BK BH 1996/242
BK BH 1996/242
1996.05.01.
A közúti baleset okozásának vétsége miatt nem állapítható meg a bűnössége annak a gépkocsivezetőnek, aki éjszaka, tompított világítással és csökkentett sebességgel haladva a kivilágítatlan, prizma nélküli kerékpárral, sötét ruhában közlekedő és ittas sértettet a féktávolságon belül észleli és emiatt elüti, ha a sértett még a reálisan elvárható sebességnél lassabb haladása esetén is csak a féktávolságon belül lett volna észlelhető [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, KRESZ 5. § (1) bek. a) és b) pont, 26. § (4) bek.].
A városi bíróság a vádlottat a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 év fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A tényállás szerint a vádlott korábbi életvitelével kapcsolatban semmiféle kifogás nem merült fel, büntetlen előéletű, magánkereskedő.
A vádlott "A" és 1977. augusztus 9-e óta "B" járműkategóriára kiterjedő vezetői engedéllyel rendelkezik, 1 millió km-t vezetett balesetmentesen, két éven belül közlekedési szabálysértést nem követett el.
A vádlott 1992. november 18-án 16 óra 30 perc körüli időben közlekedett a tulajdonában levő személygépkocsival. Az úton haladva a szembejövő forgalom miatt tompított világításra kapcsolt, és a jármű sebességét 70 km/óráról motorfékkel kb. 65 km/órára csökkentette. A személygépkocsi műszaki állapota a közlekedési szabályoknak nem felelt meg, a műszaki vizsga érvényessége már 1992. október 20-án lejárt. Az első fényszórók foncsorozott része mattult állapotban volt, és a bal első lámpa tompított fényében a világos-sötét határvonal a jármű homloksíkja előtt 8 méterre rajzolódott ki az előírt legalább 40 méterrel szemben.
A vádlott a személygépkocsi sebességét nem az általa belátott távolságnak megfelelően választotta meg, ezért csak 13-15 méter távolságból észlelte az előtte, vele azonos irányban, kivilágítatlan kerékpárján közlekedő, igen súlyos alkoholos állapotban levő (3,67 ezrelék alkoholkoncentráció) sértettet. Ekkor már semmit nem tudott tenni a baleset elkerülése érdekében, és a kerékpárost az úttest jobb oldali szélétől 0,8 méter távolságban hátulról elütötte. A baleset következtében a sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt.
A városi bíróság megállapította, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 5. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, amelynek jogszabályban meghatározott érvényes hatósági engedélye és jelzése van, s amely a jogszabályban meghatározott műszaki feltételeknek megfelel. Ez a KRESZ-szabályszegés azonban nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel, mert a műszaki szakértő véleménye szerint az adott körülmények között a vádlott által alkalmazott 65 km/óra sebességhez 41-45 méter féktávolság tartozik. Tekintettel arra, hogy a kivilágítatlan kerékpáros - jól beállított tompított fényszóró használatával - csupán 13-15 méter távolságból észlelhető, ez mindenképpen féktávolságon belüli észlelést jelent. A vádlott tehát - az alkalmazott sebesség mellett - akkor sem tudta volna elkerülni a balesetet, ha a fényszórók műszaki jellemzői kifogástalanok lettek volna.
A baleset fékezéssel abban az esetben lett volna elkerülhető, ha a személygépkocsi sebessége nem haladja meg a 28-33 km/órát. Ezzel szemben a vádlott kb. 65 km/óra sebességgel közlekedett, így nála relatív sebességtúllépés állapítható meg. Ezzel megszegte a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely kimondja, hogy a jármű sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül, és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell. E KRESZ-szabály értelmében a sebességet tehát úgy kell helyesen megválasztani, hogy az ahhoz tartozó féktávolság ne legyen hosszabb, mint a belátható útszakasz hossza. A jármű vezetőjének az általa igénybe vett úttestrészén úgy kell megválasztania a jármű sebességét, hogy az előtte levő, vele azonos vagy keresztező irányba haladó akadályt kellő időben észlelhesse, és szükség esetén előtte biztonságosan megállhasson. A beláthatóságot a mesterséges megvilágítás befolyásolja, ezért többek között a jármű fényszóróját is figyelembe kell venni a sebesség helyes megválasztásához. A jármű fényszórója által az úttest felületéből megvilágított útszakasz nem feltétlenül azonos a belátott távolsággal, különösen nem azonos az ezen az útszakaszon levő akadály észlelhetőségének a távolságával. Az akadály észlelhetőségének a távolsága döntően az akadály jellegétől függ. A kivilágítatlan kerékpárján haladó, fényelnyelő ruházatban levő személy később válik észlelhetővé. A vádbeli esetben a sértett 13-15 méter távolságból vált észlelhetővé, és ehhez a távolsághoz, mint féktávolsághoz tartozó haladási sebesség legfeljebb 28-33 km/óra lehetett volna. A vádlott tehát ahhoz, hogy az általa belátott távolságon belül a járművét meg tudja állítani, nem haladhatott volna gyorsabban 28-33 km/óra sebességnél.
