PK BH 1996/253
PK BH 1996/253
1996.05.01.
A büntetőítéletben megállapított "csalás bűntette" a szerződéssel kapcsolatban a tévedésbe ejtésre, illetve tévedésben tartásra utal, ami nem semmisségi, hanem megtámadási ok [Ptk. 207. § (3) bek., 200. § (2) bek., 210. § (1) és (4) bek., Pp. 9. §].
A felperesek - mint tulajdonosok és haszonélvezők - 1990. november 10-én adásvételi szerződést kötöttek az I. r. alperessel, amely szerint az I. r. alperes 300 000 forintért megvásárolta a zártkerti ingatlanukat. Az írásbeli szerződés valótlanul azt is tartalmazta, hogy a vevő a vételárat a jogügylet létrejöttekor az eladóknak kifizette. A szerződés rögzítette, hogy az egyik eladó kiskorúsága folytán a szerződés érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. A felperesek a szerződésben hozzájárultak az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. A K. Körzeti Földhivatal az I. r. alperes tulajdonjogát 1990. november 13-án bejegyezte. Nincs adat arra, hogy gyámhatósági jóváhagyás történt volna. A szerződés aláírásakor a felek külön írásbeli megállapodásban rögzítették, hogy a vételár a valóságban 450 000 forint, és ebből az összegből az I. r. alperes 1990. november 20-ig 300 000 forintot, 1990. december 1-jéig pedig 150 000 forintot fog megfizetni.
Az I. r. alperes megbízásából 1990. november 13-án ingatlanközvetítő és ingatlanforgalmi szakértő a perbeli ingatlan forgalmi értékét 936 790 forintra becsülte. E szakvéleménnyel és tulajdonjogának igazolásával fordult a fakitermeléssel foglalkozó I. r. alperes kölcsönért a II. r. alpereshez. Az 1990. november 20-án kötött szerződéssel a II. r. alperes 600 000 forint kölcsönt biztosított az I. r. alperes részére, a fakitermelés finanszírozásához. A kölcsön biztosítására a földhivatal 1991. február 4-én a perbeli ingatlanra a II. r. alperes javára jelzálogjogot jegyzett be.
Az I. r. alperes az ingatlan vételárát nem fizette meg a felpereseknek, a bíróság által kibocsátott és jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján megindult végrehajtási eljárás nem hozott eredményt. Időközben az I. r. alperessel szemben büntetőeljárás indult, és a K. Városi Bíróság az 1992. szeptember 10-én hozott ítéletében bűnösnek mondta ki 5 rendbeli jelentős értékre üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, 4 rendbeli nagyobb értékre üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, továbbá 2 rendbeli kisebb értékre üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében és egyebekben. A büntetőbíróság mind a perbeli ingatlanra, mind a kölcsönre vonatkozó jogügyletet érintően megállapította a bűnösséget. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét 1992. december 8-án lényegében helybenhagyta.
A felperesek az 1993. február 17-én benyújtott keresetükben mind az adásvételi szerződés, mind a kölcsönszerződés semmisségét kérték megállapítani. Másodlagos kereseti kérelmükben a jogügyleteket megtévesztésre hivatkozással támadták meg, és e címen kérték azok érvénytelenségének megállapítását és a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint sem az adásvételi szerződés, sem a kölcsönszerződés nem ütközött megkötésekor jogszabályba. A szerződés nem teljesítése nem vezet annak semmisségéhez, s ezen nem változtat az a tény sem, hogy a jogerős büntetőítélet később e jogügyletekkel kapcsolatban megállapította az I. r. alperes bűnösségét. Rámutatott arra, hogy a II. r. alperes a kölcsönszerződés megkötésekor a jogszabályokat betartva, az ingatlan-nyilvántartásban jóhiszeműen bízva járt el. A szerződések megtámadására irányuló felperesi másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a felperesek a megtámadási határidőt elmulasztották. Az I. r. felperes 1991. december 19-én a rendőrségi meghallgatásakor már tudomást szerzett arról, hogy az I. r. alperes a szerződéseket nem fogja teljesíteni.
Ehhez képest a keresetnek az 1993. február 17-én történt benyújtása már a megtámadásra rendelkezésre álló egyéves határidőn túl történt.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésükben a felperesek az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát kérték.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az adásvételi szerződés, valamint a kölcsönszerződés semmiségét megállapítva elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, a jelzálogjog törlését. Az ítélet indokolása szerint a jogügyletek azért semmisek, mert azok megkötésével az I. r. alperes bűncselekményt követett el. Álláspontja szerint az adott esetben a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján is erre a következtetésre kell jutni. A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mert a kölcsönügylettel kapcsolatos ítéleti rendelkezést jogszabálysértőnek tartja. Állítása szerint jogszerűen és jóhiszeműen járt el a kölcsön nyújtásakor, így harmadik félként a felperesek és az I. r. alperes közötti jogviszony hátrányosan nem érintheti. Az I. r. alperes az ingatlan megvásárlásával és tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével rendelkezett azzal a fedezettel, amelyre figyelemmel a II. r. alperes a hitelt biztosította. Véleménye szerint a szerződés megkötésekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Mindezekre figyelemmel a kölcsönszerződésre vonatkozóan és ezzel összefüggésben a jelzálogjog törlését érintően a jogerős ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.
A Pb. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.
A II. r. alperes kérelmének tartalma szerint a felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag a II. r. alperes és az I. r. alperes által 1990. november 20-án kötött kölcsönszerződés és az ezen alapuló jelzálogjog érvényessége. A Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerint kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A peres felek közötti jogügylet e törvényi előírásoknak mindenben megfelel, az I. r. alperes a rövid lejáratú hitelként kapott 600 000 forintot 1991. november 20-ig volt köteles visszafizetni. A kölcsönszerződés éppen ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján nem tekinthető semmisnek. A büntetőbíróság ítéletében valóban tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes már a szerződés megkötésekor úgy döntött, hogy a kölcsönt nem fogja visszafizetni. Ebből azonban tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy ez az akarati hiba önmagában semmisséget eredményez. A Ptk. 207. §-ának (3) bekezdésében a jogalkotó kifejezetten kimondja, hogy a felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.
A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése szerint, ha jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ez a kötöttség az adott esetben azt jelenti, hogy a csalás törvényi tényállásából következően [Btk. 318. § (1) bekezdés] a polgári perben nem volt vitatható, hogy az I. r. alperes a felpereseket, illetve a II. r. alperest tévedésbe ejtette, illetve tévedésben tartotta. Ennek jogkövetkezménye azonban nem a semmisség, hanem a szerződés megtámadásának a lehetősége, mégpedig a Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltak alapján.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A törvényi rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a jogalkotó a megtámadási jogot annak biztosítja, aki tévedésben volt, illetve akit megtévesztettek. Kizárólag ő döntheti el, hogy sérelmének orvoslását megtámadást útján igényli-e.
A kifejtettekből következik, hogy az ebből a szempontból kívülálló felperesek az akarati hibák miatt nem voltak jogosultak a kölcsönszerződés megtámadására. Miután az alanyi jogosult II. r. alperes ezt nem tette meg, a felperesek keresetét erre hivatkozással kellett volna az elsőfokú bíróságnak elutasítania. Az érdemben helyes döntését a másodfokú bíróság jogszabálysértően változtatta meg, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelően határozott. Nem megalapozott azonban a II. r. alperesnek a kölcsönszerződést biztosító mellékkötelezettséggel kapcsolatos felülvizsgálati kérelme. A jogerős ítélet értelmében - a felülvizsgálati eljárás során már nem is támadhatóan - a perbeli adásvételi szerződés semmis. Ahhoz tehát érvényes joghatások nem fűződhetnek. Ennek következményeként a másodfokú bíróság a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszerűen rendelkezett a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításáról. Az ingatlant érintő eredeti állapot pedig csak a jelzálogjog törlésével állítható helyre. A jogerős ítéletnek az erre vonatkozó rendelkezését ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme csak részben volt eredményes, a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 81. §-ának (1) bekezdése értelmében ezért a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit mindegyik fél maga köteles viselni. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.019/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás