BK BH 1996/290
BK BH 1996/290
1996.06.01.
I. Ha a bíróság az elkövető több bűncselekményét egy eljárás keretében bírálja el, és halmazati büntetést szab ki, a bűnösség alapjául szolgáló egyes bűncselekmények tekintetében az elkövetéskor, más bűncselekmények esetében pedig az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezés együttes alkalmazása kizárt;
ilyen esetben a bíróságnak egységesen kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövetéskor vagy pedig az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazza-e (Btk. 2. §).
II. Amennyiben az ítélet a lefoglalás megszüntetésével kapcsolatos rendelkezést is tartalmaz, az ítéletnek az egyéb érdekelt részére történő kézbesítése és a perorvoslati jogára való kioktatás hiányában nincs helye az ítélet ezt érintő rendelkezése jogerőre emelkedése és végrehajthatósága megállapításának [Be. 7. §, 57. §, 242. § III. pont].
III. Ha az elkövető az intellektuális közokirat-hamisítást úgy valósítja meg, hogy a hatóságot valamely hamis magánokirat felhasználásával téveszti meg: csupán az intellektuális közokirat-hamisítás megállapításának van helye; az ehhez szükségszerűen megvalósuló magánokirat-hamisítás bűnhalmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor [Btk. 12. § (1) bek., 274. § (1) bek. c) pont, 276. §].
IV. Ha az elkövető a közjegyző előtt közokiratban foglalt, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz – amely közhitelességgel nem bizonyítja az abban foglalt tények valóságát –, és azt felhasználja, nem intellektuális közokirat-hamisítás, hanem magánokirat-hamisítás valósul meg [Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 276. §].
Az elsőfokú bíróság az 1994. december 22-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat tartozás fedezete elvonásának bűntettében; jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében; különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében; közokirat-hamisítás bűntettében, valamint 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, és ezekért halmazati büntetésül 3 év 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az eljárás során lefoglalt személygépkocsit G. I. részére kiadni rendelte. A megállapított tényállás lényege a következő.
a) A vádlott 1989. év közepétől különféle vállalkozásokba kezdett, amelyekhez ismerőseitől egyre nagyobb pénzösszegeket vett fel, és minthogy a pénz haszonnal történt "megforgatása" sikertelen maradt, több millió forintos tartozása keletkezett, amelynek a megfizetésére nem volt lehetősége.
A vádlott 1991. február 8. napján az egyik banktól 11 millió forintot vett fel, és ennek fedezetéül lekötötte azt az ingatlanát, amelyre nézve már korábban adásvételre vonatkozó előszerződést kötött, valamint lekötötte a házastársa tulajdonában levő Mercedes személygépkocsit, amelynek a forgalmi engedélyébe a zálogjogot bejegyezték.
A vádlott 1991. február 26-án a T. utcai ingatlant eladta 7 800 000 forintért, amelyre nézve a földhivatal a vevő javára a tulajdonjogot bejegyezte, és minthogy a bank megkeresése ezt követően érkezett a földhivatalhoz, a földhivatal a jelzálogjog bejegyzésére irányuló kérelmet elutasította.
A vádlott 1991. február 18-án a felesége gépkocsiját N. Z.-nének 2 800 000 forintért eladta.
b) A vádlott az N. Z.-nének eladott Mercedes személygépkocsit 1991. április 2-án egy külföldi utazás céljára kölcsönkérte, de hazatérve azt nem szolgáltatta vissza. Az állítva - valótlanul -, hogy a gépkocsi eredeti forgalmi engedélye elveszett, 1991. április 29-én egy forgalmiengedély-másolatot szerzett be, a gépkocsi rendszáma megváltozott, és ezáltal elérte, hogy ezen az új forgalmi engedélyen a gépkocsira vonatkozó jelzálogjog már nem szerepelt.
A vádlott ezután hamis magánokirat felhasználásával a gépkocsit a saját nevére íratta, majd azt 1991. május 4-én G. I.-nek eladta. Az ügylet úgy bonyolódott le, hogy G. I. átruházta a vádlottra a saját, fehér színű Mercedes gépkocsiját, ezenfelül készpénzt is fizetett.
A G. I. által átadott személygépkocsit a vádlott 1991. május 5-én 2 050 000 forintért M. L.-nek adta el.
A vádlott által N. Z.-nének eladott és a vádlott által tovább értékesített Mercedes személygépkocsi forgalmi értéke kb. 2 875 000-3 179 000 forint között volt.
c) A vádlott újabb pénzösszegeket akart szerezni, ezért 1992. május 4-én az általa alapított kft. igazgatójaként egy másik bankhoz hitelkérelmet nyújtott be, fedezetként pedig az egyik bt. bélyegzőjével ellátott és hamis értékbecslést tartalmazó szakértői véleményt csatolt, amely szerint a T. utca 24. sz. alatti ingatlan - amely már nem is állt a tulajdonában - 18 470 270 forint értéket képvisel.
A bank 1992. május 22. napján 6 000 000 forint összegű hitelt nyújtott a vádlott részére, hat hónapi időtartamra, ennek a kölcsönösszegnek a visszafizetésére a vádlottnak azonban már az összeg felvételekor sem volt lehetősége.
d) Az előbb említett bankkölcsön megszerzéséhez a vádlottnak egy olyan telekkönyvi kivonatra is szüksége volt, amely igazolta az ingatlan tehermentességét. A vádlott ennek érdekében beszerezte a T. utca 21. sz. alatti ingatlan telekkönyvi kivonatát, ennek első lapját kicserélte a T. utca 24. sz. alatti ingatlan telekkönyvi kivonata első lapjával és a 2. oldalon - fénymásológép felhasználásával - az egyébként tehermentes tulajdoni lapon önmagát tüntette fel tulajdonosként, majd a földhivatal 1992. március 10-i keltezésű bélyegzőjével ellátott meghamisított okiratot benyújtotta a bankhoz.
e) A vádlott 1992. május 5-én a közjegyző előtt olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a földhivatal által kiállított tulajdoni lap másolata szerint a T. u. 24. sz. ingatlan a tulajdonában van, holott ezt az ingatlant már 1991. február 26-án eladta.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott az említett cselekmények elkövetése során 4 esetben hamis magánokiratot használt fel, 4 esetben pedig hamis közokiratot készített, illetve közreműködött abban, hogy hamis közokirat készüljön.
Az ítélet ellen a védő fellebbezést jelentett be a jelentős kárt okozó sikkasztás bűntettének a vádja alól való felmentés végett.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta, melyet azzal módosított, hogy 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében a vádlott bűnössége megállapításának a mellőzését tartotta indokoltnak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során arra a megállapításra jutott, hogy a fellebbezésben előadott indítvány a vádlott felmentése a sikkasztás bűntettének vádja alól alaptalan, az ítélet azonban több, ezzel össze nem függő korrekcióra szorul.
1. Az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatala után a vádlott büntetőjogi felelősségét nem érintő eljárási szabálysértést követett el.
A Be. 242. §-ának III. pontja szerint az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen fellebbezésre jogosult. A bíróság az eljárás során az M. L.-től lefoglalt személygépkocsit G. I.-nek rendelte el kiadni. M. L. a gépkocsihoz adásvétel útján jutott hozzá, az ügyben érdekelt, a gépkocsi kiadásáról szóló rendelkezés ellen fellebbezési jog illeti meg, és ez magában foglalja az esetleges fellebbezés megindokolásához való jogot is. Az iratokból az állapítható meg, hogy a bíróság az ítéletet M. L. részére nem kézbesítette, és e mulasztással a Be. 7. §-ában biztosított jogorvoslati jogot megsértette. A gépkocsi kiadásáról szóló rendelkezés felülvizsgálatára a mulasztás pótlása után kerülhet sor.
2. Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges és beszerezhető bizonyítékokat a tárgyaláson megvizsgálta, és az ítéletében megfelelően értékelte. Sajátossága az ügynek, hogy a bizonyítás során a releváns tények túlnyomó részére nézve objektív jellegű okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre, és ezekkel az esetek egy részében a vádlott beismerő vallomása is összhangban állt.
Azokban az esetekben, amikor a vádlott az okiratokkal szemben ténybeli védekezést terjesztett elő - állítása szerint az ingatlan és a gépkocsi első eladása nem történt meg, mivel az erről szóló szerződés "fiktív" jellegű volt -, a bíróság a vádlott vallomásával szemben az okiratban foglalt szerződéseket és az azokkal egybehangzó vallomásokat fogadta el hiteltérdemlőnek, és azok alapján azt állapította meg, hogy az adásvétel mind a T. utcai ingatlan, mind a Mercedes személygépkocsi tekintetében megtörtént. Ez a döntés a bíróság eljárásjogilag nem támadható mérlegelési tevékenységébe tartozik.
3. Az ítélet indokolásából világosan kitűnik, hogy a bíróság mely bizonyítékokat fogadta el hitelesnek, a tényállás lényeges ténymegállapításai az elfogadott bizonyítékokkal összhangban állnak, az ítéleti tényállás megalapozott.
4. A tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása valamennyi bűncselekményben törvényes, a cselekményeknek a minősítése azonban részben téves.
5. Az elsőfokú bíróság a tartozás fedezetének elvonása bűntettét az elkövetéskor hatályos Btk. 330/A. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntettnek minősítette. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá: A Btk. 330/A. §-át az 1987. évi III. törvény 36. §-a iktatta be a Büntető Törvénykönyvbe, amelynek az (1) bekezdése értelmében: "aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont csalárdul elvon, és ezzel a tartozás kiegyenlítését meghiúsítja, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".
A Btk. 330/A. §-a a tartozás fedezetének elvonását a vagyon elleni bűncselekmények körében szabályozta, az 1994. évi IX. törvény 13. §-a azonban ezt a bűncselekményt a gazdasági bűncselekmények (Btk. XVII. fejezet) körében helyezte el, és módosította a törvényi tényállást: az elkövetési mód tekintetében a "csalárd módon" elkövetést mellőzte, így a bűncselekmény eshetőleges szándékkal is elkövethetővé vált.
A tartozás fedezetének az elvonásával kapcsolatos bűncselekményt - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - nem az elkövetés idején hatályos Btk. 330/A. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntettként, hanem az elbírálás idején hatályos Btk. 297. §-a szerinti bűntettként kell minősíteni. Igaz ugyan, hogy a Btk. 330/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény törvényi büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, míg a jelenleg hatályos és a Btk. 297. §-a szerinti bűntett büntetési tétele öt évig terjedő szabadságvesztés - ezek viszonylatában tehát az elkövetéskor hatályos törvényi rendelkezés biztosít enyhébb elbírálást -, ugyanakkor azonban a vádlottnak a súlyosabb jogi megítélés alá eső bűncselekménye - nevezetesen a sikkasztás bűncselekmény - tekintetében az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés a lényegesen enyhébb minősítésre és büntetési tételre tekintettel enyhébb elbírálást eredményez.
Olyan esetben, amikor a bíróság valamely egységes büntetőeljárásban bírálja el az elkövető több bűncselekményét, és halmazati büntetés (Btk. 85. §) kiszabásának van helye, a bűnösség alapjául szolgáló egyes bűncselekmények tekintetében az elkövetéskori, más bűncselekmények esetében pedig az elbíráláskori rendelkezés alkalmazása olyan kombinatív jogalkalmazást jelentene, amely a törvény sérelmével járna. Ezért több bűncselekmény megítélésénél a bíróságnak egységesen kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövetéskori (régi) vagy pedig az elbíráláskori (új) törvény alkalmazásának van-e helye, és ebben a kérdésben egységes álláspontot kell kialakítania (BH 1995/72. sz.].
Az adott esetben tehát a tartozás fedezetének elvonása bűntettével kapcsolatban is - annak ellenére, hogy a Btk. 297. §-ában foglalt bűntett büntetési tétele súlyosabb, mint a Btk. 330/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt bűntett büntetési tétele volt - az elbíráláskor hatályos jogszabály alkalmazásának van helye.
6. Az elsőfokú bíróság 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségének és 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettének minősítette a vádlottnak azt a cselekményét, hogy olyan hamis adásvételi szerződést készített, amely szerint a Mercedes személygépkocsit a házastársától megvette, majd ennek felhasználásával azt a saját nevére íratta, vagyis közreműködött a hamis tartalmú forgalmi engedély kiállításában. A két bűncselekmény elkövetési magatartása itt ugyanaz: a hamis magánokirat felhasználása. Ilyen esetben a bírói gyakorlat szerint csupán az intellektuális közokirat-hamisítás megállapításának van helye (BJD 9122), az ehhez szükségszerűen megvalósuló magánokirat-hamisítás ebben nyer értékelést, a vádlottnak ezt a cselekményét közokirat-hamisítás mellett nem lehet külön magánokirat-hamisításnak is minősíteni.
7. A bíróság közokirat-hamisítás bűntettének minősítette a vádlottnak azt a cselekményét, hogy a közjegyző előtt olyan nyilatkozatot tett, mely szerint a földhivatal által kiállított tulajdonilap-másolat szerint a T. utca 24. sz. alatti ingatlan a tulajdonában áll, és ezt a nyilatkozatát a közjegyző közokiratba is foglalta. A megjelölt ingatlan azonban ekkor már nem volt a vádlott tulajdonában, azt korábban eladta, és a vevő tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte. A bírói gyakorlat szerint a közjegyző előtt tett és általa hitelesített nyilatkozat nem bizonyítja a benne foglalt tények tartalmi valóságát, hanem kizárólag csak azt igazolja közhitelességgel, hogy a fél a közjegyző előtt megjelent, és a közjegyző előtt azt a nyilatkozatot tette, amelyet a közjegyző az okiratba foglalt. Ebben az esetben tehát a közjegyzői okirat nem bizonyítja közhitelességgel azt a valótlan tényt, hogy a megjelölt ingatlan a vádlott tulajdona, ezért az intellektuális közokirat-hamisítás nem valósult meg. A tényállás szerint azonban a vádlott ezt az okiratot a hitelszerződés kieszközlése végett felhasználta, vagyis felhasznált olyan valótlan tartalmú okiratot, mely a benne levő valótlan tényt magánokirat bizonyító erejével igazolta, ez a magatartás pedig megvalósítja a Btk. 276. §-ba ütköző magánokirat-hamisítás vétségét.
Összegezve a fentieket: a vádlott 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségének minősített cselekménye nem minősül annak, viszont az 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettének minősített cselekménye csak magánokirat-hamisítás vétsége, ezért az ítéletben írt minősítéshez képest a közokirat-hamisítások száma eggyel csökken.
A többi cselekmény minősítése az ítéletben törvényes.
8. A védő a vádlottnak a jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének vádja alól való felmentését indítványozta, azzal az indokolással, hogy a vádlott és N. Z.-né között az adásvételi ügylet a gépkocsira nézve nem jött létre, és mivel a vevő a gépkocsit nem birtokolta, nem szerezte meg rajta az uralmat, így az a vádlottra nézve nem volt idegen dolog. Ez az álláspont alaptalan és téves.
A tényállás szerint a vádlott a Mercedes személygépkocsit 1991. február 18-án N. Z.-nének 2 800 000 forintért eladta, majd április 2-án egy külföldi utazás céljára kölcsönkérte tőle. Nyilvánvaló ebből, hogy a tényállás szerint a vádlott és N. Z.-né között az adásvétel létrejött, vagyis a gépkocsi a vádlott számára idegen dolog volt, amikor azt értékesítette. Az a körülmény, hogy adásvételi szerződés megkötése és a vételár kifizetése után a gépkocsi a vádlott birtokában volt, a valósága esetén sem zárja ki a tulajdonváltozás megtörténtét, mivel a vádlott a gépkocsit nemcsak tulajdonként, hanem más jogcímen is birtokban tarthatta.
9. A kiszabott büntetés megindokolása során a bíróság tévesen jelölte meg súlyosító körülményként a folytatólagos elkövetést, mivel egyik bűncselekmény elkövetése sem volt folytatólagos. A súlyosító és enyhítő körülmények felsorolása egyebekben helytálló, és a kiszabott büntetés is törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményeit 3 rb. bűntettnek minősítette, a lefoglalt gépkocsinak G. I. részére történő kiadására vonatkozó rendelkezés felülbírálatát mellőzte, és ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróságot további eljárásra hívta fel, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 655/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás