KK BH 1996/230
KK BH 1996/230
1996.04.01.
A részarány-földtulajdonosok igényei kielégítésénél irányadó körülmények [1993. évi II. tv. 5. § (1) és (3) bek., 6. § (3) bek.].
A felperesek 1993. március 1-jén - mint részarány-földtulajdonosok - földkiadási kérelmet nyújtottak be a G.-i Földkiadó Bizottsághoz. Kérelmükben a 0134 és 0136 hrsz.-ú ingatlant jelölték meg.
A 0134-es hrsz.-ú ingatlan kárpótlásra kijelölt terület volt, így abból a felperesi kérelem nem volt teljesíthető, a 0136 hrsz.-ú táblát illetően - egyezség hiányában - sorsolás történt 1993. augusztus 13-án, a felperesek azonban ily módon földterületet nem kaptak.
Ezt követően a felperesek a 0150 hrsz.-ú táblából kérték a részükre járó földterület kiadását. Erre a táblára azonban már korábban - 1993. március 24-ig - 29 fő nyújtott be kérelmet, akiknek a földkiadó bizottság a földet 1993. július 20-án kiadta, így a felperesek részére csak a táblából még fennmaradt földterületből tudott biztosítani.
A felperesek a földkiadó bizottság határozatai ellen fellebbezést jelentettek be.
A megyei földművelésügyi hivatal alperes az 1994. január 24-én meghozott határozataival a földkiadó bizottság határozatait helybenhagyta.
A felperesek keresetükben az alperesi határozatok felülvizsgálat keretében történő hatályon kívül helyezését és a földkiadó bizottság új eljárásra kötelezését kérték. Állították, hogy a bizottság az 1993. évi II. törvény 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve - elsőbbségi jogukat figyelmen kívül hagyva - hozta meg határozatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a felperesek - a jogszabály által megszabott határidőben benyújtott kérelmükben - a 0150 hrsz.-ú földrészletet nem jelölték meg, a földkiadó bizottság pedig a 0150 hrsz.-ra benyújtott kérelmeket már 1993. július 20-án elbírálta. A felperesek viszont csak ezt követően jelentették be igényüket erre a táblára. A törvény - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a táblák között sorrendiséget nem állapít meg, csupán az egyes táblákra benyújtott kérelmeket illetően. A földkiadó bizottság tehát jogszerűen járt el, az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott kereset így alaptalan.
Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, és annak megváltoztatását, és keresetüknek helyt adó másodfokú határozat hozatalát kérték.
Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadva rámutatott, hogy a törvény által meghatározott sorrendiség az egyes táblákra - a törvényes határidőben - benyújtott kérelmekre, és nem a kiadásra kerülő táblák sorrendiségére vonatkozik. Márpedig a felperesek a perbeli táblára igényt - a törvényben megjelölt 60 napos határidőben - nem jelentettek be, az alperes tehát jogszabálysértés nélkül meghozott határozattal hagyta helyben az első fokú határozatot, a kereset és a fellebbezés így alaptalan.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek nyújtottak be kérelmet, melyben a másodfokú ítéletnek - az első fokú ítéletre is kiterjedő - megváltoztatását és a földkiadó bizottságnak a felperesi kérelemnek helyt adó határozat hozatalára kötelezését kérték. Előadták, hogy mindkétfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, mert amíg az 1993. évi II. törvény 6. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerinti igények kielégítése nem történik meg, addig a d) pontban foglalt igények kielégítésére nem kerülhet sor. A felperesek pedig csak később kaptak földet, mint az őket követő csoportba tartozó igénylők.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 5. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy földkiadási kérelmében a részarány-földtulajdonos megjelölje azt, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését. Az igénylőnek ezt a kérelmét a törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint 1993. március 24-ig kellett benyújtania. Ez esetben a teljesítési sorrend betartása a földkiadó bizottság részére az esetben kötelező, ha az igény a megjelölt földrészletből kielégíthető. Amint arra mindkétfokú bíróság rámutatott, a felperesek a törvény által biztosított határidőn belül benyújtott kérelmükben a 0150 hrsz.-ú ingatlant nem jelölték meg, arra csak akkor került sor, amikor az általuk eredetileg megjelölt földrészletből igényük már nem volt kielégíthető. Ez esetben pedig a teljesítési sorrend - a fent megjelölt törvényi rendelkezésre figyelemmel - már nem irányadó.
A felperesi jogértelmezés az 1993. évi II. törvény rendelkezéseiből nem következik. Amikor a felperesek a 0150 hrsz.-ú táblát igényük kielégítéseként megjelölték, arra már a törvényes eljárást a földkiadó bizottság lefolytatta, annak megsemmisítésére jogi lehetőség nem volt.
Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az alperesi határozat nem volt törvénysértő, az elsőfokú bíróság tehát helyesen döntött, amikor az annak felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetet elutasította. Nem sértett ezért jogszabályt a megyei bíróság sem, amikor ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.454/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás