BK BH 1996/299
BK BH 1996/299
1996.06.01.
I. A csempészet elkövetési tárgya elkobzás alá esik abban az esetben is, ha a vámáru nem az elkövető tulajdona, illetőleg annak tulajdonosa a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen nem szerzett tudomást [Btk. 77. § (3) bek., 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (1)–(3) bek.].
II. A csempészet bűntette és a magánokirat-hamisítás vétsége miatt alkalmazott próbára bocsátás mellett a csempészett gépkocsi elkobzása nem értékelhető a cselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányként, így az elkobzás nem mellőzhető [Btk. 72. § (1) és (3) bek., 276. §, 312. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont, 314, § (3) és (5) bek.].
A városi bíróság a vádlottat csempészet bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta, a bűnjelként lefoglalt Mercedes 230 E típusú személygépkocsit elkobozta. A megállapított tényállás szerint 1994. október 5-én a vádlott nagybátyja megállapodott egy grazi járműkereskedővel, hogy 61 200 ATS vételárért megvásárol tőle egy 1986-ban gyártott Mercedes 230 E típusú személygépkocsit. A vádlott nagybátyja ez alkalommal 15 000 ATS-t adott át előlegként azzal, hogy a teljes vételárat két héten belül fogja kiegyenlíteni, illetve az autót elszállítani. Magyarországra érkezése után a vádlott nagybátyja a vételi szándékától elállt, és az előleg megfizetését igazoló okiratot átadta a vádlottnak, aki az autót a saját részére szerette volna megvásárolni. Mivel a vételár fennmaradó részét nem tudta megszerezni, a személygépkocsit felajánlotta a járműkereskedelemmel is foglalkozó bt.-nek. A bt. alkalmazottja erre csak abban az esetben volt hajlandó, ha a bt. Olaszországban lakó beltagja a személygépkocsit megtekinti, és annak a megvásárlásához hozzájárul. 1994. október 20-án a vádlott trailerrel Ausztriába utazott, és - előzetes megbeszélésüknek megfelelően - találkozott a bt. beltagjával, aki a kereskedőnél a személygépkocsit megnézte, és mivel a megvásárlásával egyetértett, kifizette az előleg és az 51 000 ATS nettó vételár közötti különbséget, és megbízta a vádlottat az autó Magyarországra szállításával. A bt. nevében az ehhez szükséges kísérőlevelet kiállította a vádlott részére.
A vádlott a személygépkocsijával még ezen a napon beléptető vámvizsgálatra jelentkezett a vámhivatalnál. A vámkezeléshez azonban nem az eladó által kiállított és a tényleges vételárat tartalmazó számlát mutatta be, hanem egy, az ismeretlen körülmények között kiállított, és cégbélyegzővel ellátott 6000 ATS vételárról szóló fiktív számlát nyújtott át. A vámvizsgálat során a személygépkocsit szállító trailer utasfülkéjében a tényleges vételárról és az előlegről készült számlát megtalálták, és a Mercedes 230 E típusú személygépkocsit bűnjelként lefoglalták.
A tényleges vételár alapján a személygépkocsi belföldi forgalmi értéke 504 950 forint, mely után a vám, az általános forgalmi adó és a vámkezelési díj összege együttesen 650 125 forintot tett volna ki. Amennyiben a vámkezelés a fiktív számla alapján történik, a fenti összeg 78 485 forint lett volna.
A vádlott cselekményével megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet bűntettét és a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségét.
A vádlott által elkövetett bűncselekmény miatt a Btk. 77. §-ának (3) bekezdése és a Btk. 314. §-ának (3) bekezdése alapján elkobzásnak van helye. Az elkobzás alkalmazásának - csempészet esetében - nem feltétele, hogy a dolog az elkövető tulajdonában legyen, illetve ennek hiányában, hogy a tulajdonos a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudomással bírjon. A Btk. 314. §-ának (2) bekezdésében szereplő ez a rendelkezés ugyanis csupán az említett törvényhely (1) bekezdésében felsorolt bűncselekményekre, ezzel szemben a csempészet és a vámorgazdaság eseteire nem vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a vádlott által megvalósított bűncselekmény jelentős vámérdeksérelemmel járt volna, a bíróság nem látott lehetőséget az elkobzás alkalmazásának a mellőzésére.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést az elkobzás mellőzése érdekében. A megyei főügyész a végzés helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság határozatát felülbírálva a másodfokú bíróság az ítéleti tényállást csupán azzal egészítette ki, illetőleg pontosította, hogy 1994. október 20. napján a bt. beltagja a grazi járműkereskedőnek a személygépkocsiért a teljes vételárat kifizette, a vádlott által korábban adott 15 000 schilling előleg a kereskedőnél maradt, egy, a vádlott által a későbbiek során megvásárolandó gépkocsi előlegeként. Az így helyesbített tényállás hiánytalan, a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul, iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért azt a másodfokú bíróság megalapozottnak és a fellebbezési eljárásban irányadónak tekintette.
E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményeket elkövette, és azok minősítése is törvényes. A városi bíróság a joghátrány alkalmazásánál irányadó körülményeket is maradéktalanul feltárta, és helyesen foglalt állást, amikor a vádlottal szemben próbára bocsátást alkalmazott.
Nem tévedett, amikor a bűnjelként lefoglalt személygépkocsi elkobzását rendelte el. A Btk. 314. §-ának (5) bekezdése szerint méltányosságnak csak akkor van helye, ha az elkobzás az elkövetővel szemben a cselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelent. Ilyennek a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elkövetőt ért közvetlen hátrány tekinthető. Ezért az, hogy a gépkocsi tulajdonosa esetleg polgári pert indít a vádlott ellen, és később a bíróság megállapíthatja a vádlott kártérítési felelősségét pl. megbízási szerződés megszegése miatt, nem egyéb lehetőségnél, egy jövőbeli esemény feltételezésénél. Minthogy a lefoglalt személygépkocsi nem az elkövető tulajdona, hanem - mint ahogy a vádlott védekezése alapján a bíróság megállapította - a betéti társaságé, így a méltányosság alkalmazásának a feltételei nem állnak fenn. Ekként az elkobzás mellőzésére irányuló fellebbezéseket alaptalannak találva, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 1. Bf. 561/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás