30/1996. (VII. 3.) AB határozat
30/1996. (VII. 3.) AB határozat1
1996.07.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Téglás Város Önkormányzatának az önkormányzati bérlakások és helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló 10/1994. (V. 3.) rendelete 4. § (3) bekezdése és 5. § (3) bekezdése törvényellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a téglási önkormányzat nem értett egyet – Téglás Város Önkormányzatának az önkormányzati bérlakások és helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló 10/1994. (V. 3.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (3) bekezdése és 5. § (3) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések az önkormányzati tulajdonban lévő lakás vételárának hátraléka után a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) sérelmével, a jegybanki alapkamat mértékében állapítják meg az éves kamat összegét.
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
Az Lt. több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg a helyi önkormányzat képviselő-testülete számára. E törvény 53. § (3) bekezdése a következőket tartalmazza: ,,Az eladó a szerződés megkötésekor a vételárhátralékra kamatot köthet ki.'' Az Lt. 54. § (1) bekezdés c) pontja alapján önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény szerint vételi, illetőleg elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén a szerződéses kamat mértékét is. Az Lt. a kamat megállapításáról, illetve legnagyobb mértékéről a már idézetteken túlmenően további rendelkezést nem tartalmaz.
Az Ör. 4. § (3) bekezdése szerint ,,a vételárhátralék után fizetendő kamat éves mértéke a jegybanki alapkamat január 1-jén érvényes mértékével azonos''. Az Ör. 5. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ,,a vételárhátralék után fizetendő éves kamat mértéke megegyezik az elővételi, illetve elővásárlási joggal érintett lakások esetében''.
Az Lt. 1. § (3) bekezdése arra utal, hogy ,,az e törvényben nem szabályozott kérdésekben ... a Ptk. rendelkezései az irányadóak''. A Ptk. 232. § (1) bekezdés első mondata alapján ,,a szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár''. E § (2) bekezdése pedig megállapítja, hogy ,,a kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek másként nem állapodnak meg – évi húsz százalék''. A jogszabály fogalmát a Ptk. alkalmazásában a 685. § a) pontja határozza meg. Eszerint ,,jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály''.
Az említett rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy az önkormányzat a tulajdonában lévő bérlakás értékesítéskor a szerződéses kamat mértékét kizárólag az Lt. és a Ptk. keretei között, tehát rendeletében és maximálisan évi húsz százalékos mértékben határozhatja meg. Az önkormányzatnak ennél magasabb kamat előírására nincs törvényes lehetősége, mivel a Ptk. 685. § a) pontja a 232. §-t nem említi azok között a rendelkezések között, amelyek tekintetében az önkormányzati rendelet általános értelemben is jogszabálynak minősül.
A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 15. § (1) bekezdés első mondata szerint ,,az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg''. A Magyar Nemzeti Banknak az Alkotmánybírósághoz megküldött nyilatkozatából kitűnik, hogy az 1/1995. (MK 7.) MNB közlemény alapján 1996. január 1-jén a jegybanki alapkamat mértéke 28% volt.
Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint az Lt.-ben foglalt szabályozási felhatalmazás nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzat a Ptk.-ban meghatározott szerződéses kamatmértéktől úgy térjen el, hogy azt meghaladó nagyságú kamatot állapítson meg. Az ilyen tartalmú szabályozási eltérésre vonatkozóan ugyanis a törvényalkotónak kifejezett felhatalmazást kell adnia.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. az önkormányzati tulajdonban lévő lakások elidegenítéséről rendelkező szerződések kötelező tartalmi elemeinek szabályozására törvényellenesen írta elő a Ptk. 232. § (2) bekezdésében meghatározott mértéknél magasabb, a január 1-jén érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő kamat megfizetésének kötelezettségét és ezért a támadott szabályozásokat megsemmisítette.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 812/H/1995/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás