MK BH 1996/289
MK BH 1996/289
1996.05.01.
A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó tényállás általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálati bíróság azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen, okszerűtlen következtetés (Pp. 275/B. §).
A felperes 1988. augusztus 15-től dolgozott az alperes munkáltatónál szoftverüzemeltető munkakörben. Az alperes 1994. május 26-án rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ezt az intézkedését azzal indokolta; a felperes 1994. május 9-én, 13-án és 18-án előzetes engedély nélkül különböző anyagok megvásárlására megrendelést adott, és ezáltal a hatáskörét túllépte, valamint hogy 1994. május 19-én, 20-án és 24-én engedély nélkül volt távol a munkahelyéről.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte a rendkívüli felmondás hatálytalanítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes rendkívüli felmondását, mellőzte a felperes eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, és kötelezte az alperest, hogy a rendkívüli felmondás folytán elmaradt munkabért térítse meg. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben, az alperes pedig elkésett az anyagvásárlásokkal kapcsolatos mulasztásra alapított rendkívüli felmondással.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, valamint költségekben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az engedély nélküli anyagvásárlásokról a munkáltatói jogkört gyakorló vezérigazgató csak 1994. május 26-án szerzett tudomást, és ezért a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-ában meghatározott háromnapos határidő szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az 1994. május 9-i és 13-i számlák teljesítése ezt megelőzően megtörtént, és arról a pénzügyi osztálynak már korábban tudomása volt. A további felmondási okkal kapcsolatban utalt arra; a becsatolt okiratokból, valamint a tanúvallomásokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy minden dolgozó vidéki utazást (kiküldetést) csak előzetesen adott engedély alapján teljesíthetett. Mivel a felperes általa sem vitatottan nem rendelkezett ilyen előzetes engedéllyel, a megjelölt napokon igazolatlanul volt távol a munkahelyéről.
A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a keresetet. A megyei bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes a rendkívüli felmondást kellő időben, az Mt. 96. §-ában meghatározott három napon belül gyakorolta, továbbá hogy a rendkívüli felmondás indoka valós és megfelel az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek. A per adatai kétséget kizáróan alátámasztják, hogy az alperes vezérigazgatója a rendkívüli felmondási jogát a közölt okról való tudomásszerzés napján gyakorolta. A rendkívüli felmondás indokai valósak, mert az alperesnél érvényben lévő utasítás alapján a vásárlások előtt be kellett volna szerezni a vásárlási engedélyeket. A felmondásban megjelölt vásárlások közül a május 9-i és 13-i engedély nélküli vásárlást (helyesen május 2-i és 10-i) a felperes aláírása és az előzetes engedély hiánya igazolta, és ezért nincs jelentősége annak, hogy a május 18-i számlán a felperes aláírása nem szerepel, azt tehát - egyéb adatok hiányában - nem lehetett bizonyítékként figyelembe venni. Az a körülmény, hogy esetenként, a számítástechnikai részleg előzetes engedély nélkül vásárolt kivételesen anyagokat, nem minősülhet kialakult, esetleg megtűrt gyakorlatnak, és nem jogosította fel a felperest arra, hogy a vonatkozó utasítást figyelmen kívül hagyja.
Valónak bizonyult az a felmondási ok is, hogy a felperes 1994. május 19-én, 20-án és 24-én engedély nélkül volt távol a munkahelyéről. A felperes munkaszerződése szerint a szekszárdi székhelyű munkáltatóval létesített munkaviszonyt, és nem változó munkahelyre. A szerződés 4. pontja pedig úgy rendelkezett, hogy a vállalat központi telephelyén köteles munkára jelentkezni a szerződés 1. pontjában megjelölt napon. Ebből következően a felperesnek a központi telephely volt az állandó munkahelye, a vidéki munkahelyeken csak külön utasítás (kiküldetés) esetén volt köteles munkát végezni. A munkaköréhez tartozó feladatokat a munkaköri leírás részletezi, de az a körülmény, hogy a munkáltatónál meglévő valamennyi szoftverüzemeltetéséért felelős volt, nem jelenti azt, hogy a kiküldetésre vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával teljesíthette a vidéki utazásait. Az előzőekből következően a felperes valóban előzetes engedély nélkül volt távol a munkahelyéről, függetlenül attól, hogy vidéki telephelyeken végzett-e munkát, és hogy a saját személygépkocsi használatát a felperesnek elszámolták-e. A felperes sem vitatta, hogy többszöri kérelme ellenére nem kapott engedélyt a perbeli napokon a vidéki munkavégzésre, és a kiküldetési rendelvényt előzetesen nem írta alá, de a felperes ezt figyelmen kívül hagyva a központi telephelyről saját személygépkocsijával elutazott.
Minden munkavállalónak a munkaviszonyból fakadó egyik alapvető feladata a munkarend és a munkafegyelem betartása, tartózkodás a számára is irányadó munkáltatói rendelkezések megszegésétől. A felperes ezt az alapvető kötelezettségét szándékosan szegte meg, a kifejtettekre tekintettel pedig a kötelezettségszegés olyan jelentős mértékű, ami a rendkívüli felmondást megalapozza.
A jogerős ítélet ellen a felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését követően a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint nem a rendkívüli felmondás gyakorlásának napján jutott az alperes munkáltató vezetőjének tudomására az "engedély nélküli" vásárlás, hanem azt az anyagvásárlási számlák kifizetésekor a munkáltatónak észlelnie kellett. A vásárlás nem engedély nélkül történt, mert a felperesnek joga volt az alperesnél számítástechnikai anyagokat vásárolni. A számlákon az aláírásával csupán azt kellett igazolnia, hogy azok számítástechnikai eszközök vásárlásáról szólnak. A vidéki egységek éppen olyan munkahelynek számítanak, mint a szekszárdi központ és a szekszárdi egységek, ezért a vidéken történt tartózkodás során a felperes nem lehetett engedély nélkül távol a munkahelyéről.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes valamennyi érve a másodfokú bíróság által a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított tényállást kifogásolta. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó tényállás általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálati bíróság azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen, okszerűtlen következtetés (Pp. 275/B. §, BH 1995/3/193.).
A tényállás megállapításához feltárt bizonyítékokat a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - helytállóan értékelte. A másodfokú ítélet indokolása helytállóan rögzíti: a rendkívüli felmondásban megjelölt vásárlások előtt a felperesnek be kellett volna szereznie a vásárlási engedélyeket, továbbá hogy az esetenként, kivételesen előzetes engedély nélkül történt vásárlások nem jogosították fel a felperest az engedélyezést előíró utasítás figyelmen kívül hagyására, ellenkezőleg, annak ismétlése esetén a jogkövetkezményekkel eleve számolnia kellett volna.
Azt is helyesen állapította meg a másodfokú ítélet, hogy a felperesnek a központi telephely volt az állandó munkahelye, a vidéki munkahelyre csak előzetes engedély alapján utazhatott. Az engedély nemcsak a saját személygépkocsi használatára, hanem a kiküldetésre is vonatkozott. Az a körülmény, hogy az alperesnél meglevő valamennyi szoftverüzemeltetéséért felelős volt, nem mentette fel az engedélykérési kötelezettség alól. A felperes többszöri kérelme ellenére nem kapott engedélyt a perbeli napokon a vidéki munkavégzésre, ehhez képest 1994. május 19., 20. és 24. napján engedély nélkül volt távol a munkahelyétől, függetlenül attól, hogy a vidéki telephelyeken végzett-e munkát.
Nem lehet tévesnek tekinteni a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását sem, hogy az 1994. május 2-án és 10-én történt engedély nélküli vásárlások miatt közölt rendkívüli felmondást a vezérigazgató az ezekről történt tudomásszerzése napján, 1994. május 26-án, tehát az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése szerint nyitva álló három napon belül gyakorolta, mivel őt a felperes közvetlen felettese ezekről a vásárlásokról ezen a napon tájékoztatta. Ezt a tényt a másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyaláson a tanács elnöknek kérdésére tett alperesi nyilatkozat alapján állapította meg. A megállapításnak azonban alapjául szolgált a fellebbezéshez fénymásolatban csatolt, 1994. május 18-i számla is, amely szerint a számlakövetelés május 26-án vált esedékessé, és - amint a fellebbezésben az alperes előadta - ez az esedékesség hívta fel az alperes közvetlen vezetőjének figyelmét az engedély nélküli és az adott esetben 201 600 forint értékben történt, feleslegesnek tartott vásárlásokra. Figyelemmel a becsatolt okirati bizonyítékra is, nem lehet az alperesnek a hivatkozott nyilatkozat bizonyítékként való elfogadását okszerűtlennek tekinteni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Ennek következtében a pervesztes felperest - a Pp. 78. §-a alapján - az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.823/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás