BK BH 1996/238
BK BH 1996/238
1996.05.01.
A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltet a bíróság csak az ítéletében részesítheti előzetes bírósági mentesítésében, a határozat jogerőre emelkedése után, különleges eljárásban erre nincsen törvényes lehetőség [Btk. 104. §, 102. §, Be. 381. §].
A terheltet a városi bíróság az 1995. május 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette és a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte, a börtönbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az elítélt védője útján a bírósághoz 1995. június 6-án benyújtott kérelmében kérte, hogy a bíróság a Be. 381. §-ának (1) bekezdése alapján utólagosan mentesítse a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. Előadta, hogy a büntetőeljárás és a kiszabott büntetés komoly tanulságot jelent számára. Hatvanéves koráig nem volt büntetve, nyugdíjazásáig felelősségteljes beosztásokban dolgozott, és most lehetősége nyílna nyugdíjasként is munkát vállalnia, ennek azonban előfeltétele a "tiszta erkölcsi bizonyítvány". Csatolta leendő munkahelye igazolását arról, hogy milyen munkakörben kívánják foglalkoztatni.
Az ügyész arra hivatkozva, hogy a Btk. 103. §-a értelmében a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés esetén az utólagos bírósági mentesítésnek nincs helye, a Btk. 104. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a bíróság csak az ítéletben részesíthette volna előzetes mentesítésben a terheltet, a mentesítés iránti kérelem elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság végzésével mentesítette a terheltet a városi bíróság ítéletével jogerősen kiszabott 6 hónapi, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetéshez fűződő "jogkövetkezmények" alól. Indokolásában rámutatott arra, hogy a Btk. 104. §-ának (1) bekezdése szerint az előzetes mentesítés esetében semmivel sem támasztható alá, hogy az csak az ítélet meghozatalával egy időben történhet. Álláspontja szerint az elítélt a próbaidő alatt bármikor benyújthatja ezt a kérelmét és egyéb feltételek fennállása esetén a bíróság az elítéltet előzetes mentesítésben részesítheti, mivel az eljárást semmi sem zárja ki. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ezt tiltaná. A Btk. 104. §-a (1) bekezdésének a megfogalmazásából pedig logikai úton az következik, hogy a mentesítésnek előzetesnek kell ugyan lennie, de nem kell feltétlenül a felfüggesztés teljes időtartamára vonatkoznia, csak legalább egy részére. Vagyis semmi sem zárja ki azt, hogy ha az elítélt a próbaidő teljes tartamára mentesíthető, akkor ne lenne mentesíthető a próbaidőből még hátra levő időtartamra.
Ez ellen a végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést anyagi, és eljárásjogi szabálysértés miatt, a végzés hatályon kívül helyezése érdekében. A főügyészség átiratában az ügyész fellebbezését fenntartotta, és a végzés megváltoztatását indítványozta akként, hogy az elítélt előzetes mentesítésben nem részesíthető.
A fellebbezés alapos.
A Btk. 101. §-a értelmében az elítélt a törvény erejénél fogva, bírósági határozat alapján, illetve kegyelem útján részesülhet mentesítésben az elítéléséhez jogszabály által fűzött hátrányos következmények alól.
A közkegyelmi mentesítését - amelynek törvényi feltételei nincsenek, vagyis a köztársaság elnökének a jogköre e tekintetben korlátlan - figyelmen kívül hagyva megállapítható, hogy főszabályként a törvényi mentesítés az irányadó, ehhez képest a bírósági mentesítés kivételes.
A Btk. 102. §-ának (1) bekezdése a kiszabott büntetés nemétől, illetve a végrehajtandó szabadságvesztés tartamától függően határozta meg, hogy a törvény erejénél fogva mely időpontban (az ítélet jogerőre emelkedésekor, a próbaidő elteltével, a büntetés kitöltésével, a büntetés kitöltését követő 3, 5, illetve 10 év elteltével) áll be a mentesítés hatálya. Ehhez képest a bírósági mentesítés kedvezményt enged, mert az elítéltnek - ha arra érdemes - nem kell kivárnia végrehajtandó szabadságvesztés esetén a kitöltését követő 3, 5 illetve 10 év elteltét, hanem a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének d), e), f) pontja szerinti várakozási idő legalább felének az elteltével mentesíthető.
A bírósági mentesítésnek a törvény két esetét ismeri: a Btk. 103. §-a szerinti, a végrehajtandó szabadságvesztéshez fűződő utólagos, valamint a Btk. 104. §-ában szabályozott, a felfüggesztett szabadságvesztéshez kapcsolódó előzetes mentesítést.
Az elnevezésben megnyilvánuló megkülönböztetés azt fejezi ki, hogy az elítéléshez jogszabály által fűzött hátrányos következmények hatályának beállása után (utólagosan) mentesül az elítélt, illetve hogy a mentesítés folytán a hátrányos következmények hatálya be sem áll (előzetes mentesítés).
Az ítélet jogerőre emelkedésével ugyanis az elítéléshez a jogszabály által fűzött hátrányos következmények hatálya beáll, így érvénybe lép a törvényi mentesítésre vonatkozó feltételrendszer: végrehajtandó szabadságvesztés esetén a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének d), e), illetve, f) pontjában meghatározott idő, felfüggesztett szabadságvesztés esetén pedig a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének b) pontja, amely szerint a mentesítés a próbaidő leteltének napján áll be. Az utólagos mentesítés [Btk. 103. § (1) bek.] a már beállt hatályhoz képest ad kedvezményt, amikor kimondja, hogy érdemesség esetén a törvény szerinti várakozási idő felének az elteltével mentesíthető az elítélt, míg az előzetes mentesítés kizárja a hátrányos következmények hatályának beálltát, vagyis az elítélt az ítélet jogerőre emelkedése napján mentesül.
Ebből az következik, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az elítélt előzetes mentesítésben részesítése fogalmilag kizárt. A bíróság az előzetes mentesítést a felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítéletben mondja ki, erre utóbb, az ítélet jogerőre emelkedését követően nincs törvényi lehetőség, mivel a Btk. 103. §-ának (1) bekezdése az utólagos (az ítélet jogerőre emelkedését, a hátrányos következmények beálltát követően adható) bírósági mentesítés körében a felfüggesztett szabadságvesztést nem sorolja fel. Ezzel összhangban a Be. XVIII. fejezetének II. címe taxatíve felsorolja azokat az egyes különleges eljárásokat, amelyek a büntetőeljárás jogerős befejezése után a törvény szerint lefolytathatók. A Be. 381. §-ának (1) és (2) bekezdése ezek között kifejezetten csak az utólagos bírósági mentesítésre állapít meg eljárási szabályokat, az előzetes bírósági mentesítésre nem, a (3) bekezdés pedig a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezésének az eljárási menetét rendezi, mind az előzetes, mind az utólagos mentesítés tekintetében, ha a mentesítés hatályát vesztette vagy utóbb állapítják meg, hogy a megadásának törvényi akadálya volt. Mivel a Be. nem ismer olyan különleges eljárást, amelynek tárgya az ítélet jogerőre emelkedése után az elítélt előzetes mentesítésben részesítése lehetne, csak a jogerős ítélet lehet az a határozat, amelyre a Be. 381. §-ának (3) bekezdése utal.
Mivel az elsőfokú bíróság végzésének sem az anyagi, sem az eljárásjogi feltételei nem állanak fenn, törtvényt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a terheltet a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéshez fűződő hátrányos következmények alól utólag mentesítette.
Ezért a másodfokú bíróság tanácsülésen az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott végzését megváltoztatta, és a bírósági mentesítésre irányuló kérelmet elutasította. (Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Bf. 561/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás