PK BH 1996/249
PK BH 1996/249
1996.05.01.
I. A szolgálati találmánynak a szabadalmak információs rendszerében való felhasználás érdekében történt átadása a találmány hasznosítási jogának átengedését jelenti.
II. Szolgálati találmány feltalálójának díjigényét nem érinti az a körülmény, hogy a szabadalmas a találmányt olyan országban értékesíti, ahol azt szabadalmi oltalom nem védi.
III. A feltaláló díjazásának alapját képező hasznos eredményhez nem számítható hozzá a találmányon alapuló technológia felhasználásával készült kísérleti üzemi adatok (know-how) szolgáltatásának díja [Ptk. 87. § (2) bek.]
A felperesek a feltalálói az "Eljárás G és V penicillin előállítására fermentációs úton" című szolgálati találmánynak. A szabadalom jogosultja az alperes. A találmány tárgya eljárás G és V penicillin előállítására Penicillium chrysogenum törzsek félfolyamatos, süllyesztett kultúrás tenyésztésével.
Az alperes 1987-ben "Együttműködési szerződés"-nek jelölt megállapodást kötött a B. H. amerikai céggel. A szerződésben a felek megállapították, hogy az alperes szponzorként részt kíván venni az amerikai cég penicillin törzsfejlesztési programjában, és jogosultságot kíván szerezni minden új törzs és műszaki információ megszerzésére, amelyet az együttműködési szerződés időtartama alatt az amerikai cég megszerez. A B. H. cég a szerződés alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy átadja az alperesnek a határozottan megjelölt, ismert, valamint a (Penicillin Club többi tagjának is a rendelkezésére álló új fejlesztésű) penicillintörzseket és a rázott kultúrás hozamára és fermentációs körülményekre vonatkozó információkat. A szerződés értelmében az alperes 400 000 USD fizetésére vállalt kötelezettséget a penicillintörzsek ellenértékeként, emellett pedig, mint a penicillin törzsfejlesztési program szponzora a szerződés 5 éves időtartamára évi 50 000 USD megfizetését is vállalta.
Az alperes és az amerikai B. H. cég 1987-ben az együttműködési szerződés mellett egy további, a "penicillin kísérleti üzemi adatokra vonatkozó" szerződést is kötöttek. E szerződés értelmében az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 200 000 USD kifizetése ellenében az amerikai szerződő partner rendelkezésére bocsátja a P-14-B-9 és B-14-B-10 (a módosított megállapodás folytán B-10 és B-11) penicillintörzseknek a szerződés 1. számú mellékletében meghatározott, nagy méretű kísérleti fermentorokra vonatkozó fermentációs adatait. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy "valós és reprodukálható penicillin kísérleti üzemi adatokat" készít, amelyekről elismerte, hogy azok az amerikai cég tulajdonát képezik, és a "B. H. bármilyen, általa megfelelőnek tartott célra" felhasználhatja. A szerződés azt is rögzítette, hogy a kísérleti üzemi adatokat az alperes a saját céljaira is felhasználhatja, de az amerikai cég hozzájárulása nélkül harmadik személyek részére nem adhatja át (szerződés 5. pontja).
Az alperes e szerződés teljesítéseként "B-10 kísérleti üzemi adatok" című dokumentációt szolgáltatott ismeret-
anyag megfelel a szabadalom szerinti technológiának. A szabadalom szerinti eljárásnak az amerikai fél által szolgáltatott penicillintörzsekre történő adaptálása, valamint az amerikai fél részére szolgáltatott dokumentáció elkészítése együttesen 5 900 000 forint költséget okozott az alperesnek. A 12 268 000 forintnak megfelelő 200 000 USD-t az amerikai fél több részletben, 1989 decemberével bezárólag fizette meg az alperesnek.
A B. H. cég az alperestől megvásárolt technológiai leírást és kísérleti adatokat a saját nevében a szerződő partnerei rendelkezésére bocsátja.
A felperesek a keresetükben az alperest 6 134 000 forint találmányi díj és kamatai megfizetésére kérték kötelezni. Álláspontjuk szerint az alperes a találmányuk szerinti megoldást (illetőleg annak hasznosítási jogát) az amerikai B. H. cégnek értékesítette, ezért a 12 268 000 forintnak megfelelő ellenérték 50%-ára, vagyis 6 134 000 forint találmányi díjra jogosultságot szereztek. A találmányi díj alapjából az adaptációs költségek levonását mellőzték, mert az abban az esetben is felmerült volna, ha a B. H. cég nem kívánja megvásárolni az általa szolgáltatott penicillintörzsekre vonatkozó fermentációs adatokat. Másodlagos kérelmük pedig az volt, hogy az adaptációs költségek fele, 2 950 000 forint kerüljön levonásra a díjalapból, ugyanakkor a találmányi díj meghatározását 60%-os díjkulcs alkalmazásával kérték.
Az alperes a védekezésében 437 712 forint követelést ismert el. Álláspontja szerint a felperesek találmányát csak a saját gazdasági tevékenysége körében hasznosította, és az ennek eredményeként keletkezett kísérleti adatokat értékesítette a fermentációs technológia nélkül az amerikai félnek. Emiatt az adaptációs költségek teljes levonását kérte a díjalapként figyelembe vehető összegből, és 8%-os díjkulcs alkalmazásával vállalta a feltalálók díjigényének kielégítését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest (a felperesek feltalálói részarányához igazodó mértékű) összesen 5 589 600 forint találmányi díj és ennek 1989. május 1-jétől járó törvényes mértékű kamata, továbbá összesen 220 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az elsőfokú bíróság az ítéletét arra alapította, hogy a szakértői bizonyítás igazolta a felperesek tényállítását: az alperes a felperesek szolgálati találmányát értékesítette, amikor a perbeli szabadalom műszaki tartalmának megfelelő technológiai leírást és az ezen alapuló műszaki adatokat ellenérték fejében átadta a B. H. cégnek. Az elsőfokú bíróság a találmány értékesítését - az alperes védekezésében foglaltaktól eltérően - nem a találmány saját gazdasági tevékenység körében történt hasznosításának, hanem a találmány harmadik személy részére való átruházásának minősítette, amely a 11/1983. (V. 12.) MT rendelet 1. §-a (2) bekezdésének c) pontja, valamint a 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az alperesnél jelentkező hasznos eredmény 50%-ából való kiindulást, mint számítási metodikát tette lehetővé. Az alpereshez befolyt 12 268 000 forint ellenértéket az adaptációs költségek felével, 2 952 000 forinttal csökkentette, mert álláspontja szerint az adaptációs költségek abban az esetben is felmerültek volna, amennyiben a technológiát az amerikai cég nem vásárolja meg. Az ily módon meghatározott 9 316 000 forint hasznos eredménynek 60%-ára, vagyis 5 589 600 forintra állapította meg a feltalálók díjigényét. A díjkulcs megállapításánál pedig, mint díjkulcsnövelő tényezőt értékelte a technológia korszerűségét, a nemzetközi követelményeknek megfelelő színvonalát, valamint hogy a tisztán szellemi exportnak minősülő szolgáltatás az alperesnél a műszaki fejlesztés főirányának körébe tartozott, továbbá hogy a teljes árbevétel devizaként jelentkezett. Díjkulcscsökkentő tényezőként értékelte ugyanakkor, hogy a penicillingyártást az alperes üzemeiben hosszabb ideje végzik, és a feltalálók a szolgálati találmány kidolgozásakor a korábban elért kísérleti eredményeket hasznosították. Az elsőfokú bíróság az ítéletében azt is hangsúlyozta, hogy a feltalálók találmányidíj-igényét önmagában nem zárta ki az a körülmény, hogy a találmány értékesítése olyan külföldi cég számára történt, ahol a szabadalom jogi védettséget nem élvez.
Az első fokú ítélet részbeni megváltoztatása és a marasztalási összegnek 437 712 forintra történő leszállítása érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor az alperes és az amerikai cég között "a penicillin kísérleti üzemi adatok" szolgáltatására létrejött szerződés 5. pontjában foglalt rendelkezéseket úgy értelmezte, hogy az alperes egyben a találmánynak megfelelő technológiai sort szolgáltatta az amerikai félnek. Abból a körülményből ugyanis, hogy a szerződés teljesítéseként átadott dokumentációban szerepelt a perbeli találmány leírása (amely egyébként teljesen nyilvános, és mindenki számára hozzáférhető), nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy magának a találmánynak, nem pedig azoknak az adatoknak az értékesítése történt, amelyet a szerződés melléklete megjelölt. Az alperes ezért változatlanul azt állította, hogy a találmánynak a saját gazdasági tevékenység körében való hasznosítása valósult meg. Eszerint pedig a felperesek csak a 11/1983. (V. 12.) MT. rendelet 1. §-a (2) bekezdése a) pontjának megfelelő díjazásra jogosultak. Az alperes azzal is érvelt, hogy a találmányt külföldi cég részére találmányidíj-fizetést megalapozó módon nem is értékesíthette, mivel a találmány külföldön nem áll szabadalmi oltalom alatt. Arra is hivatkozott, hogy a felperesek díjigényének elbírálásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az alperes az ún. B. H. programba való belépésekor 400 000 USD egyösszegű ellenszolgáltatást fizetett az amerikai félnek, és további évi 50 000 forint tagsági díj terhelte. Ezért az első fokú ítélet az alperes számára méltánytalan helyzetet eredményezett, amikor a találmány alkalmazása útján létrejött kísérleti üzemi adatok értékesítéséhez 60%-os díjkulcs alkalmazásával kiszámított és ezáltal összegében eltúlzott találmányidíj-fizetési kötelezettséget fűzött.
A felperesek az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezési az alábbi okok miatt részben alapos.
A szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló (és a felek jogviszonyában irányadó) 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (R.) 1. §-ának (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdése értelmében a szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót a hasznos eredménnyel arányos találmányi díj illeti meg. A szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni:
a) a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát (hasznosítás),
b) a szabadalom hasznosításának más részére történő engedélyezését, valamint
c) a szabadalom teljes vagy részleges átruházását.
Az R. 2. §-ának (4) bekezdése, valamint 3. §-a értelmében a találmányi díj mértékét, folyósításának idejét és módját a találmányidíj-szerződés, ennek hiányában a bíróság határozza meg. A pénzben nem mérhető előnyt biztosító találmánynál a hasznos eredményt minden körülmény alapos mérlegelésével kell megállapítani.
A peres felek találmányidíj-szerződést nem kötöttek, ezért a felperesek keresete alapján a bíróság feladata volt annak megállapítása, hogy az alperes és a B. H. amerikai cég között a "penicillin kísérleti üzemi adatokra vonatkozó" szerződés teljesítése megvalósította-e a felperesek szolgálati találmányának értékesítését, továbbá hogy az értékesítés milyen jellegű volt. Az alperes és az amerikai fél által a "penicillin kísérleti üzemi adatok" szolgáltatására megkötött szerződés nem tesz említést sem a szolgálati találmány teljes vagy részleges átruházásáról, sem pedig a hasznosítási jog engedélyezéséről, ezért a szerződéses nyilatkozatoknak a Ptk. 207. §-án alapuló értelmezésével kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy (az alperes által elismerten és a szakértői vélemény által is igazoltan) a felperesek találmányán alapuló technológia felhasználásával készült, a szerződésben meghatározott penicillintörzsekre vonatkozó fermentációs adatszolgáltatás és a reprodukálható adatoknak az amerikai fél tulajdonába adása, továbbá arra való feljogosítása, hogy azt bármilyen módon (akár a vele szerződéses jogviszonyban álló harmadik személyek részére való szolgáltatással is) felhasználja, megvalósította-e az R. 1. §-a (2) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti értékesítést vagy pedig a találmánynak az a) pont szerinti hasznosítása történt.
Az első fokú eljárásban beszerzett, majd pedig a másodfokú eljárásban kiegészített szakértői bizonyítás eredménye igazolta, hogy az alperes a felperesek találmányán alapuló technológia felhasználásával jutott azoknak a fermentációs adatoknak a birtokába, amelyeket (az eljárási lépéseket is pontosan rögzítő) dokumentáció átadásával az amerikai fél rendelkezésére bocsátott, és egyben az amerikai felet feljogosította a reprodukálható adatok teljes körű felhasználására, harmadik személyek részére való átadására. Az adatok reprodukálását biztosító és a feltalálók találmányán alapuló technológiáknak (korlátlan felhasználási lehetőséggel járó) szolgáltatása a licenciaadás jegyeit viselő jogviszonyt létesített az alperes és a B. H. cég között. Ebből következően az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes részéről történt ismeretanyag-átadás nem csak a saját gazdasági tevékenység körében végzett találmányhasznosítás eredményének a szolgáltatását jelentette. Az alperes részéről a találmány hasznosítási jogának műszaki ismeretekkel együtt való engedélyezése történt.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot foglalt el abban a kérdésben is, hogy az R. 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések nem gátolják a felperesek találmányi díj iránti igényének érvényesítését. A szolgálati találmány feltalálójának járó díjigényt ugyanis nem érinti az a körülmény, hogy a szabadalmas a találmányt olyan országban értékesíti, ahol azt szabadalmi oltalom nem védi. Az alperes ezért tévesen állította a fellebbezésében is, hogy a külföldi szabadalmi oltalom hiánya miatt a feltalálók díjigénye alaptalan.
Az alperes a fellebbezésében ugyanakkor helytállóan kifogásolta a feltalálók részére az elsőfokú bíróság által megítélt találmányi díj összegét. A perben elrendelt szakértői bizonyítás alapján megállapítható, hogy az alperes nemcsak a feltalálók találmánya szerinti eljárást, de a hozzá tartozó műszaki ismereteket is a külföldi fél rendelkezésére bocsátotta, amikor a "kísérleti üzemi adatok szolgáltatására" vonatkozó szerződéses kötelezettségét teljesítette. A találmány hasznosításával összefüggően kapott hasznosítási díjból ezért el kell különíteni a know-how [Ptk. 87. § (2) bek.] jellegű szolgáltatásokért felszámított díjat, mert az nem számítható hozzá a feltaláló díjazásának alapját képező hasznos eredményhez.
A fentiek előrebocsátásával a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az amerikai fél által az alperesnek átutalt 200 000 USD forint ellenértékét, 12 268 000 forintot nem teljes egészében tekintette a feltalálókat megillető díj alapjául szolgáló összegnek, tévedett azonban, amikor nem különítette el, hogy az átutalt ellenérték mely része jelenti a felperesek találmányára vonatkozó hasznosítási jog közvetlen ellenértékét, és mely rész vonatkozik a megszerzett műszaki ismeretekre. A fenti kérdésben való állásfoglalás olyan műszaki és számszaki becslésen alapuló mérlegelést igényel, amelynél kiinduló alapot képezhet a perben egyik fél által sem cáfolt adat, az adaptációs költségek összege, amely 5 900 000 forint volt. Emellett nem hagyható figyelmen kívül az alperes és az amerikai fél között fennálló többszörös szerződéses kapcsolat, amelynek lényege, hogy az alperes bekapcsolódott a termelő mikroorganizmusok nemesítésével foglalkozó amerikai fél információs rendszerébe, és amíg egyfelől jelentős ellenérték megfizetése fejében (a szerződés hatálya alatt) maga is hozzájutott a penicillintörzsekkel kapcsolatos világszínvonalú információs adatokhoz - beleértve az új fejlesztésű penicillin törzseket is -, az alperes maga is kötelezettséget vállalt arra, hogy az amerikai fél által a rendelkezésére bocsátott penicillin törzsek adaptációja érdekében végzett fermentációs eljárás eredményeként keletkezett és reprodukálható adatokat az amerikai félnek ellenérték fejében kiszolgáltatja. Ez utóbbi szerződéses kötelezettségvállalást ezért nem lehet függetleníteni és elszigetelten kezelni attól az együttműködési szerződéstől, amely által az alperes bekapcsolódhatott a B. H. cég információs rendszerébe.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a feltalálókat megillető találmányi díj alapját részben műszaki és számszaki becslésen alapuló mérlegeléssel, illetőleg az R. 3. §-a által lehetővé tett eszmei alapon határozta meg: a díj alapjául figyelembe vehető értéket 8 000 000 forintban állapította meg. Az R. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott 50%-os díjkulcstól való eltérésre pedig nem látott lehetőséget. Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett díjkulcsnövelő és díjkulcscsökkentő tényezők között ugyanis nincs olyan számottevő különbség, amely indokolhatná az általános részesedési aránytól való eltérést.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta és az alperes által a felperesek részére fizetendő marasztalás teljes összegét 4 000 000 forintra leszállította. Ebből a találmányi díjból az I. r. felperest a 39%-os feltalálói részarány alapján 1 560 000 forint, a II. és IV, r. felperest a 28-28%-os feltalálói részarány alapján személyenként 1 120 000 forint, a III. és V. r. felperest pedig a 2,5-2,5%-os feltalálói részarány következtében személyenként 100 000 forint találmányi díj illeti meg.
A Legfelsőbb Bíróság a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezést nem érintette, a perköltségre vonatkozó rendelkezést azonban - a pernyertesség arányának módosulása folytán - módosította, és a Pp. 239. §-a, valamint 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy az alperes köteles az I-V. r. felperesek részére együttes első- és másodfokú perköltséget megfizetni a rendelkező részben meghatározott (80 000, 60 000, 7000, 60 000, ill. 7000 Ft) összegben. (Legf. Bír. Pf. IV. 20996/1992. sz.)
* A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa Pfv.X.20.443/1995. számú ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítélet. Az abban kifejtett elveket nem érintik az 1996. január 1. napjától hatályos 1995. évi XXXIII. tv. rendelkezései.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás