabályozhatja. Ennek alapján míg a megyére vagy egyes térségekre készített területrendezési tervet a megyei önkormányzat rendeletben hagyja jóvá, a megyehatáron túlnyúló, kiemelt térségek esetében (Balaton kiemelt üdülőkörzet) a terv jóváhagyója az Országgyűlés.
A 7–9. §-hoz
A javaslat a központi állami szervek feladat- és hatáskörének szabályozása körében a Kormány végrehajtó feladatairól tételesen rendelkezik, amelyek finanszírozásáról az állami költségvetés gondoskodik. A Kormány ellátja a területfejlesztés és területrendezés feladatainak állami végrehajtását, ezen belül beterjeszti az Országgyűlésnek javaslatát a területi politikáról, és a végrehajtáshoz szükséges törvényjavaslatokról, határozatokról, érvényesíti a területpolitikai célokat, az országos és a területfejlesztési koncepció feladatait, koordinálja az állami pénzeszközöket és a tervezési tevékenységet.
A térségek szempontjából jelentős, hogy a Kormány rendszeresen beszámol a területi folyamatok alakulásáról, a programok végrehajtásáról, ill. hogy biztosítja a különböző állami pénzeszközök koordinált felhasználását, továbbá, hogy ösztönzők kidolgozásával segíti a területfejlesztési önkormányzati társulások szerveződését, a térségi összefogással megvalósuló fejlesztéseket.
A javaslat záró fejezetében szereplő felhatalmazások a kormány rendeletalkotó tevékenységére jelzik, hogy a területfejlesztés és rendezés a kormányzat egészét érintő feladat. E célból a javaslat meghatározza, hogy a feladatok koordinációjáért felelős miniszter mellett a más tárcafeladatok ellátásáért felelős miniszterek is részt vesznek a szakterületükkel összefüggő, kapcsolódó területfejlesztési és rendezési feladatok ellátásában, továbbá létrehozza a javaslat az Országos Területfejlesztési Tanácsot, amely a döntéselőkészítésbe bevonja a középszintű területfejlesztési testületek képviselőit.
A III. fejezethez
A 10–19. §-ok rögzítik a területfejlesztés és rendezés térségi feladatait ellátó szervezeteket és főbb feladataikat.
A jelenleg hatályos szabályozás szerint középszinten sem állami dekoncentrált szerv, sem önkormányzati szerv nincs felhatalmazva a területfejlesztés és területrendezés térségi feladatainak ellátására.
Egyes megyei önkormányzatok önként vállalt feladataik körében felvállalták a területfejlesztési feladatokat, eseti megbízást kaptak a kormányzati programok koordinálására a köztársasági megbízottak, további egyes kiemelt térségekben alapszabállyal létrehozott Regionális Tanácsok alakultak, kistérségi területfejlesztési társulásokat hoztak létre a közös fejlesztési programok megvalósításában érdekelt önkormányzatok.
A jelentős önszerveződések ellenére általános tapasztalat volt különösen a válságtérségekben, hogy hiányzik a területfejlesztés felhatalmazásokkal bíró középső szintje, amely összehangolná a gazdasági szereplők és az önkormányzatok fejlesztési elképzelését, tudatos tervezőmunkával, programok és tervek készítésével segítené a fejlesztés és a felzárkóztatás feladatait.
Emiatt a térségi szinten optimálisan ellátható feladatok egy része is kormányzati szintre tolódott, a felülről vezényelt programok az infrastruktúrafejlesztést kivéve nem tudták mozgósítani a térségi energiákat, erőforrásokat.
Ezért a javaslat legfontosabb része a területfejlesztés és területrendezés térségi intézményrendszerének kiépítése, ami a decentralizációt helyezi előtérbe.
A 10. §-hoz
Az Ötv.-ben megfogalmazott szabad társulás elvének megfelelően e törvény is lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében területfejlesztési társulást hozzanak létre.
A 11. §-hoz
A megyei önkormányzat az önkormányzati törvény szerint kötelező feladatként gondoskodik a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról.
A javaslat részletesen meghatározza a megyei önkormányzat e körbe tartozó feladatait, miszerint feltárja a megye adottságait, hosszú távú előrejelzéseket készít, területi szempontból összehangolja kötelező ellátásszervezési illetve egyéb közszolgáltatási feladatait a megyei gazdaságpolitikai elképzelésekkel, koordinálja a települési önkormányzatok felkérésére azok térségi jellegű fejlesztési feladatait.
Legfontosabb feladatként mindezekkel összhangban területrendezési tervet készít, egyezteti a települési önkormányzatokkal és jóváhagyja. A terv keretként szolgál a településrendezési tervek kidolgozásához. A megyei területrendezési terv országos tervvel való összhangját a kormány állásfoglalásával segíti. A tervet az országos területrendezési terv figyelembevételével kell kialakítani.
Egyúttal indokolt, hogy a törvény rendelkezzen a fejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek összhangjáról, továbbá a településrendezési és a területrendezési tervek egymásra épüléséről. Az ezek közötti összhang biztosítása a megyei önkormányzat feladata.
A 12–14. §-hoz
A javaslat szerint a területfejlesztés középszintű koordinációjának erős intézménye a megyei területfejlesztési tanács, amely létrehozásáról a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 70. § (3) bekezdése rendelkezik.
A megyei területfejlesztési tanács létrehozásának törvényi kötelezettsége felvetette annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy e testület milyen módon illeszthető a mai magyar közigazgatás jogi rendszerébe. A javaslatban szereplő megoldás szerint a tanács testület, illetékességi területe kiterjed a megye egészére, beleértve a megyei jogú város területét. A testület a területfejlesztés megyei szintű összehangoló és döntéshozó szerve, amely a partnerség elvére épül, kifejezi a területfejlesztés sokszereplős jellegét:
– biztosítja az egységes területi tervezést, a megyei önkormányzat és a megyei jogú város egyenjogúsága megtartásával,
– biztosítja a települési önkormányzatok közvetett részvételét, illetve
– a gazdaság szereplőinek, a területi gazdasági kamarák és a munkavállalók képviseletét
A tanács munkájában a kormányzat részéről állandó tagként a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter képviselője vesz részt, a többi területfejlesztésben érintett miniszter részben dekoncentrált szervezeteik útján, állandó meghívottként kapcsolódnak a munkába, illetőleg az adott térség sajátosságai alapján a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter felkérésére. Különösen válságtérségekben indokolt más minisztériumok bevonása a tanács munkájába.
A tanács feladatai meghatározásánál a Javaslat figyelembe veszi az EU programtervezési (programozási) eljárást.
A részletes feladat- meghatározás jelzi, hogy a tanács elsődlegesen nem érdekegyeztető, hanem stratégia alkotó és döntéshozó testület.
Kidolgozza és elfogadja a megye területfejlesztési koncepcióját, megvalósítása érdekében pénzügyi tervet készít, megállapodik a programban résztvevőkkel az egyes programok finanszírozásáról, hozzájárul saját pénzeszközeivel, illetve más forrásokat is mozgósít a koncepció megvalósítása érdekében.
A megyei területfejlesztési tanács keretében a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényben felsorolt gazdaságfejlesztési, valamint a gazdaság általános érdekeinek érvényesítésével összhangban a megyei gazdasági kamarák résztvesznek a területfejlesztési feladatok végrehajtásában, így különösen:
– oktatásszervezési munkájukkal támogatják a kijelölt fejlesztési irányok megvalósítását;
– tagsági érdekeltségi területükön koordinálják a térségi fejlesztési tervek készítését, illetve azok megvalósítását;
– egymás között és a gazdaság más érintett szereplőivel koordinálják a területfejlesztési feladatok megvalósítását;
– koordinálják az egyes vállalkozói érdekeltséget meghaladó műszaki fejlesztéseket, illetve innovációs célok megvalósítását.
A tanács jogi konstrukcióját tekintve sajátos jogi személyként működne, az alapítás és működés szabályait maga a törvény állapítja meg, a Polgári Törvénykönyv előírásai alapján.
A tanács munkaszervét maga alakítja ki, a helyi adottságoknak megfelelően megoszthatja a döntéselőkészítési, tervezési és operatív koordinációs feladatait az érintett hivatali szervezetek, ill. a már működő, vagy újonnan létrehozandó szervezetek között. Célszerű a megyei vállalkozásfejlesztési központok kiépült hálózatát a döntéselőkészítésbe bevonni, akár szerződéses jogviszony keretében, akár feladatkörük kiszélesítésével az alapítók szándéka szerint.
A javaslat lehetővé teszi, hogy a kistérségi válsághelyzetek kezelésére a tanács más érintettek bevonásával speciális válságkezelő bizottságot hozzon létre.
A 15–17. §-hoz
A regionális fejlesztési tanácsok létrehozását a nemzetközi pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás indokolja. Az EU az elmaradott térségeket az ún. NUTS II. szinten, azaz a régiók szintjén határozza meg. A magyar régiók, melyek korábbi előzményei a tervezési – gazdasági körzetek, az EU jelenlegi feltételrendszere szerint az elmaradott térségek közé tartozhatnak, a reménybeli támogatások szempontjából ez a legkedvezőbb besorolás. A támogatások igényléséhez regionális fejlesztési programokat kell kidolgozni, az országos és az európai prioritásoknak megfeleltetve, hozzárendelve az országos és a regionális pénzügyi hozzájárulásokat.
Mivel a területfejlesztés térségi szinten a megyei területfejlesztési tanácsra és programjaira épül, a régiót alkotó megyék fejlesztési programjainak összehangolásával, a megyei források hozzárendelésével kell a régió fejlesztési programját elkészíteni.
A közös feladatok ellátásáról és az egyes jogkörök közös gyakorlásáról megállapodásokat kötnek az érintett megyei területfejlesztési tanácsok. Mivel a forrásallokáció megyei szintű, a működési költségekről és a programok finanszírozásáról is az érintett megyei területfejlesztési tanácsok állapodtak meg.
A javaslat a regionális fejlesztési tanács tagjainak meghatározásával a működőképes létszám keretein belül marad, a tárcák nagyobb mértékű képviselete az országos és a megyei célok összehangolását segíti elő. Az önkormányzati területfejlesztési társulások képviseletéről a törvényjavaslatban rögzített tagok döntenek.
A Főváros és agglomerációja, valamint a Balaton kiemelt üdülőkörzetben indokolt , hogy a regionális tanács létrehozásáról az Országgyűlés rendelkezzen.
A Főváros és agglomerációja fejlesztési és rendezési szempontból szerves egységet képez, sokoldalú térbeli munkamegosztás, munkaerőpiaci kapcsolatrendszer alakult ki. Az erősen urbanizált térség környezeti problémái, közlekedési rendszere, területfelhasználási, ezen belül zöldfelületi szerkezete, további infrastrukturális és gazdasági fejlesztése elengedhetetlenné teszi az e kérdésekben érintettek kötelező együttműködését.
A Balaton térségében a környezetvédelmi és természetvédelmi, valamint az ezekre alapuló idegenforgalmi érdekek összehangolása, a rendkívül sérülékeny tó vízminőségének javítását szolgáló összehangolt fejlesztéspolitika kialakítása és érvényesítése indokolja a jelenleg kormányhatározattal megerősített, alapszabállyal létrehozott regionális tanács törvényi szintű megerősítését.
A 18–19. §-hoz
A javaslat a kormányzat területi szerveit kötelezi a törvény keretei között megfogalmazott állami feladatok ellátásában, a kormányzati politika és programok végrehajtásában, érvényesítésében való közreműködésre.
A javaslat aktív szerepet szán a területi szerveknek a térséget érintő ágazati fejlesztési koncepciók kidolgozásában. Szerepük különösen jelentős olyan állami feladatkörbe tartozó tevékenységek esetén, amelyek egy térségi területfejlesztési program integráns részét képezik (pl. átképzés, mezőgazdaság stb.).
Kiemelésre került a területi főépítészek összehangoló feladatköre: a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a területi főépítészek közreműködésével hangolja össze az országos és a térségi területrendezési terveket.
A területi főépítész állami tevékenységet lát el, feladata elválik a megyei főépítész megyei önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatától, ami a térségi területrendezési és a településrendezési tervek összehangolására irányul, ellenőrzi működési területén a terület és településrendezési terveket, jelzi az illetékes szerveknek a tervekkel kapcsolatos szakmai és tartalmi, valamint törvényességi észrevételeit.
A IV. fejezethez
A 20–22. §-hoz
Az Alkotmány 35. § (10) bek. c) pontja szerint a Kormány „biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósításáról”. A kormány gazdaságpolitikai, valamint ágazati programjainak végrehajtásában meghatározóak a hozzárendelt pénzügyi eszközök, amelyek az ország és egyes területegységei fejlődését alapvetően befolyásolják az egyes programok kölcsönhatásain, a pénzügyi eszközök halmozódásán keresztül. A javaslatban meghatározott célok érvényesítése érdekében a pénzügyi eszközöket össze kell hangolni.
A területfejlesztés céljait közvetlenül a területfejlesztési célú költségvetési előirányzat (Alap) szolgálja, amit külön törvény szabályoz. A külön törvény rögzíti, hogy az Országgyűlés három évenként határozatot hoz a területfejlesztési támogatások irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről, amelynek elvei elsődlegesen a végrehajtást szabályozó rendeletekben, továbbá az egyedi döntések során érvényesülnek.
A 23–25. §-hoz
A tervezési folyamat egységes, korszerű rendjének megteremtése biztosítja a területfejlesztésben érintettek számára az áttekinthetőséget, a tervek egymáshoz való kapcsolódását és a források felhasználását. A tervezés összehangolja az állami, a területi és a települési önkormányzatok, a lakosság és a gazdasági társaságok érdekeit, a természet, a táj és az épített környezet értékeinek a megóvása mellett.
A területi tervek feladata az adott térségre vonatkozó problémák és lehetőségek, szándékok és elhatározások összefoglalásával:
– a területfejlesztés résztvevőinek orientálása,
– a hatósági döntések előkészítése és legitimálása (jogszerűségének biztosítása),
– a folyamatos tervezés és ezen belül a területi folyamatok nyomonkövetése és értékelése számára a vonatkozási keretek meghatározása,
– a társadalmi kommunikáció eszközeinek biztosítása,
– az egyeztetés alapjainak megteremtése.
A területi tervek összefüggő rendszere területi lépték és a tervezési folyamat jellege szerint különböző elemekből épül fel.
A területfejlesztési koncepció meghatározza egy térségre a hosszú távú fejlesztési célokat, és megjelöli az érvényesítendő prioritásokat. Meghatározza a területfejlesztés és a térségi fejlesztési programok kereteit, információkat nyújt az egyes fejlesztési – beruházási elhatározások számára. Irányelv jellegű, konkrét programokat, pénzügyi eszközöket nem tartalmaz, de figyelembe veszi a lehetséges erőforrásokat.
A területfejlesztési program cselekvési terv, általában rövid illetve középtávra készül. A fő elemei: a stratégiai program és az operatív program.
A területfejlesztési stratégia a fejlesztési koncepcióban meghatározott célok és prioritások, valamint az igények és adottságok, az előre jelezhető fejlődési tendenciák és a belőlük levezetett elérendő jövőkép alapján a folyamatok kedvező befolyásolása érdekében meghatározza:
– a fejlesztési érvényesítendő prioritásokat,
– a megvalósításhoz figyelembe vehető gazdasági, szervezési, igazgatási lehetőségeket,
– a megvalósításhoz szükséges operatív program lehetséges változatait.
Az operatív program:
– rögzíti a végrehajtandó műveleteket,
– a végrehajtó szervezetet, annak hatáskörét és felelősségét,
– a megvalósítás jogi feltételeit, határidejét.
Lényeges eleme a tervezési folyamatnak az ellenőrzés (monitoring rendszer), amely:
– figyeli a megvalósulást,
– ellenőrzi a hatékonyságot,
– jelzi a területi folyamatok által igényelt pályakorrekciót.
A megyei területrendezési terv leglényegesebb munka része a terület-felhasználás szabályainak megállapítása, amit a közgyűlés rendelettel hagy jóvá. A térségi szabályok az országosan érvényes előírásoknál csak szigorúbb szabályok lehetnek, amit a környezet és a természet védelme, az életminőség javítása érdekében, illetve a befektetések biztonsága érdekében indokolt meghatározni.
A területrendezési terveket a településrendezési tervek készítése során figyelembe kell venni. Ugyanakkor a területrendezési terv nem sértheti a települések önállóságát, a képviselőtestület helyi közügyek ellátására vonatkozó feladatkörét. A területrendezési terv ezért léptékének megfelelő tartalommal készül, terület-felhasználási szabályokat állapít meg, érvényesíti a szomszédsági érdekeket, rögzíti a térségi, illetve az országos érdekekből megvalósítandó infrastrukturális hálózatok elhelyezését, de nem állapít meg konkrét helyi telepítési kötelezettséget.
A területrendezési tervek egyeztetési rendjét és a tervek tartalmi követelmény rendszerét a Kormány ezen elvek alapján, a javasolt felhatalmazás szerint határozza meg.
A tervek szabályozó szerepüket, a fejlesztési célokat orientáló jellegüket és közérdek védelmét akkor szolgálják, ha készítésük is megfelelő nyilvánosságot kap. A javaslat ezért kötelezővé teszi a tájékoztatást, e tervek szakmai és lakossági terv fórumokon való bemutatását.
_