A vádlott bűnösségének vagy ártatlanságának tisztázásához azonban nélkülözhetetlen annak megállapítása, hogy a kivilágítatlan kerékpáros olyan akadály-e, amelyre a vádlottnak az adott körülmények között számítania kellett. A jármű vezetőjének mindenekelőtt az út jellegéből és tényleges forgalmából kell megítélnie azt, hogy milyen akadályokkal kell reálisan számolnia. A vádlott, mint vidéki lakos jól ismeri a baleset helyszínét, magánkereskedői tevékenységével összefüggésben rendszeresen vezet, és több alkalommal járt az adott útszakaszon is. Erre figyelemmel a baleset időpontjában már ismernie kellett az ott kialakult közlekedési szokásokat, ezek között azt is, hogy a tanyán lakók általában kerékpárral közlekednek, és kerékpárjuk - az esetek többségében - nincs kivilágítva. A baleset időpontja (16 óra 30 perc) is olyan, amikor a munkából hazafelé igyekvő emberek miatt több kerékpáros van az utakon. Mindezekre figyelemmel a vádlottnak tehát reálisan kellett számítania a kivilágítatlan kerékpáros közlekedésére. A vádlott azonban a személygépkocsi sebességének a megválasztásánál ezt nem vette figyelembe, és ezáltal megszegte az említett KRESZ-szabályt. Tekintettel arra, hogy a KRESZ 26. §-a (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegésével okozati összefüggésben következett be a halálos eredményű baleset, ezért a vádlott bűnösségét a városi bíróság a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint büntetendő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést felmentés végett; a főügyészség az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartása mellett lefolytatott büntetőeljárás eredményeként alapjában véve helyes, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló, kellően indokolt tényállást állapított meg, a ténybeli és jogi indokolásában azonban olyan tényeket állapított meg, amelyek a történeti tényállás körébe tartoznak. Ezért a másodfokú bíróság a részben megalapozatlannak (hiányosnak) mutatkozó tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a következők szerint egészítette ki.
- A kivilágítatlan, prizma nélküli, rozsdás kerékpárral, ittasan közlekedő sértett, aki sötét (fényelnyelő) ruházatot viselt, az adott körülmények mellett a vádlott által vezetett gépjármű jól beállított tompított fényszórójának a használata esetén is csupán 13-15 m távolságból volt észlelhető, mely féktávolságon belüli észlelést jelent.
- A baleset elkerülése esetén a 13-15 m féktávolsághoz tartozó haladási sebesség legfeljebb 28-33 km/óra lehetett volna.
- A baleset derült, csendes időjárásban, közvilágítás nélküli útszakaszon, éjszakai látási viszonyok mellett, jó minőségű, száraz állapotú, aszfalt burkolatú úttesten következett be.
Ezekkel a kiegészítésekkel a tényállás megalapozott, és irányadó volt a másodfokú eljárásban.
E tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra helyezkedett, és a felmentésre irányuló fellebbezéseket az alábbiak miatt találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a halálos eredményű baleset bekövetkezését a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegésével hozta okozati kapcsolatba, amely a vádlott személygépkocsija kb. 65 km/óra haladási sebességéhez képest az általa megállapított 28-33 km/óra elvárhatóságában mintegy 100%-os relatív sebességtúllépésben jelentkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a megállapított 28-33 km/óra objektív elvárhatóság egyenértékű a baleset elkerülése esetére megállapított jogszabályi kritériummal [KRESZ 26. §-ának (4) bek. szerint elvárt haladási sebesség], ugyanis a kivilágítatlan kerékpáros olyan akadály volt, amelyre a vádlottnak az adott körülmények között számítania kellett.
A másodfokú bíróság mindenekelőtt rögzíti, hogy önmagában a baleset elkerülésére megállapított objektív feltétel és a ténylegesen, a konkrét ügy esetére vonatkozó kimutatható szempontok egybevetése nélkül nem állapítható meg a KRESZ 26. §-a (4) bekezdésének a megszegése. A bemutatott egyenértékek kritikátlan elfogadása végső soron az objektív felelősség megállapítását eredményezné, amely a büntetőjog fogalmi körén kívül esik.
Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában arra mutatott rá, hogy a vádlottnak számolnia kellett a kivilágítatlan kerékpárossal. Az adott esetben a sértett kerékpárja nemcsak hogy egyáltalán nem volt kivilágítva - még hátsó prizma sem volt felszerelve -, hanem a kerékpár is sötét színű, rozsdás, továbbá a sértett is fényelnyelő, szürke öltözékben volt. Ekként megállapítható, hogy a kerékpáros biztonságos közlekedése érdekében a minimális elvárhatóságnak sem felelt meg.
A vádlott a szembejövő forgalom miatt indokoltan kapcsolt tompított világításra, így a szemből jövő fény zavaró hatása, valamint az akadály (kerékpáros) fényelnyelő képessége együttesen eredményezte, hogy a vádlott a kerékpáros mozgását csak az elütés előtt 13-15 méterről észlelhette.
A relatív sebességtúllépésének az elsőfokú bíróság ítéletéből kitűnő felfogása, az említett objektív elvárhatósági feltételek meghatározása azt a kívánalmat támasztaná a lakott területen kívül haladó gépjárművek vezetői számára, hogy a haladási sebességet olyan alacsonyan válasszák meg, amely magát a közúti forgalom lebonyolítását is lehetetlenné tenné. Az adott esetben a vádlott által alkalmazott sebesség nem tekinthető olyan mértékben eltúlzottnak, amely kizárttá tette volna, hogy a járművezető által reálisan számítható akadály felbukkanása esetén a járművet megállíthassa. A baleset kizárólag a sértettnek felróható többszörös KRESZ-szabályszegés eredményeként következett be, és ez a vádlott gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősségét - az elvárhatóság hiányában - kizárja.
Mindezek folytán nincs olyan KRESZ-szabályszegés, ami okozatosságot - értve ezen a KRESZ 5. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt, ebből a szempontból az elsőfokú bíróság által helyesen indokolt szabályszegést is - mutatna a bekövetkezett (halálos eredményű) balesettel. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottat az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulata alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette. (Békés Megyei Bíróság Bf. 54/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás