GK BH 1996/268
GK BH 1996/268
1996.05.01.
I. A választott szavatossági jogról másikra való áttérés [Ptk. 307 § (2) bek.]
II. A késedelmi kötbér fizetésére kötelezésnél irányadó szempontok szerelési szerződés esetén. [7/1978. (II. 1.) MT r.* 54. §, 70-73. §, 74. §, 75. §].
Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére 10 092 694 Ft vállalkozói díj, ezen összegnek 1991. december 17-től járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel szemben. Az alperes az ellentmondásában előadta, hogy a felperest 3 426 578 Ft + áfa összegű vállalkozói díj illeti meg, a késedelmes teljesítés miatt viszont a felperes követelésébe 7 642 150 Ft késedelmi kötbért jogosult beszámítani, ezért a beszámítás folytán a kereset alaptalan.
A perré alakult eljárásban a felperes a keresetét fenntartotta, majd pótmunka ellenértékeként az alperest további 1 292 770 Ft és ezen összegnek 1992. január 15. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére is kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperessel vállalkozási szerződést kötött a szennyvíztisztító telep I/B. üteme technológiai, gépészeti-szerelési munkáinak elvégzésére, 72 000 000 Ft átalánydíj ellenében. A szerződést határidőben és mennyiségi, illetve minőségi kifogás nélkül teljesítette, az alperes azonban a vállalkozói díjat és a pótmunka ellenértékét nem fizette ki. Az alperes kifogásai miatt ugyan a vállalkozói díjról kiállított eredeti számla helyett újabb számlát állított ki 3 426 578 Ft+áfa összegről, de ezzel követeléséről részben sem mondott le, mert az alperesnek a számlával kapcsolatos kifogásai nem voltak megalapozottak.
Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte. Fenntartotta a kötbér beszámítására vonatkozó kifogását, amellyel kapcsolatban előadta, hogy a felek által kötött szerződés szerint a felperesnek az üzemi próbák lefolytatásával együtt 1990. november 30-án kellett volna teljesíteni. Ezzel ellentétben az átadás-átvételre csak 1991. november 21-én került sor, a felperes tehát késedelembe esett, amelyet az alperes 340 napban jelölt meg. A próbaüzemre történő átadáskor, továbbá a próbaüzem alatt a munkával kapcsolatban mennyiségi és minőségi kifogások merültek fel, amelyeket a felperesnek bejelentett, de azok kijavítására, illetőleg elvégzésére nem került sor, e munkák egy részét az alperesnek kellett elvégeznie. Ennek eredményeként kifogásolta a felperes eredeti számláját. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a szerződés szerint a teljes díjösszeg 15%-ának a kifizetését a felek hiánymentes átadáshoz kötötték, ami azóta sem történt meg, így a felperes követelése idő előttinek is tekintendő.
A felperes az alperes beszámítási kifogásának elutasítását kérte, fenntartva a szerződésszerű teljesítésre vonatkozó nyilatkozatát. Előadta, hogy az alperes vele szemben szavatossági és garanciális igényeket nem jelentett be, illetve a bejelentett igényeket a felperes kielégítette, a javítások megtörténtek.
Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás lefolytatását követően meghozott ítéletével az alperest 6 591 674 Ft vállalkozói díjnak, valamint 928 919 Ft összeg után 1992. január 15-től a kifizetéséig járó évi 20%-os késedelmi kamatnak a felperes részére és 129 000 Ft eljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, az alperest 171 000 Ft feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 39 050 Ft részperköltséget, megállapítva, hogy az egyéb költségeiket a felek maguk viselik.
A bíróság az ítéletében a szakértői véleményt ebben a tekintetben elfogadva megállapította, hogy az alperesnek a felperes díjkövetelésével szemben szavatossági és "garanciális" jogalapon előterjesztett beszámítási kifogása 3 896 672 Ft-ban volt megalapozott. A felperesnek az érvényesített pótmunkadíj címén 928 919 Ft jár. A 180 000 Ft-os összegű áramdíj figyelembevételével a felperest ennek megfelelően összesen 7 304 941 Ft vállalkozói díj illeti meg. Az alperes a szavatossági igényen túlmenően részben megalapozottan érvényesítette a késedelmi kötbér iránti követelését is. Ebben a vonatkozásban megállapítható volt, hogy a szerződés szerint a felperesnek az üzemi próbákat is beszámítva 1990. november 30. napjáig kellett volna teljesítenie. Ezzel szemben a létesítmények egy részét 1990. december 5-én, az előülepítőt pedig december 14-én adta át. A teljesítési határidőhöz képest 14 nap késedelem történt, amely alól a felperes nem tudta magát kimenteni. A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése és 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében, a 20. § (2) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a 63 684 620 Ft kötbéralap után a felperes 713 267 Ft kötbér megfizetésére köteles, ilyen összeg a követelésébe beszámítandó.
Az elsőfokú bíróság az alperes szavatossági kifogása tekintetében kifejtette, hogy alaptalan volt az alperesnek az az igénye, amely szerint a korrózióvédelemmel kapcsolatos javítás költségét a jelenlegi árakon követelhetné. A perbeli adatok szerint a felperes az alperes által e címen érvényesített 1 500 000 Ft összeget az 1991. december 9-i végelszámolásában a számlájából levonta, amely tartalmában árleszállítási igénynek tekintendő. Az alperes tehát ezt a szavatossági jogot választotta, ezért ma már olyan igényt nem támaszthat, amely ezt az összeget bármilyen vonatkozásban meghaladná. Erre figyelemmel a beszámítási kifogás tárgyában a további bizonyítás is szükségtelen volt. Összességében a késedelmi kötbér megállapított összegének beszámításával a felperest 6 591 674 Ft és ezen összegnek a számlákban megállapított teljesítési határidőtől számított késedelmi kamata illeti meg. A kamat tekintetében azonban az elsőfokú bíróság a keresetet részben ítélte alaposnak, arra hivatkozva, hogy a felek szerződésének megkötésekor hatályos jogszabály szerint évi 20%-os mértékű kamat járt, tekintettel arra, hogy a felek a szerződésben eltérő kikötést nem tettek.
Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereseti követelésének megfelelő marasztalást kért. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság részben helytelen tényállást állapított meg, pontatlanul vizsgálta a felek közötti jogviszonyt, és téves jogi következtetést vont le. A szakértői vélemény sem megalapozott, egyes tételeket illetően a szakértői vélemény ellentétes a tényekkel, illetőleg nem bizonyítékokon alapszik. A vállalkozói díj összegszerűsége tekintetében az elsőfokú bíróság és a szakértői vélemény is téves álláspontot foglal el, mert az alperes nem bizonyított szavatossági hibákat. A próbaüzem lezárását követően felmerült hibák nincsenek összefüggésben a felperes szerződésével, illetőleg a feltárt és megállapított hibákat a felperes abban a körben, amelyért felelősséggel tartozik, kijavította. Az alperes olyan hiánypótlási jellegű munkákat, illetőleg ellenértéket követel, amelyek nem tartoztak a felperes szerződésének a körébe. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság azt a felperesi állítást is, hogy a korrózióvédelemmel kapcsolatos munkákat a felperes elvégezte. Az elsőfokú bíróság döntése téves a késedelmi kötbér jogalapja tekintetében is, figyelemmel arra is, hogy az alperesnek ez a követelése elévült. Az alperes kifogása alapján sem lehet beszámítani olyan kötbért, amely a felperes kereseti követelésének előterjesztésekor már elévült. A fellebbezés sérelmezte az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre és az illeték megosztására, továbbá a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezését is.
Az alperes a fellebbezésében 3 882 188 Ft és kamatai tekintetében kérte a kereset további elutasítását, valamint a perköltségre vonatkozó döntés megváltoztatását. A fellebbezés indokolásában azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői álláspontot elfogadva 1 500 000 Ft-ban határozta meg a korrózióvédelemmel összefüggésben érvényesített igényt. A beszerzett árajánlat szerint a jelenlegi árakon ennek a munkának az elvégzése 4 305 750 Ft+áfa összeget tenne ki, ezért az alperes a visszatartott 1 500 000 Ft beszámításával szavatossági igény címén további 3 882 188 Ft beszámítására jogosult, marasztalását ennek megfelelően csökkenteni kell.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes előadta, hogy a pótmunka összegét illetően az első fokú ítéletet nem kifogásolja, keresetét 11 021 613 Ft összegre és ennek egységesen 1992. január 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamatára leszállítja.
A fellebbezések az alábbi értelemben alaposak.
A fellebbezési eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a fellebbezések korlátai között bírálhatta felül. Ennek megfelelően nem érintette az ítéletnek a felperes keresetét 11 021 613 Ft-ot meghaladó részében, továbbá a késedelmi kamat 20%-os mértékét meghaladó részében elutasító, valamint az alperest 2 709 486 Ft és ezen összegnek 1991. január 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamatában marasztaló rendelkezését.
A fellebbezési eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság - téves jogi álláspontja folytán - a döntéshez szükséges tényeket az alperes szavatossági igénye tekintetében és a késedelmi kötbér tekintetében csak részben tárta fel. Az ítélet e tekintetben megalapozatlan, további bizonyítás lefolytatása és az első fokú eljárás megismétlése szükséges.
Az elsőfokú bíróság azt helytállóan állapította meg, hogy az alperes által érvényesített szavatossági kifogások a felperes által elvégzett munkákkal kapcsolatosak. Az alperes ezeket a hibákat a pert megelőzően bejelentette, egy részüket a felperes az első fokú eljárás során nem vitatta. A per eddigi adatai alapján, figyelemmel a fellebbezési tárgyaláson kiegészített szakértői véleményre is - a korrózióvédelmet kivéve - a felperes szavatossági felelőssége megállapítható.
Az elsőfokú bíróság a korrózióvédelemmel kapcsolatos beszámítási kifogás elbírálása során azt állapította meg, hogy az alperes a szavatossági igények közül már korábban a díjleszállítást választotta, ezért kijavítási költség megfizetését a felperestől nem igényelheti. Ez az álláspont azonban ellentétes a per irataiból megállapítható jognyilatkozatok tartalmával, és ellentétben áll a jogszabályokkal is. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése értelmében a szavatossági igény megválasztásának joga a jogosultat illeti meg. A Ptk. 307. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a jogosult a választott szavatossági jogról másikra térhet át. Az ítélkezési gyakorlatban kialakult jogelvek szerint ez a jog addig áll fenn, amíg a jogosult a kötelezettel meg nem egyezett, vagy ebben a kérdésben a bíróság jogerős határozatot nem hozott.
A csatolt iratok tartalmából és a feleknek a fellebbezési eljárásban tett nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy a korrózióvédelemmel kapcsolatban a pert megelőzően az alperes kijavítás iránt terjesztett elő szavatossági igényt, a felperes pedig azzal védekezett, hogy a kijavítási kötelezettségének eleget tett. A felek ezzel a hibával kapcsolatban az 1 500 000 Ft összeget nem díjleszállítási igénynek, hanem a Ptk. 306. §-ának (5) bekezdése alapján a megrendelő által visszatartott díjrésznek tekintették. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán ezzel a hibával kapcsolatban bizonyítási eljárást nem folytatott le, nem állapítható meg tehát az, hogy a hiba a teljesítéskor fennállt-e, és azt a felperes kijavította-e. Ebben a körben tehát a szakértői vélemény kiegészítése nem mellőzhető, és a bizonyítás eredményétől függően kell azt eldönteni, hogy az összeg visszatartásának feltételei fennállnak-e, illetőleg a felperes jogosult-e a díj e részét is követelni. Amennyiben pedig az lenne megállapítható, hogy az alperes szavatossági igényének jogalapja fennáll, vizsgálni kell, hogy a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes jogosult-e a kijavítás várható költségeit beszámítás útján a felperessel szemben érvényesíteni.
A késedelmi kötbér vonatkozásában az alperes a 713 267 Ft-ot meghaladóan elutasító ítéleti rendelkezést fellebbezéssel nem támadta meg, míg a felperes a beszámítási kifogás teljes elutasítása érdekében fellebbezett. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan foglalt állást a szerződésnek a teljesítési határidőre vonatkozó kikötése tekintetében. Megalapozottan állapította meg, hogy a felperesnek a létesítményt a 72 órás üzempróbával minden építményre kiterjedően kellett volna átadnia 1990. november 30. napjáig az alperes részére. Abban is helytálló a döntés, hogy a teljes körű átadás 1990. december 14-én az előülepítő átadásával történt meg.
A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 74. §-a értelmében a felek az átadás-átvételnek a 70-73. §-ban foglalt szabályaitól közös megegyezéssel eltérhettek. A szerződés egyértelmű abban a tekintetben, hogy az átadás nem próbaüzemmel történik, a próbaüzem elvégzése nem tartozik a felperes szerződési kötelezettsége körébe. A késedelem időtartamának vizsgálata során azonban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a hivatkozott rendelet 75. §-a értelmében alkalmazandó 54. §-ában írtakat. Ennek értelmében - sikeres átadás esetén - késedelmi kötbért a szerződés teljesítését jelentő műszaki átadás megkezdésének időpontjáig kell fizetni. Vizsgálni kell ezért, hogy az ülepítő 72 órás üzempróbáját is magában foglaló átadás mikor kezdődött, és ehhez képest állapítható meg a késedelmes napok száma és az ehhez igazodó, a szerelési szerződésekre irányadó késedelmi kötbér helyes összege. Ebben a körben vizsgálni kell továbbá a felperesnek a kötbér elévülésére vonatkozó, a fellebbezésében előadott kifogását is, azt figyelembe véve, hogy az alperes a kötbérigényt beszámítási kifogás útján érvényesíti.
A fentiek alapján kiegészített bizonyítás eredményeként kell állást foglalni - a részben egymást kizáró - felperesi követelés és az alperesi beszámítási kifogás tekintetében és - a részjogerőre emelkedett marasztalás beszámításával - a kölcsönös követelések egyenlegét megállapítani és ennek megfelelő újabb döntést hozni.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a nem fellebbezett részében nem érintve a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az eljárt elsőfokú bíróságot utasította a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. A fellebbezési eljárás költségét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése értelmében csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell rendelkeznie. (Legf. Bír. Gf. V. 32.598/1994. sz.)
* A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet az 1993. évi XCII. tv. 40. §-a (4) bekezdésének d) pontja folytán hatályát vesztette, rendelkezéseit azonban a korábban kötött szerződésekre továbbra is alkalmazni kell.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás