BK BH 1996/237
BK BH 1996/237
1996.05.01.
A kisebb tárgyi súlyú katonai bűncselekményt elkövető katonával szemben a büntetés céljának elérésére a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés is alkalmas lehet, ha a cselekmény elbírálásakor már nem áll fenn a szolgálati viszonya (Btk. 37. §, 51. §, 83. §, 89. §, 137. § 12. pont, 348. §).
Az F.-i Bíróság katonai tanácsa a t. honvéd I. r. vádlottat 2 rb. szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel - napi tételenként 70 forint - pénzbüntetésre ítélte. A tényállás szerint az I. r. vádlott 1995. január 1-jén ún. állóhely-ügyeletesi szolgálatba volt vezényelve társaival együtt. A vádlottak szolgálati feladata volt, hogy a repülőgépek és a helikopterek propellerjeit rögzítsék, illetve a repülőtesteket ponyvával takarják le. A nap folyamán 20 óra körüli időben tért vissza a szolgálati helyére a VII. r. vádlott, aki a magával hozott élelmiszerből és fél liter pálinkából megkínálta az I. r., az V. r. és a VI. r. vádlottat. A VII. r. vádlott tudta, hogy az I. r., az V. r. és a VI. r. vádlott szolgálati feladatot lát el. Ezt követően az I. r., az V. r. és a VI. r. vádlott, valamint T. M. t. honvéd a pihenőhelyiség ablakán levő rácsot kifeszítette és az ablakon keresztül az I. r. és a V. r. vádlott engedély nélkül elhagyta a laktanya területét, és egy polgári személytől 5 liter bort vásárolva tértek vissza a szolgálati helyükre; a borból mind a négyen fogyasztottak.
1995. január 21-én 8 órától az I. r. vádlott alegység-ügyeletes, a honvéd IV. r. vádlott, az V. r. és a III. r. vádlott alegységügyeletes-helyettes, míg a II. r. vádlott akkumulátortöltőállomás-ügyeletes szolgálatba volt vezényelve. Előzetes megbeszélésüknek megfelelően az esti órákban az I. r. és a II. r. vádlott engedély nélkül elhagyta a szolgálati helyét, és a laktanya közelében levő eszpresszóban sört fogyasztottak, majd elvitelre vásároltak 5 liter bort. A szolgálati helyükre visszatérve a borból mindannyian fogyasztottak.
A vádlottak ellen az alakulat parancsnoka feljelentést tett. A katonai tanács a büntetés kiszabása körében a t. honvéd I. r. vádlott vonatkozásában enyhítő körülményként értékelte a fiatal felnőtt korát, a tényfeltáró jellegű, az alanyi bűnösség elismerésére is kiterjedő beismerő vallomását, a tárgyaláson tanúsított őszinte megbánó magatartását, azt, hogy nős és egy kiskorú gyermek részbeni eltartásáról kell gondoskodnia. Terhére ugyanakkor súlyosító körülményként kellett értékelni, hogy katonai bűncselekmények elkövetése miatt már két esetben ítélték el végrehajtandó szabadságvesztésre, a jelen elítélésének az alapjául szolgáló bűncselekményt a feltételes szabadság tartama alatt követte el, míg további súlyosító körülményeként kellett értékelni az ilyen jellegű bűncselekmények rendkívül elszaporodott voltát, a negatív parancsnoki jellemzést és azt, hogy négy esetben részesült fenyítésben.
Mindezeket az alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket egyenként és összességében értékelve a bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapítva, vele szemben pénzbüntetést alkalmazott.
A vádlott a feltételes szabadság tartama alatt követte el a szóban levő bűncselekményt. A Btk. 90. §-a a) pontjának I. fordulata értelmében nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása, ha a szándékos bűncselekményt a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a befejezése előtt követték el, ugyanakkor a szabadságvesztés végrehajtásának a befejezése előtt elkövetettnek kell tekinteni a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekményt.
A bűncselekmény kapcsán a vádlottal szemben a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést, pénzbüntetést vagy intézkedést (megrovást vagy próbára bocsátást) alkalmazhat.
A bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben alkalmazható végrehajtandó szabadságvesztés túl súlyos, míg a vádlottal szemben alkalmazható intézkedés túl enyhe lenne, mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint a Btk. 37. és 83. §-aiban írt büntetési cél a vádlottal szemben pénzbüntetéssel is elérhető. A vádlott családjának összjövedelme - mely segélyen alapszik - 16 500 forint. A vádlott és családja a hivatalosan megállapított létminimum alatt él.
A bíróság ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével állapította meg az ítélet rendelkező részében írt pénzbüntetés mérvét.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyész által súlyosításért, nevezetesen végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása végett bejelentett fellebbezésnek nem adott helyt.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a t. honvéd I. r. vádlott bűnösségére, de a cselekményeinek a jogi minősítését illetően részben tévedett.
A t. honvéd I. r. vádlott a tényállás szerint két ízben is megszegte a szolgálatának ellátására vonatkozó kötelmeket, mert nemcsak szeszes italt fogyasztott az ügyeleti szolgálatának az ideje alatt, de a szolgálati helyét további italvásárlás végett el is hagyta. Mind a szeszes ital szolgálat alatt történt fogyasztása, mind a rendeltetési hely elhagyása a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző tényállásszerű magatartás, melyet a vádlott az azonos szolgálat sérelmére rövid időközzel, azonos elhatározásból követett el. Ezáltal a szolgálati vétségeket a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint folytatólagosan követte el. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a katonai főügyész jogi álláspontjával - a vádlott terhére megállapított bűncselekményt folytatólagosan elkövetettnek minősítette.
A t. honvéd I. r. vádlottat korábban a F.-i Bíróság katonai tanácsa 1994. október 6-án kelt és jogerős ítéletével a szolgálati tekintély megsértésének bűntette miatt 2 hónapi, a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Erre az elítélésére figyelemmel az I. r. vádlott a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerinti visszaeső, mivel az újabb szándékos bűncselekményt a korábbi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, 30 napot meghaladó szabadságvesztésre elítélése után követte el. Mivel a visszaesőkénti elkövetés kimondását az elsőfokú bíróság elmulasztotta, ennek megállapítását ítéletében a Legfelsőbb Bíróság pótolta.
A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság ennek ellenére sem találta alaposnak.
Kétségtelen tény, hogy a vádlottat a katonai tanács korábban már két ízben is szabadságvesztésre ítélte, a katonai szolgálati rendet és fegyelmet sértő bűncselekmények elkövetése miatt. Ezek a büntetések nem voltak alkalmasak arra, hogy a vádlottat az újabb - ezúttal szolgálati kötelmet sértő jellegű - vétségek elkövetésétől visszatartsa. Ennek ellenére helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása nem indokolt. A Legfelsőbb Bíróság e kérdéssel kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. A vádlottal szemben - a próbaidőre felfüggeszthető szabadságvesztés törvényi kizártsága folytán - csak a pénzbüntetés és a tényleges szabadságelvonással járó főbüntetés között dönthetett a katonai tanács. Az enyhébb büntetési nem alkalmazását indokolta az a tény, hogy az I. r. vádlott büntetései folytán a reá háruló állampolgári kötelezettségét - a katonai szolgálatot - az előírtnál hosszabb ideig teljesítette. A bűncselekményeit a katonai életviszonyok között valósította meg, és a korábbi életvezetésével szemben kifogás nem merült fel. Leszerelése óta fél év telt el, és azóta a polgári életviszonyok közé újra beilleszkedett. Személyével és cselekményeivel összefüggően nem hozható fel alaposan olyan ok, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a katonai szolgálati rend és fegyelem megóvásához fűződő érdekek oltalma e vádlottal szemben polgári büntetés-végrehajtási intézetben letöltendő szabadságvesztés kiszabását kívánná meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem tért el az eset kapcsán sem attól a már töretlennek tekinthető másodfokú ítélkezési gyakorlattól, hogy a kisebb tárgyi súlyú katonai bűncselekményeket elkövető katonákkal szemben - amennyiben a cselekmény elbírálásának időpontjában már leszereltek - általában nem indokolt a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása. A katonai vétségek megítélésénél ugyanis nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a katonai életviszonyok sajátos körülményeihez, s szigorúbb kötöttségekhez, a függelmi viszonyokhoz és ezek által a szolgálat védett érdekeihez fűződnek, melyek folytán a miattuk kiszabott büntetések a katonai fegyelem megszilárdítására akkor lehetnek kedvező hatással, ha büntetéssel sújtott terhelt állományviszonya változatlanul fennáll.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem talált indokot az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés súlyosítására, ezért a katonai főügyész erre irányuló fellebbezésének nem adott helyt.
Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései - így a pénzbüntetés mértékének megállapítása és annak meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatása - törvényesek és megalapozottak voltak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság - helyes indokaiknál fogva - helybenhagyta. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a korábbi elítéléséből engedélyezett feltételes szabadságnak a Btk. 48. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata alapján történő megszüntetésére nincs alap, ezért annak a kimondását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. B. 1661/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás