PK BH 1996/256
PK BH 1996/256
1996.05.01.
Ha a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kár megtérítése iránti követelés elévült, a kárigényt a kártérítés általános szabályai szerint kell elbírálni [Ptk. 339. § (1) bek., 345. §].
A jogerős közbenső ítélet megállapította, hogy a felperest 1989. július 19-én a b.-i vasútállomáson ért balesetért kizárólag az alperest terheli a polgári jogi felelősség. A jogerős közbenső ítélet által megállapított tényállás szerint 1989. július 19-én az 1087. számú vonatszerelvényen utazott a felperes. A b.-i MÁV-állomásról a vonatszerelvény elindulása előtt az alperes dolgozói nem győződtek meg arról, hogy a le- és felszállás befejeződött, és a vasúti kocsik ajtajai zárva vannak, illetve a vonat hangjelzés nélkül indult ki az állomásról. Ennek következtében az éppen leszálló és a legalsó lépcsőn tartózkodó felperes a vonatról leesett, súlyos sérüléseket szenvedett, amellyel összefüggésben kárai merültek fel.
A jogerős közbenső ítélet a részletesen lefolytatott tanúbizonyítás, a felperes és munkáltatója között folyamatban volt munkaügyi per iratai, az itt beszerzett orvosszakértői vélemény, valamint a rendőrségi iratok alapján állapította meg a fenti tényállást.
A közbenső ítélet a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg az alperes kártérítő felelősségét, mert az alperes a vétkes károkozás alól nem tudta kimenteni magát. Mellőzte a jogerős ítélet a felperes terhére kármegosztás alkalmazását, mert az alperes nem bizonyított olyan felróható közrehatást a felperes terhére, amely a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben állna.
A jogerős közbenső ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Másodlagosan a felperes terhére kármegosztás megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet. Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint a Ptk. 339. §-át sérti az ítélet, mert a felperes az alperesi magatartás jogellenességét és a bizonyított kár közötti okozati összefüggést nem tudta bizonyítani, illetve az alperes vétlenségére vonatkozó bizonyítékokat, így a felperes személyes előadása és útitársai tanúvallomásai közti ellentétet az eljáró bíróságok tévesen értékelték. Vitatta az orvosszakértői véleményt és azt, hogy a vérvizsgálat elmaradását, illetve a MÁV belső vizsgálatának elmaradását az eljáró bíróságok a terhére rótták.
A felperes a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján a jogerős közbenső ítélet nem sérti a jogszabályt.
Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy - az időközi elévülésre tekintettel - az alperes nem a Ptk. 345. §-a, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel a felperesnek okozott károkért.
Téves az alperes álláspontja, hogy a felperes a kártérítő felelősség feltételeit nem bizonyította. A nem vitás tényállás szerint a felperes a mozgó vonatból esett ki, és ebből eredően szenvedett kárt okozó sérüléseket. Az alperes tevékenysége és a kár között tehát közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Ebből eredően az alperes magatartása polgári jogi értelemben jogellenes, amely a kártérítő felelősséget megalapozza.
Az alperes perbeli és a felülvizsgálati eljárásban is fenntartott védekezése tartalmilag arra vonatkozott, hogy magatartása nem volt felróható, azaz a vétkesség hiányának bizonyításával kívánta kimenteni magát a kárfelelősség alól. A felróhatóság hiányának bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest terhelte. A jogerős közbenső ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást. A bizonyítékokat, azok ellentmondásos jellegét (így a felperes személyes előadása és útitársai tanúvallomása közötti ellentéteket) a közbenső ítélet kimerítően értékelte, és azok egybevetése alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően meggyőződése szerint bírálta el. Ez az eljárás nem sérti a jogszabályt, így erre hivatkozva eredményes felülvizsgálatnak nincs helye.
Az alperest terhelte annak bizonyítása is, hogy a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztásnak van helye, mert a felperes sem úgy járt el a kár megelőzése során, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, azaz ittas volt, és ez közrehatott a baleset bekövetkezésében. Helytállóan mutatott rá a jogerős közbenső ítélet, hogy a munkaügyi perben beszerzett orvosszakértői vélemény aggálytalanul foglalt állást a felperes állítólagos ittas állapota tekintetében, és zárta ki azt. Az alperes nem jelölte meg a felülvizsgálati kérelmében azokat az okokat, amelyek miatt az orvosszakértői vélemény ellentétben állna az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Intézet 4. számú módszertani levelében foglaltakkal.
Minthogy a felróható közrehatást az alperesnek kell bizonyítania - amint arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott -, az ő terhére esik a részletes MÁV-vizsgálat elmulasztása is. E vizsgálat nem mellőzhető azon az alapon, hogy azt a hatóságok általában nem fogadják el. Arra helytállóan hivatkozik az alperes, hogy a kórház eljárása, amikor a levett vért nem vizsgálta meg, nem eshet a terhére. Ebből a tényből azonban a felperest sem érheti hátrány, mert a kórház esetleges mulasztása neki sem róható fel, és ebből nem lehet olyan következtetést levonni az egyéb bizonyítékokkal szemben, hogy a felperes a balesetre is közreható módon ittas volt.
Mindezekre tekintettel jogszabálysértés nélkül állapította meg a közbenső ítélet, hogy a felperesnek a kármegosztásra alapot adó ittassága csak feltételezés, amelyre nem lehet tényállást alapozni.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének megfelelően - jogszabálysértés hiányában - a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.677/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás