PK BH 1996/30
PK BH 1996/30
1996.01.01.
Növényvédelemmel kapcsolatos szerződéses kötelezettség megszegéséből eredő kártérítési felelősség megállapítása [Ptk. 305. § (1) és (3) bek., 310. §, 318. §, 339. § és 452. §].
A felperes, valamint K. L. és P. Gy. 1989. év áprilisában külön-külön haszonbérleti szerződést kötöttek az alperessel ötévi időtartamra meghatározott kajszibarackkal beültetett terület művelésére. A haszonbérleti szerződésben az alperes vállalta, hogy térítés ellenében az ültetvény növényvédelmét ellátja. Az 1991-es gazdasági évben az alperes e kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, és ennek következtében a barackosban gnomónia nevű gombabetegség terjedt el, amely jelentős mértékű terméskiesést okozott. A felperes által kártérítés iránt az alperes ellen indított perben a városi bíróság kötelezte az alperest a hibás teljesítéssel okozott kár megfizetésére.
Az előző per folyamán már adat merült fel arra, hogy a gnomónia hátrányosan befolyásolja az 1992-es gazdasági év terméseredményét is. A felperes ezt a körülményt 1992 januárjában levélben közölte az alperessel, és jelezte, hogy az 1992-es évvel kapcsolatban is kártérítési igénnyel fog fellépni az alperessel szemben. A felek között ezután tárgyalások folytak, az alperes felajánlotta a szerződés megszüntetését, illetőleg felvetette, hogy más területet biztosít a felperes részére, megállapodás azonban a felek között nem jött létre.
A felperes 1992. július 30-án benyújtott keresetlevelében az alperest 510 802 forint kár megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az 1991. évi gombafertőzés kihatott a rügydifferenciálódásra, és ezáltal csökkentette az 1992. évi termést.
Az alperes a kereset elutasítását kérte; másodlagosan 366 092 forint erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. A városi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 347 869 forintot, ennek kamatait és 30 000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet, továbbá az alperes viszontkeresetnek tekintett beszámítási kifogását elutasította, és rendelkezett az illeték viseléséről. A bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után azt állapította meg, hogy az alperes 1991. évben nem gondoskodott megfelelően - szerződéses vállalása ellenére - a perbeli terület növényvédelméről. Ennek következménye volt a gombafertőzés elterjedése. A gombafertőzés az 1992-es év terméseredményére is kihatással volt. A Ptk. 310. §-ában foglaltakra figyelemmel a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére utalással a Ptk. 339., 340. és 355. §-ai alapján marasztalta az alperest. Az összegszerűség vizsgálatánál értékelte az 1992. évi viharkár és aszálykár által történt terméscsökkenést is.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és rendelkezett a perköltség és illeték viselése felől is. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek között a Ptk. 452. §-ában szabályozott haszonbérleti szerződés jött létre, amelyre a Ptk. 461. §-ának (1) bekezdése értelmében - eltérő rendelkezés hiányában - a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ehhez képest a Ptk. 424. §-ának (1) bekezdése szerint a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas legyen. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnal hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. Így a felperest az azonnali hatályú felmondás joga megillette volna. Miután a felperes e jogával nem élt, olyannak kell tekinteni, mint aki az ezt követő időre előre tudta, hogy az alperes 1992. év vonatkozásában csak hibásan tud teljesíteni, a hiba ismeretében ragaszkodott az alperesi teljesítéshez, ennek következtében a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával a kötelezett alperes mentesül a szavatossági felelősség alól. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a felperes személyes előadása szerint elsősorban azért ragaszkodott a perbeli szerződés fenntartásához, mert mint haszonbérlő a perbeli területre elővételi jogot kívánt gyakorolni. Ez a magatartása pedig a jóhiszeműség körén kívül esik, az együttműködés hiányát jelenti, és olyan felróható magatartásnak minősül, amelyre a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében előnyök szerzése végett nem hivatkozhat.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az másodfokú bíróság döntése jogszabálysértő volt, és a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdése az alperes felelősség alóli mentesítését nem eredményezheti. Utalt arra is, hogy magatartása nem minősül rosszhiszeműnek.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres eljárás során nem volt vitás az, hogy a felek között a Ptk. 452. §-ában szabályozott haszonbérleti szerződés jött létre ötévi időtartamra. Ebben a szerződésben a haszonbérbe adó alperes többletkötelezettségeket is vállalt. Így egyebek között vállalta a gépi munkák elvégzését, a növényvédelmet, a sorköztárcsázást, a szükséges anyagok, növényvédő szer biztosítását. A peres felek között megelőzően folyamatban volt perben hozott ítélet megállapította, hogy 1991. évben az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, a növényvédelmi munkálatokat nem megfelelően végezte, ezért gombafertőzés alakult ki a területen, és ez terméskiesést okozott. A gombafertőzéssel okozott terméskiesésért a bíróság az alperes teljes kárfelelősségét megállapította a Ptk. 310. §-a, 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-a alapján.
A felek között utóbb folyamatba tett - az 1992. évi terméskieséssel kapcsolatos - jelen peres eljárás során is egyértelmű volt az, hogy az 1991. évi gombafertőzés utóhatásai az 1992-es gazdasági évben is jelentkeztek, és bizonyos mértékig kihatottak a terméseredményre. A felperesnek a terméskieséssel kapcsolatos ez a kára változatlanul azon alperesi magatartás következtében állott elő, hogy az alperes az 1991. évben szerződéses kötelezettségének nem megfelelően tett eleget. A kártérítési igény az előző évi károkhoz hasonlóan változatlanul fennáll, és az alperes a Ptk. 310. §-a, a 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-a alapján a bekövetkezett kárért helytállni tartozik.
Tévesen alkalmazta az adott ügyben a másodfokú bíróság a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. A felek ugyanis 1989-ben kötöttek szerződést, az akkor megvolt állapotban bocsátotta az alperes a felperes rendelkezésre a gyümölcsöst. A szerződés öt évre szólt. Ehhez képest ezen öt év alatt nem kell újból és újból évenként a szolgáltatott dolog tulajdonságait megvizsgálni, hanem a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése alapján a haszonbérbe vevő arra számíthat, hogy a részére átadott terület - a gyümölcsös természetéből adódó szükségszerű változásokon kívül - egyéb változásnak nincs kitéve. Ha azonban harmadik személy felróható magatartása folytán a gyümölcsös állapotában kedvezőtlen változás következik be, úgy nincs akadálya annak, hogy a jogosult (az adott esetben a felperes) a Ptk. 339. §-a alapján a felróható magatartást tanúsító és jogellenesen eljáró személlyel szemben kártérítés iránt fellépjen. A másodfokú bíróság döntése - amely a felróható magatartást tanúsító és szerződésszegéssel eljáró alperest a felelősség alól mentesítette - ezért nem felel meg a jogszabályoknak.
Tévedett egyébként a jogerős ítélet akkor is, amikor a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdését alkalmazta, és a felperesnek felrótta azt a szándékát, amely az ingatlan megvételére irányult. A peres felek öt évre kötöttek haszonbérleti szerződést, és a haszonbérlő részéről - aki egyébként mezőgazdasági művelés esetén általában valóban csak többévi használat után kerül abba a helyzetbe, hogy munkájának gyümölcsét élvezze - nem tekinthető sem felróhatónak, sem elítélendőnek az a magatartás, ha az így haszonbérelt területre a szerződést fenn kívánja tartani, akár abból az indokból is, hogy a jogszabály által biztosított keretek között azt utóbb megvásárolja. Nem is várható el a szerződéses kötelezettségeit teljesítő féltől, hogy a szerződést felróható módon megszegő másik féllel szemben jogszerű igényéről - saját érdekének figyelmen kívül hagyásával - lemondjon.
A másodfokú bíróság azonban téves jogi álláspontja folytán nem foglalkozott az összegszerűség kérdésével, holott ebben a vonatkozásban az első fokú ítélet aggályos megállapításokat tesz.
Az adatok mellett megalapozatlan az első fokú ítéletnek az a számítása, amely 110 kg-os terméseredményből indul ki termőfákként. Ennek megfelelő indokát az első fokú ítélet nem adja.
De megalapozatlan az első fokú ítélet számítási módja is, mert az alperes magatartásától független káreseményekből indul ki a terméskiesés megállapításánál. Az adatok szerint 1992. évben aszálykár és viharkár is volt az adott területen. Így több esemény befolyásolta hátrányosan a barackos termését. Az alperes helytállási kötelezettsége arra a terméskiesésre áll fenn, amely az 1991. évi gombafertőzés utóhatásaként jelentkezett. Ehhez képest a kár összegének meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy mi lett volna a várható terméseredmény mindenféle károsító befolyás nélkül, ezt mennyiben csökkentette a gnomóniás fertőzés utóhatása, és ilyen számítás mellett lehet az alperest terhelő kártérítés összege felől dönteni.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Pfv. V. 20. 885/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás