KK BH 1996/227
KK BH 1996/227
1996.04.01.
A jogbiztonsági követelményeknek és a képesítési feltételek egyenértékűségének figyelembevétele az ügyvédi kamarai felvétel során [1983. évi 4. tvr. 2. § (2) bek. b) p., 5/1991. (IV. 4.) IM r. 1. § (3) bek., 16. § (2) bek.].
A felperes 1993. március 22-én felvételét kérte az ügyvédi kamarába. Kérelmében előadta, hogy 1981-ben szerzett jogi diplomát, majd 1987. február 27-én a legfőbb ügyész katonai ügyésszé kinevezte, és egyidejűleg felmentette a szakvizsga-kötelezettség alól. A Fővárosi Bíróság 1989. november 2-án kelt végzésével pedig a jogtanácsosi névjegyzékbe bejegyezte.
A megyei ügyvédi kamara 1993. május 3-án kelt elnökségi határozatával a felperes bejegyzési kérelmét elutasította a jogszabály által megkövetelt szakvizsga hiánya miatt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1993. szeptember 6-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy a jogi szakvizsgáról szóló 12/1976. (XI. 6.) IM rendeletnek - a felperes ügyésszé kinevezésének időpontjában hatályban volt - rendelkezése szerint csak az 1977. január 1. napját megelőzően hatályban volt jogszabályok alapján bekövetkezett mentesülés volt figyelembe vehető, így a legfőbb ügyész által a felperes részére 1987-ben adott mentesítés kizárólag az ügyészi tisztség betöltéséhez szükséges vizsga alóli mentesítésre vonatkozhatott, de nem jelenthetett mentesítést a szakvizsga-kötelezettség alól. Rámutatott az alperes arra is, hogy a szakvizsga letételét nem helyettesítheti a jogtanácsosi névjegyzékbe való felvétel sem.
Az alperesi határozat bíróság általi felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására való utasítását kérte, hivatkozva arra, hogy vizsga alóli mentesítését a 12/1976. (XI. 6.) IM rendelet hatálybalépése előtt hatályban volt, az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény alapján szerezte, így az alapul szolgálhat az ügyvédi névjegyzékbe való felvételéhez. Álláspontja szerint jogtanácsosi minősége - kizáró feltétel fennálltának hiányában - a bejegyzés iránti kérelmét megalapozza.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, megismételve álláspontját, mely szerint a jogi szakvizsga letétele alól 1977. január 1. napját követően mentesítés nem volt adható. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint az alperes határozatának meghozatalakor jogszabályt nem sértett, mert a felperes az 1972. évi V. törvény alapján kapott mentesítés folytán ügyvédi tevékenységet nem folytathatott volna, mivel a sikeresen letett jogi szakvizsgával nem egyenértékű az arra felruházottak felmentése. Rámutatott arra is, hogy 1977-től már nem volt jogi lehetőség arra, hogy valaki a szakvizsga valamennyi tagozata alól egyetlen intézkedés alapján felmentést szerezzen. Álláspontja szerint a jogtanácsosi névjegyzékbe történt bejegyzésnek a jogvita elbírálásának szempontjából nincs jelentősége.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a keresetnek helyt adó másodfokú határozat hozatalát kérte, megismételve korábbi jogi álláspontját.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helytálló indokaira utalva - helybenhagyta, kiegészítve azzal, hogy a felperes részére a legfőbb ügyész által adott mentesítés kizárólag az ügyészi munkakör betöltésére vonatkozott, a jogtanácsosi névjegyzékbe való bejegyzés pedig az ügyvédi kamarai felvétel - jogszabályban foglalt feltételeit - nem pótolja.
A jogerős másodfokú határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak megváltoztatását és a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatalát kérve. Állítása szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amikor nem indokolta meg: miért hagyta figyelmen kívül, hogy a legfőbb ügyész által adott felmentés a jogi szakvizsga alóli mentességet jelent a felperes részére, és egyben lehetővé teszi az ügyvédi kamarai felvételt is. A felperes állítása szerint jogtanácsosi bejegyzése a kamarai felvételre őt feljogosítja, az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás törvénysértő.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, állítva, hogy az nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során elsősorban a következőket vette figyelembe:
a) Az alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében kinyilvánított jogállamiság követelményének feltétlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság megköveteli a már létrejött jogviszonyok lehetőség szerinti védelmét, megváltoztathatatlanságát. A már létrejött jogviszonyokat alkotmányos úton csak kivételesen, törvényben meghatározott esetekben lehet megváltoztatni.
b) A felperes ügyészi kinevezésével létrejött jogviszony tartalmát kitevő jogok és kötelességek sorába tartozik nemcsak az, hogy jogszerűen tölthette be az ügyészi munkakört, hanem az is, hogy az itt teljesített képesítési feltétel a másik három jogi pálya tekintetében is elfogadandó. Az ügyvédi, jogtanácsosi, valamint a bírói és az ügyészi pálya közötti "átjárhatóságot" és a képesítési feltételek egyenértékűségét ugyanis a korábbi - több évtizedre visszamenő - és a ma hatályban lévő jogszabályok biztosították.
A felperes 1993. március 22-én nyújtotta be felvételi kérelmét a megyei ügyvédi kamarához. A kérelemről a kamara elnökségének az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr.-ben foglaltakra figyelemmel kellett határoznia. E jogszabály 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint az ügyvédi kamarai felvételre az jogosult, aki - egyéb feltételek mellett - a külön jogszabályban meghatározott szakvizsgát letette. A rendelkezés pontos tartalmát tehát a külön jogszabály - a jogi szakvizsgáról rendelkező 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet határozza meg. A rendelet 16. §-ának (2) bekezdése szerint a rendelet nem érinti a vizsga alól a korábbi jogszabályok alapján szerzett mentesítés hatályát. Kimondja a rendelet azt is, hogy a jogi szakvizsga egységes, bármely jogterületen és jogi munkakörben önálló jogi munka végzésére jogosít [1. § (3) bek.].
Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a sikeresen letett jogi szakvizsgával nem egyenértékű az erre felhatalmazottól eredő felmentés. Ez a következtetés az irányadó jogszabályi rendelkezések logikai összevetéséből sem vonható le. Az arra jogosulttól eredő felmentés "egyenértékű" a jogi szakvizsga letételével annyiban, hogy azt teljeskőrűen pótolja, hiszen felmentés birtokában a felmentettek - a bármely jogterületen jogi munka végzésére jogosító - szakvizsgát nem kellett letennie.
Az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 22. §-ának (2) bekezdése a legfőbb ügyész részére 1987. december 27-ig biztosította, hogy a szakvizsga - és nem annak tagozata - alól felmentést adhasson. A felperes részére a legfőbb ügyész által adott mentesítés tehát a jogi szakvizsgát pótolja, bármely jogterületen és munkakörben önálló jogi munka végzésére jogosít.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása kapcsán a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra is, hogy az elmúlt évtizedekben számos olyan jogszabály volt hatályban [4181/1949. (VIII. 6.) Korm. és 265/1950. (XI. 4.) MT rendelet, 105/1958. (IK 2.) IM utasítás, 23/1955. (III. 20.) MT rendelet], amely jogi szakvizsga letételét nem tette kötelezővé bírói, ügyészi kinevezéshez vagy ügyvédi bejegyzéshez. Ha kis számban is, de jelenleg is töltenek be bírói, ügyvédi, ügyészi vagy jogtanácsosi munkakört szakvizsgával nem rendelkező olyan személyek, akik munkakörük elnyerése idején - a korabeli jogszabályoknak megfelelően - másfajta képesítési feltételeknek feleltek meg. E személyek jogállása az alperesi álláspont elfogadása esetén - akár visszamenőlegesen is - kérdésessé tehető lenne, illetőleg a más jogi pályára való áttérés törvényes lehetőségétől e személyeket megfosztaná, végső soron tehát a jogbiztonság alkotmányos elvét sértené.
A kifejtettekre figyelemmel az alperes jogszabálysértő határozattal utasította el a felperes kérelmét. Az alperesi határozatot felülvizsgáló bíróságok - az alperesi álláspontot elfogadva - törvénysértő módon rendelkeztek a kereset elutasításáról és az első fokú ítélet helybenhagyásáról.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ítéletével a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, egyben az alperesi határozatot - az 1983. évi 4. tvr. 2. §-ának (7) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében írtakra figyelemmel - hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte, melynek során - az 1957. évi IV. törvény 73. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint - a Legfelsőbb Bíróság jelen ítéletének tartalmát köteles figyelembe venni. (Legf. Bír. Kfv. X. 27.631/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás