PK BH 1996/255
PK BH 1996/255
1996.05.01.
I. Az okozati összefüggés fennállásának megítélésében a kárfelelősséget elbíráló bíróság véleménye eltérhet a büntetőjogi következményekről döntő bíróságétól [Ptk. 339. § (1) bek., Pp. 9. § (1) bek.].
II. A felülvizsgálati kérelem alapos lehet, ha a másodfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutott [Pp. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a balesetével kapcsolatos kára megtérítésére irányuló keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes 1988. november 4-én az egyik munkásszálló első emeleti konyhájában tartózkodott többedmagával, amikor megjelent az ittas állapotban levő felperes, és fennhangon közölte a jelenlévőkkel: tudja, ki lopta el a hűtőszekrényben tárolt élelmiszereit. Miután ezt többször hangoztatta, az alperes ingerülten távozásra szólította fel. A felperes erre ököllel mellbe vágta, amitől az alperes térdre esett. Amikor felállt, a felperes ismét megütötte, s ennek következtében az alperes a kezével leverte a rezsón levő és töltött káposztával teli fazekat. A fazék tartalma a kövezetre borult, az alperes dühében az öt literes fazekat először a felperes vállának, majd a fejének vágta. A felperes ezután kiszaladt a konyhából, az alperes azonban követte, és mintegy négy méter távolságból a felperes felé dobta a fazekat, aki a földszintre vezető lépcsőkön lezuhant a másfél méterre levő lépcsőfordulóig. Az esés következtében maradandó fogyatékossággal járó, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Balesete eredményeként később a bíróság cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezte. A büntetőbíróság az 1990. február 19-én hozott és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett első fokú ítéletében az alperest súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek. Ítéletének indokolásában azt is megállapította, hogy az alperes magatartása az életveszélyes állapot bekövetkezésével nem áll okozati összefüggésben, az alperest az eredmény tekintetében a gondatlanság sem terheli, mivel a felperes az életveszélyes sérüléseket a lépcsőről való lezuhanás következtében szenvedte el.
A büntetőbíróság ítéletére hivatkozással az elsőfokú bíróság megalapozatlannak tartotta a felperes keresetét. Álláspontja szerint az alperes jogellenes magatartása csupán a súlyos testi sértés kísérlete megvalósulásáig terjedt, márpedig e cselekménysor keretében a felperesnek nem keletkezett kára, így hiányzik az okozati összefüggés. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdéséből következően a bíróság nem látott jogi lehetőséget arra, hogy a büntetőbíróság jogerős határozatával szemben a bűnösség kérdésére is kiható ellentétes ténymegállapítást tegyen.
A felperes fellebbezését a másodfokú bíróság részben alaposnak tartotta. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. Részletesen megindokolt álláspontja szerint a büntetőbíróság ítélete nem zárja ki, hogy a felelősség kérdésében a polgári bíróság másként döntsön. Miután a tényállásból kétségtelenül következik, hogy az alperes magatartása és a felperes károsodása között fennáll az oksági láncolat, az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján azonban kármegosztás alkalmazását tartotta indokoltnak. Úgy értékelte, hogy nagyhangú gyanúsításával, az alperest tettlegesen is bántalmazó magatartásával és az ittasságával a felperes is nagymértékben közrehatott a baleset bekövetkezésében. Mindezekre figyelemmel úgy döntött, hogy az alperes a kár 20%-át köteles megtéríteni, kárának 80%-át maga a felperes kényszerül viselni. Az összegszerűséget érintő részletes bizonyítás alapján az alperest a 20%-nak megfelelően 77 694 forint kár és 60 000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá 1994. április 1-jétől havonta 1688 forint járadék megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélettel szemben jogszabálysértésre hivatkozással mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes a jogerős ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint a felperes kizárólag az ittassága miatt zuhant le a lépcsőn, ezért nem áll fenn az alperes magatartása és a baleset közötti okozati összefüggés. A felperes a jogerős ítéletet úgy kérte megváltoztatni, hogy az alperes a kárának 80%-át legyen köteles megfizetni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a felperesé részben megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A peres felek felülvizsgálati kérelmeinek tartalmából következően a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az alperes magatartása és a felperes károsodása között fennáll-e az okozati összefüggés, s amennyiben igen, milyen mértékű a felperes közreható magatartása. Miután az alperes perbeli magatartását a büntetőbíróság megelőzően elbírálta, mindkét bíróság helyesen járt el, amikor figyelemmel volt a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. Eszerint ha jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ez a kötöttség - amelyet nem lehet kiterjesztően értelmezni - a perbeli esetben azt jelentette, hogy az eljárt polgári bíróságok nem vitathatták a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét és az ezt megalapozó tényeket. A büntetőbíróság ítéletének azonban egyéb vonatkozásban nincsen hatálya a polgári perre, a másodfokú bíróság ezért helytállóan foglalt állást úgy, hogy a polgári jogi kárfelelősség feltételeinek, ezen belül az okozati összefüggésnek a fennállását a polgári bíróságnak önállóan kell elbírálnia. Ebből az elvi álláspontból kiindulva a másodfokú bíróság helyesen ítélte meg azt is, hogy az alperes magatartása és a felperes károsodása között az okozati összefüggés megállapítható. Az eljárt bíróságok által rögzített tények alapján egyértelmű, hogy egységes, egymással összefüggő cselekmények sorozata vezetett a felperes balesetéhez. A jogellenes és felróható mozzanatokból álló folyamat a felperes kihívó, provokatív fellépésével és tettlegességével kezdődött, majd az alperes támadásával folytatódott, és vezetett a felperesnek a lépcsőkön történő lezuhanásához. Miután az alperes nem bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bek.], a másodfokú bíróság helytállási kötelezettségét megalapozottan állapította meg.
Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperes, mint károsult közreható magatartását is megállapította [Ptk. 340. § (1) bek.]. A lehetséges mértékben feltárta és számba vette mindazokat a tényeket, amelyeket a felperes önhibájának értékeléséhez figyelembe kell venni. A mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél azonban - a felperes 80%-os közrehatásának megállapításával - nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutott. A felperes károsodását eredményező baleset bekövetkezése szempontjából nem a súlyának, jelentőségének megfelelően értékelte azt a tényt, hogy a felperesnek a konyhából való menekülését követően az alperes még mindig fenyegetően lépett fel vele szemben, és megkísérelte őt a lábassal megdobni. A felek egyaránt felróható magatartásának okszerű mérlegelésével [Pp. 206. § (1) bek.] a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes kárának 60%-át köteles saját maga viselni, az alperest pedig a kár 40%-ának megfizetésére indokolt kötelezni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével az első fokú ítéletet úgy változtatta meg, hogy az alperest a felperesnek összegszerűségében megalapozott kára 40%-ának megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.897/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás