278/B/1996. AB határozat
278/B/1996. AB határozat*
1999.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének vizsgálata iránt benyújtott indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 78. § (1) bekezdése, továbbá a bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint ezen jogszabályi rendelkezésre alapozott bírósági ítéletek ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
1. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. § (1) bekezdése szerint:
„A pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80–83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.”
A Pp. 80–83. §-ai részletesen meghatározzák a fő szabály alóli kivételeket, s azok feltételeit. (A felperest kell elmarasztalni, ha az alperes a perre nem adott okot, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri; pernyertessége esetén sem igényelheti költségeinek megtérítését az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül vagy indokolatlanul késedelmesen végez; részleges pernyertesség esetén a költségeket arányosan kell megosztani; a pertársakat egyetemlegesen vagy érdekeltségük arányában kell a perköltség fizetésére kötelezni; stb.)
A 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: IM r.) 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az első fokú bírósági eljárásban a bíróság „b) polgári peres ügyben legalább ezer forint, legfeljebb a perérték öt százalékát kitevő összegű” ügyvédi munkadíjat állapíthat meg.
A (2) bekezdés szerint pedig:
„A másodfokú bírósági eljárásban, a felülvizsgálati eljárásban és a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban megállapított ügyvédi munkadíj az (1) bekezdésben meghatározott összeg ötven százalékáig terjed.”
2. Az indítványozó azt állítja, hogy a rendelkező részben megjelölt – és az előző pontban ismertetett – jogszabályi előírások ellentétesek az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében, 54. § (1) és (2) bekezdésében, valamint 57. § (1) bekezdésében rögzített alapjogokkal.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége”. Ezt az általános alkotmányi tételt az Alkotmány 54. §-a – az indítványra vonatkoztatva – ekként konkretizálja: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van ... az emberi méltósághoz ... Senkit sem lehet ... kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak alávetni ...” Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint pedig „... a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy ... valamely perben a jogait és kötelességeit ... független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el”.
Az indítványozó úgy véli, hogy a perköltség viselésére, ill. megállapítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések összegszerűségi meghatározása „alkotmánysértően magas ... kegyetlen, embertelen, megalázó ..., valamint alapvetően egy látványos – és az Alkotmányban tilalmazott – emberi méltóságsérelem”.
Az indítványozó a Szolnoki Munkaügyi Bíróság előtt 3.M.205/1998. sz. alatt indult perében a munkáltató szervezetének 300 000 forint összegű nem vagyoni kár megfizetésére való kötelezését kérte. A munkaügyi bíróság a keresetet 6. alszámú ítéletével – elévülés jogcímű indokolással – elutasította, s az indítványozót 9000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Fellebbezés folytán a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4. Mf. 21.278/1998/4. sz. ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s az indítványozót 2000 forint másodfokú perköltség megfizetésére is kötelezte. A megyei bíróság jogerős ítéletét 1998. december 3-án hozta meg, s azt az indítványozó 1999. január 2-i postai keltezéssel kapta meg. Ennek birtokában 1999. január 26-án alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben azt állítja, hogy az ügyben eljárt bíróságok „az alperes javára megítélt perköltségösszegek vonatkozásában teljesen kiürítették az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében, valamint 57. § (1) bekezdésében rögzített alapjogokat”. Jogsérelme tehát az alkotmányellenes jogszabályok alkalmazása folytán következett be.
3. Az indítvány és az alkotmányjogi panasz megalapozatlan.
A perköltségről, az ügyvédi költségről és viselésének feltételeiről az Alkotmány sem a XII. fejezetében felsorolt alapvető jogok és kötelezettségek körében, sem más fejezetében nem rendelkezik. Mivel pedig a Pp. és az IM r. kifogásolt rendelkezései nem tartalmaznak alapjogokat, nem szabályoznak alapjogi jogviszonyokat, eleve nem is lehetnek ellentétesek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását és állami védelmét deklaráló Alkotmány 8. § (1) bekezdésével.
A perköltség fogalmi szabályozása és az emberi méltósághoz való jogot, illetőleg a kegyetlen, az embertelen, a megalázó elbánást tiltó követelményeket előíró Alkotmány 54. § (1)–(2) bekezdése között összefüggés nem ismerhető fel. Ezért ellentét sem állapítható meg közöttük. Ugyanígy a perköltség bíróság által törvényi előírások szerinti megállapításának és kihirdetésének szabályozási módja sem sérti az emberi méltóságot, s nem tekinthető megalázónak.
Az a peres fél, aki valamely perben a jogai és kötelezettségei elbírálását bíróság elé terjeszti, kockázatot is vállal. Számolnia kell azzal ugyanis, hogy ha pervesztes lesz, fő szabályként a költségeket neki kell viselnie. Ez a fenyegetettség azonban nem önkényen alapul, nem is olyan mérvű, amely az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében írt bíróság előtti egyenlőség és pártatlanság elvét sértené.
A Pp. és az IM r. támadott rendelkezései alkotmányellenessége hiányában az indítványozó – egyébként törvényes határidőn belül benyújtott – alkotmányjogi panasza is megalapozatlan. Ezért a vizsgált jogszabályok állított alkotmányellenességre alapított és az ügyében való alkalmazhatóság kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 1999. május 11.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k., Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás