BK BH 1996/245
BK BH 1996/245
1996.05.01.
A korábbi erőszak hatására már védekezésre képtelen sértettel szemben újabb erőszak alkalmazása, majd ezt követően a sértett pénzének elvétele rablásnak és nem kifosztásnak minősül [Btk. 321. § (1) bek., 322. § (1) bek. b) pont].
Az I. r. vádlottat a megyei bíróság rablás bűntette és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év 3 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság elbírálta még a II. r. vádlott tekintetében emelt vádat is. A bíróság ítéletének vele kapcsolatos rendelkezései - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedtek. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet a Be. 237. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően csak az I. r. vádlott tekintetében bírálta felül. A tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott nőtlen, gyermektelen. Általános iskolát és hároméves ipari iskolát végzett, szakképzettsége erősáramúberendezés-szerelő. Munkanélküli 1992. augusztus 12-től, havi 6800 forint, a helyi polgármesteri hivatal által folyósított segélyben részesül. A szüleinél lakik, vagyontalan. 1992-ben társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt 90 napi tétel - az egynapi tétel 50 forint -, összesen 4500 forint pénzbüntetésre ítélték.
Az I. r. vádlott 1994. július 12-én kb. 12 órától már kb. 2-2,5 liter sört előzőleg elfogyasztva betért a helyi vendéglőbe, ahol összetalálkozott az általa évek óta ismert és kb. 15 órától már kb. 1 liter sört előzőleg elfogyasztott II. r. vádlottal; ettől kezdve a vádlottak itt fejenként megittak legalább kb. 2-2,5 liter sört.
A vádlottak italozásuk közben észlelték, hogy időközben kb. 18.30 tájban a vendéglőben megjelent a számukra ismeretlen és előzőleg kb. 16 órától már kb. 1,5 liter sört megivott sértett, aki egyedül kezdett sakkozni. A II. r. vádlott sakkozni hívta a sértettet, és megállapodott vele partinként 100 forint tétben. A sértett asztalánál a II. r. vádlott és a sértett négy partit játszottak, azokat rendre a sértett nyerte, s így elnyert a - a második tétje után pénz nélkül maradt és ismerősétől 200 forint kölcsönt kért - II. r. vádlottól 400 forintot, valamint a II. r. vádlottra az első három partiban fogadó I. r. vádlottól 300 forintot, összesen kettőjüktől 700 forintot.
A sértett a vendéglőben megivott kb. 1,5-2 liter sört. A vádlottak látták, hogy a sértett az elnyert pénzt ingének felső külső zsebébe teszi.
A partik közben a sértett időleges távolléte során az ismét pénz nélkül maradt II. r. vádlott az I. r. vádlott jelenlétében nevetve és megismételve olyan megjegyzést tett, hogy "majd visszaadja a WC-ben". Az I. r. vádlott ezt magában úgy értelmezte, hogy a II. r. vádlott majd a WC-ben vissza akarja szerezni a sértettől az elvesztett pénzt.
A tétre menő partik után a II. r. vádlott és a sértett már csak tét nélküli partikat játszottak, aztán a sértett kiment a WC-re. Erre a II. r. vádlott azonnal felállt, és követte a sértettet a WC-re. Az I. r. vádlott arra gondolva, hogy a II. r. vádlott most akarja az elvesztett pénzt visszaszerezni, maga is utánuk ment a WC-re.
Amikor az I. r. vádlott a férfi WC-be ért, a II. r. vádlott éppen megindult a fal síkja melletti fülkében neki háttal álló sértett felé. Ezt látva az I. r. vádlott halkan odaszólt neki: "hagyja, majd én". A II. r. vádlott megértette a szavak értelmét, kiment a férfi WC-ből és mások bemenetelét megakadályozandó, háttal megállt annak becsukott ajtaja előtt, hogy ezzel biztosítsa az I. r. vádlott várható cselekményét az elvesztett pénz erőszakos visszaszerzését.
Ezalatt az I. r. vádlott az elvesztett pénz elvétele végett bal kézzel a fülkéből kijövő és vele szemközt került sértett bal vállát megfogva "miért csaltál" ürügyként felhozott szavakkal, jobb ököllel őt közepes erővel kétszer arcul ütötte. Az ütésektől megcsúszó sértett bal oldalára esett a fülke előtti kövezeten, amikor a I. r. vádlott sportcipős lábával két-három alkalommal közepes erővel belerúgott a sértett arcába, amitől a sértett vérezni kezdett.
A szándékában megingott I. r. vádlott kiment a férfi WC-ből, ahol az ott álló II. r. vádlott rákérdezett, hogy "a pénzt elvetted-e?" mire az I. r. vádlott nemmel felelt, valamint megkérdezte, hogy "elvegyem?". A II. r. vádlott a fejével igent bólintott. Az I. r. vádlott visszament a férfi WC-be, a feltápászkodó és már lábán álló sértett mellén az inget két kézzel megfogva, jobb lábával kirúgta a sértett lábait, aki ismét bal oldalával a kövezetre esett a fülke előtt. Az I. r. vádlott jobb térdével a sértett mellkasára nehezedett, bal kezével lefogta a sértett jobb kezét, a kezével átkutatta a sértettet, és ingének a felső külső zsebéből, valamint a nadrágjának a zsebéből magához vette a sértett 700 forintnyi, 100 forintos címletekben levő papírpénzét.
Az I. r. vádlott a férfi WC-től - ahol mindösszesen kb. 5 percet időzött - kijövet már nem találta az ajtó előtt a II. r. vádlottat. Követte őt az asztalhoz, megitták maradék sörüket, és az I. r. vádlott a pénzt megosztva 400 forintot átadott a II. r. vádlottnak, magának pedig megtartott 300 forintot.
A sértett egy ismerőséhez ment, aki 20.38 órakor hívott telefonon mentőt, és a sértettet a helyi kórházban szállították.
A rendőrség 23 órakor elfogta az I. r. vádlottat, majd tőle lefoglaltak 900 forintot, azt az I. r. vádlott hozzájárulásával a sértettnek 1994. szeptember 13-án kiadták, ezzel a sértett kára megtérült. A sértett a bíróságon előbb magánfélként polgári jogi igénnyel élt, majd attól utóbb elállt. Az 1994. július 12-20. napjai között kórházban kezelt sértett a bal oldali felső állcsont törését, az orrcsont törését, a bal oldali szemhéjak bevérzését és az arc többszörös zúzódását szenvedte el. A töréses sérülések tényleges gyógytartama 6 hét volt.
A bántalmazás során az I. r. vádlott a jobb kezén a II. kézközépcsont ferde törését szenvedte el.
A fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást az I. r. vádlott és védője a bizonyítékok mérlegelése alapján támadta. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelés útján rögzítette a tényállást, megfelelően számot adott arról, hogy mely bizonyítékot, miért fogadott el. A bizonyítékok mérlegelése alapján rögzített tényállást mentesnek találta a megalapozatlansági hibáktól, így azt a felülbírálat során is irányadónak tekintette.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményeinek a jogi minősítése is.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a vádlott védőjének azzal az érvelésével, hogy a vádlott csak a kifosztás bűntettét valósította meg, mert amikor másodszor visszatért a sértetthez, akkor már erőszakot nem alkalmazott, hanem csak az általa előzően bántalmazott sértettől vette el a pénzt.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott visszatérésekor a sértett feltápászkodott, ekkor a vádlott megragadta a mellén az inget, kirúgta a sértett lábait, térdével a mellkasára nehezedett, bal kezével lefogta a sértett jobb kezét, és jobb kezével vette ki a zsebeiből a pénzt. E tényállás alapján helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a cselekményét rablás bűntettének, ugyanis a vádlott nemcsak a sértett előző bántalmazásából eredő és védekezésre már képtelen állapotát használta ki a pénz elvételére, hanem még akkor is újabb erőszakot alkalmazott vele szemben. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - e cselekmény minősítése tekintetében is helybenhagyta.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a bűnösségi körülményeket. Ennek alapján a büntetés a cselekmények tárgyi súlyához igazodik, az nem túlzottan súlyos, így enyhítésre nem kerülhetett sor. A főbüntetéssel arányos a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértéke is, ezért ennek enyhítése sem indokolt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 340/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás