GK BH 1996/215
GK BH 1996/215
1996.04.01.
I. Folyószámla-szerződés tekintetében nincs szerződéskötési kötelezettség, ezért nem tekinthető jogellenes magatartásnak az, ha a pénzintézet a szerződéskötést megtagadja [Ptk. 531. § (1) bek.].
II. Ha a felek a szerződésükben az ügyleti kamatok egyoldalú változtatásának jogában megállapodtak, a szerződés megszűnéséig ennek alapján a pénzintézet az ügyleti kamat mértékét emelheti. Ha a szerződés felmondással megszűnik, a megszűnés időpontjában felszámítható mértékű ügyleti kamatot kell a kölcsönbevevőnek megfizetnie. Ha e kötelezettségének késedelmesen tesz eleget, a szerződés megszűnésétől kezdődően már nem a szerződésben szereplő ügyleti, hanem késedelmi kamatot tartozik fizetni [Ptk. 301. § (1) bek., 525. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperes kártérítési felelőssége megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft perköltséget, az államnak pedig az illetékhivatal felhívására 12 000 Ft első fokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes a 78/1989. számú, 1989. március 22-én kötött kölcsönszerződéssel 30 000 000 Ft összegű középlejáratú kölcsönt nyújtott a felperesnek, amelyet három egyenlő részletben, 1989. április 14-én, 1990. április 16-án és 1991. április 15-én kellett a felperesnek visszafizetnie. A kölcsön összegét azonban az alperes már 1988. április 25-én átutalta, tekintve hogy ez a kölcsönszerződés egy 1988. április 19-én kelt, 116/1988. szám alatt nyilvántartott szerződésben foglalt hitel prolongálása volt. A szerződésben az ügyleti kamat mértékét a felek 1988. április 25-től október 14-ig évi 18%-ban, 1988. október 15-től 1989. február 28-ig évi 20%-ban, 1989. március 1-jétől 1991. április 15-ig pedig évi 21%-ban határozták meg azzal, hogy a jegybanki kamat változása esetében jogosult az alperes a szerződésben kikötött kamat megváltoztatására.
A felek 1989. március 23-án folyószámla-hitelszerződést kötöttek, amely szerint a felperesnek rulírozó módon napi 11 000 000 Ft összegű hitelkeret állt rendelkezésére. A szerződés 1990. március 20-án lejárt, a felperes ezt megelőző napon 1990. március 19-én kérte, hogy az alperes újítsa meg további egy évre a folyószámla-hitelszerződést, és annak összegét 12 000 000 Ft-ban állapítsa meg. Az alperesnél működő ún. cenzúrabizottság 1990. április 9-én akként határozott, hogy a felperes a 12 000 000 Ft-os folyószámla-hitelkeretet az esetben veheti igénybe a következő évre, ha a visszafizetésre megfelelő pénzügyi biztosítékot nyújt. A követelés biztosítására nem került sor, ezért az alperes 1990. április 20-án közölte a felperessel, hogy a korábbi ajánlatát tárgytalannak tekinti. 1990. április 30-án a felperesnek a 78/1989. számú szerződés szerint 10 000 000 Ft, a jelen perrel nem érintett 79/1989. számú szerződés szerint 40 000 000 Ft, valamint az 1990. március 20-án lejárt folyószámla-hitelszerződés szerint 11 000 000 Ft, összesen 61 000 000 Ft összegű lejárt tartozása állt fenn az alperessel szemben, és fennállt még a 78/1989. számú szerződésből az 1991. április 15-én esedékes utolsó 10 000 000 Ft összegű részlet is. Az alperes 1990. május 7-én a szerződés 12. pontjában foglaltakra utalással 30 napos határidőre 1990. június 5-re felmondta a 78/1989. számú középlejáratú kölcsönszerződést, ezzel a felperesnek az eredetileg 1991. április 15-i esedékességű utolsó 10 000 000 Ft összegű tartozása is esedékessé vált.
Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta a felperesnek a középlejáratú kölcsönszerződés felmondása és a folyószámla-hitelszerződés meghosszabbításának elmaradása miatt kártérítési felelősség megállapítása iránti, az alperessel szemben támasztott keresetét. Álláspontja szerint a kártérítés megállapításához egyrészt az alperes részéről jogellenes magatartás, a felperesnél pedig ezzel okozati összefüggésben kár bekövetkezésének bizonyítása lett volna szükséges. A 30 000 000 Ft-os középlejáratú hitelszerződés felmondása azonban az alperes részéről nem volt jogellenes. A szerződés 12. pontja szerint a pénzintézet a hitelt 30 napra, indokolás nélkül felmondhatta, és a szerződés 9. pontja szerint a követelését az adós bármely bankszámlája ellen azonnali beszedési megbízással érvényesíthette. Az alperes a 30 napos felmondási idő betartásával - 1990. június 5-re - mondta fel a kölcsönszerződést, ezzel csupán a szerződésben biztosított jogosultságát gyakorolta, ez a cselekménye károkozó tevékenységnek nem tekinthető. Csupán utalt rá az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint is joga volt a szerződés azonnali hatályú felmondására. Ehhez képest a középlejáratú hitelszerződés felmondása miatt az alperes kártérítési felelőssége megállapításának nincs törvényes alapja.
Az 1990. évre vonatkozó folyószámla-szerződést illetően az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a jogviszony egyúttal egy hitelezési jogviszonyt is jelentett. A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 8. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a bankkölcsönnek anyagi értékkel fedezve kell lennie, és mert e kölcsönt a felperes eredményes gazdálkodása szemmel láthatóan nem fedezte, nem volt jogellenes az alperes részéről a folyószámla-szerződés meghosszabbításának feltételéül szabott az a kikötés sem, amely szerint a felperesnek pénzügyi biztosítékról kell gondoskodnia. A felperes megfelelő pénzügyi biztosítékról nem gondoskodott, ezért a szerződési ajánlat visszavonása miatt az alperest kártérítési felelősség nem terheli.
A kamatláb emelése kérdésében sem értett egyet az elsőfokú bíróság a felperes jogi álláspontjával. Megállapította, hogy a 78/1989. számú középlejáratú kölcsönszerződés 7. pontjában a lejárt részletek visszafizetésének elmulasztása esetére a felek az ügyleti kamaton felül további 6% késedelmi kamat fizetésében állapodtak meg. Az ügyleti kamat mértéke viszont a szerződés 5. pontja szerint a jegybanki kamatlábak változására, valamint az egyéb pénzpiaci forrásszerzési lehetőségekre figyelemmel módosulhatott, azt az alperesnek jogában állt - a fentiekhez viszonyítottan - megemelni. A jegybanki alapkamat változása miatt az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek nemcsak a szerződés fennállása, hanem a felmondása után is jogában állt az ügyleti kamatot megfelelően módosítani. Mindezekre figyelemmel a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kártérítési felelősségének megállapítását kérte. Előadta, hogy a felperes anyagi helyzetének megrendülése a középlejáratú hitelszerződés felmondásának, valamint a folyószámla-szerződés 1990. évre való meghosszabbítása megtagadásának volt a következménye. Nem vitatta, hogy a szerződés felmondását megelőzően 61 000 000 Ft lejárt tartozása állt fenn az alperessel szemben, előadta azonban, hogy e hitelek visszafizetésére az általa elérhető árbevétel megfelelő fedezetet nyújtott volna. Az alperes viszont - anélkül, hogy az önkéntes teljesítést bevárta volna - 35 000 000 Ft-ot emelt le a számlájáról, ami a gazdasági helyzetének megrendülését eredményezte. A másodfokú eljárásban részbizonyítás keretében szakértő kirendelését kérte annak bizonyítására, hogy a felmondás az alperes részéről indokolatlan volt, mert a hitelek visszafizetésére kellő fedezet állt volna a felperes rendelkezésére. Nem vitatta, hogy az alperessel kötött szerződésben valóban ki volt kötve az alperes egyoldalú felmondásának joga. A felmondással kapcsolatos kikötés azonban a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis, mert ez az alperes által egyoldalúan diktált olyan kikötés volt, ami a jó erkölcsbe ütközik. Semmis a szerződés álláspontja szerint azért is, mert uzsorás szerződésnek minősül. A szerződésben az alperes feltűnően aránytalan előnyt kötött ki azáltal, hogy a bank jogosult volt a szerződés egyoldalú felmondására és a még fennálló hitel behajtására, ugyanakkor az indokolatlan felmondásának következményeként nem vállalt kártérítési felelősséget. A kölcsönszerződés viszont csupán abban a részében semmis, hogy az alperes jogosult a kölcsönt minden indokolás nélkül felmondani, ezért a szerződés érvénytelen rendelkezései helyébe a Ptk. rendelkezései lépnek. Ehhez képest az alperes a felmondás jogát csak a Ptk.-ban írt okokra hivatkozással gyakorolhatta volna. Az alperes, ha ettől eltérő egyéb ok miatt mondta fel a kölcsönszerződést, ezért a kártérítési felelőssége fennáll. Sérelmezte az elsőfokú bíróság ítéletének a késedelmi kamat mértékének változtatásával kapcsolatos rendelkezéseit is. Álláspontja szerint a szerződésben tételesen meghatározott kamatlábak változtatására az alperesnek sem a felmondást megelőzően, sem azt követően nem volt törvényes lehetősége.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés csak részben, csupán a késedelmi kamat mértéke tekintetében alapos, egyébként alaptalan.
A felperes már az első fokú eljárásban módosította a keresetét, és háromirányú megállapítási keresetet terjesztett elő, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a másodfokú eljárásban a megállapítási keresetek tárgyában hozott első fokú ítéleti döntéseket kellett felülbírálnia.
Az 1990. március 20-án lejárt folyószámla-szerződés meghosszabbítása, illetőleg az új folyószámla-hitelszerződés megkötése tárgyában a felperes azt sérelmezte, hogy az alperes jogellenesen zárkózott el az új szerződés megkötésétől. A felperes nem jelölte meg azt a jogszabályhelyet, amire az ezzel kapcsolatos igényt alapította. Tekintve, hogy az alperest a Ptk. 531. §-ának (1) bekezdésében szabályozott folyószámla-szerződés megkötésében sem jogszabály rendelkezése, sem egyéb ok folytán nem terhelte szerződéskötési kötelezettség, a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a szerződés elmaradása miatt előterjesztett, kártérítési felelősség megállapítására irányuló keresetét a Ptk. 6. §-a szerinti keresetnek tekintette. Az eljárás folyamán ugyanis maga a felperes is hivatkozott rá, hogy az e szerződés elmaradásával kapcsolatban az alperes kártérítési kötelezettségét ún. biztatási kár címén kéri megállapítani. A Pp. 123. §-a egyértelműen meghatározza, hogy milyen esetekben, milyen feltételek mellett terjeszthet elő a fél megállapításra irányuló keresetet. Eszerint a számadási kötelezettség megállapításán kívül megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak az esetben van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejáratának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A perbeli esetben nem áll fenn olyan ok, ami miatt a felperes az alperes kártérítésben való marasztalását ne kérhette volna. Az alperes marasztalására irányuló keresetet viszont a felperes sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő. E tárgyban ezért megállapításra vonatkozó kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-a szerint nem volt helye, az elsőfokú bíróság tehát a megállapításra irányuló keresetet jogszerűen utasította el.
A 78/1989. szám alatt nyilvántartott középlejáratú kölcsönszerződés vonatkozásában a felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogosulatlanul mondta fel a szerződést. Ez a felperesi nyilatkozat tartalmában azt jelenti, hogy a másik fél vagy a szerződésbeli kikötések vagy a jogszabály megsértésével mondta fel a szerződést. A perbeli esetben az alperes a felmondás jogát a szerződés 12. pontjában foglaltakra alapította, az ott írt 30 napos határidő betartásával. Amíg az egyoldalú felmondás joga, mint szerződésbeli kikötés érvényben van, addig a felmondás jogosultja ezt a jogát a szerződés alapján jogszerűen gyakorolhatja. A szerződési kikötés érvénytelenségét a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság állapíthatja meg. A felperes viszont az első fokú eljárásban a szerződést nem támadta meg, a szerződés semmisségének megállapítását nem kérte, a szerződés részbeni érvénytelenségére csak a fellebbezésében hivatkozott. A Pp. 247. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban a keresetet ilyen módon megváltoztatni nem lehet.
A kamatok mértékével kapcsolatosan a felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek nem volt joga a szerződés megkötése után a kamatok mértékének megváltoztatására. A felek szerződését a Ptk. 207. §-a szerint értelmezve az állapítható meg, hogy az alperes a szerződés X-szel jelölt részében azokat a kamatokat tüntette fel, amelyek a korábbi, 116/1988. számú szerződés prolongálásáig érvényben voltak. Az alperes a szerződésben az ügyleti kamat változtatásának jogát kikötötte, ezért a szerződés fennállása alatt - a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkezte esetén - a kamatok változtatására törvényes lehetősége volt. Más a jogi helyzet a szerződés megszűnése után. A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondás a szerződést megszünteti. A felmondási idő lejártával a szerződés megszűnik, és a hitelezőnek a kölcsön összegére vonatkozó visszakövetelési joga megnyílik az addig esedékes ügyleti kamatokra is kiterjedően. E fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint a késedelembe esés időpontjától kezdődően a kötelezett már nem ügyleti, hanem késedelmi kamatot köteles fizetni. A felek a szerződésben a késedelmi kamat mértékét az ügyleti kamat évi 6%-kal növelt mértékében határozták meg. Ez a szerződési kikötés úgy értendő, hogy a késedelmi kamat mértékének megállapításánál az ügyleti kamat esetleges későbbi változásai már nem vehetők figyelembe, a szerződés megszűnése időpontjában felszámítható ügyleti kamatot kell 6%-kal megemelni, az ügyleti kamat későbbi változásai már figyelmen kívül maradnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes által az alperesnek fizetendő késedelmi kamat mértéke a szerződés megszűnése idején irányadó ügyleti kamat 6%-kal növelt összege. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 33.913/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás