BK BH 1996/301
BK BH 1996/301
1996.06.01.
A súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt emelt vád alól a másodfokú eljárásban hozott felmentő ítélet törvénysértő, ha a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban felvett bizonyítás eredményét nem veti össze az elsőfokú eljárásban értékelt bizonyítékokkal, és így teljes határozottsággal nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a terhelt nyilvánvaló szeszes ital fogyasztása és a közlekedési szabályszegései, valamint a bekövetkezett súlyos eredmény között az okozati összefüggés fennáll-e [Be. 240. §, 258. § (1) bek. a) és b) pont; Btk. 188. § (2) bek. a) pont; KRESZ 4. § (1) bek. a) és c) pont, 25. § (2) bek., 26. § (1) bek., a) pont IV. ford.].
A városi bíróság az 1994. január 5. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettében állapította meg, ezért őt 180 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre és 1 év 10 hónapra a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1992. augusztus 16-án napközben szeszes italt fogyasztott. Utoljára 15 óra 15 perc körüli időben ivott. Ezt követően a község lakott területén vezette a gépkocsiját kb. 82-92 km/óra sebességgel. Vérében mintegy 1-1,1 ezrelék véralkohol-koncentráció volt, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. A terhelt a fenti sebességgel haladva az egyik ház előtt - az ittasságából eredő figyelmetlensége és a járművének az eltúlzott sebessége miatt - előbb letért az úttest menetirány szerinti jobb oldali útpadkájára majd a személygépkocsi átsodródott az út menetirány szerinti bal oldalra, ahol összeütközött a sértett által vezetett személygépkocsival, amely a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávból visszatérőben volt a menetirány szerinti jobb oldali sávba.
A baleset következtében a járművekben helyet foglalók közül négy személy 8 napon túli - ténylegesen 40, 180, 60, illetőleg 50 nap alatt gyógyuló - súlyos sérüléseket szenvedett. Maga a terhelt is súlyosan megsérült, sérülése mintegy 90 nap alatt gyógyult.
A terhelt a balesettel okozati összefüggésben megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, a 25. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. fordulatában írt rendelkezéseket.
A baleset helyszínén az út vonalvezetése a terhelt haladási irányát tekintve jobbra vezető útkanyarban folytatódik. Amikor a terhelt a járművével letért a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára, a szemből haladó jármű és a terhelt járműve közötti távolság mintegy 159 méter lehetett. Ebben a helyzetben a két jármű kölcsönös észlelésének a lehetősége - figyelemmel a kanyar ívére - nem volt adott. A sértett által vezetett személygépkocsi haladási sebessége 60-64 míg az ütközési sebessége 39-41 km/óra volt.
A felmentésre irányuló fellebbezések elbírálása során a megyei bíróság részben felderítetlenség, részben helytelen következtetés miatt megalapozatlannak találta az első fokú ítéletet, és bizonyítás felvételét rendelte el. A meghallgatott igazságügyi orvos és műszaki szakértő véleménye alapján a tényállást kiegészítette és helyesbítette.
Az 1994. szeptember 26. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltet súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette, az ittas járművezetés szabálysértése miatti eljárást pedig megszüntette.
A fellebbezési eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a megyei bíróság az első fokú ítéleti tényállást az alábbiakkal egészítette ki, illetőleg helyesbítette.
A terhelt baleseti sérülései 50%-os munkaképesség-csökkenést okoztak, és nála maradandó testi fogyatékosság keletkezett. Az egyik sértett sérülései is nagy valószínűsséggel maradandó testi fogyatékosságot eredményeznek, ennek megállapításához azonban további orvosi adatok szükségesek.
Tekintettel a terhelt által 15 óra 15 perc és 15 óra 30 perc között elfogyasztott sör és rum mennyiségére - figyelembe véve azt is, hogy az alkohol felszívódóban volt -, a vérében 0,8 ezrelék körüli alkohol koncentráció volt. Mivel a felszívódás nem törvényszerűen egyenletes, még a számított érték alatt is lehetett a koncentráció mértéke.
A műszaki szakértői vélemény bizonytalan adatokon alapszik, ezért a terhelt által vezetett gépkocsi sebessége teljes határozottsággal nem állapítható meg.
A kiegészítések figyelembevételével a megyei bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a terhelt bűnösségére, mert kétséget kizáró módon nem bizonyítható, hogy a terhelt magatartása vezetett a súlyos kimenetelű balesethez. Ugyanakkor nem vitatta a másodfokú bíróság, hogy a terhelt a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, 25. §-ának (2) bekezdésében, illetve a 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. fordulatában írt szabályokat megszegte.
A megyei bíróság ítélete ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, mert a határozatban kifejtett álláspont téves, a határozat indokolása hiányos, a terhelt felmentése pedig törvénysértő.
A legfőbb ügyész sérelmezte, hogy a megyei bíróság a határozat meghozatalánál nem vette figyelembe a bizonyítékok értékelésénél a terhelt egész napi italfogyasztását, a klinikai tüneteket és a vért vevő orvos véleményét, a véralkohol-vizsgálat alapján adott és természettudományosan megalapozott orvos szakértői véleményt, az út vonalvezetését, a helyszínelés során készített fényképfelvételeken a járművek jól követhető nyomait, a terhelt vezetéstechnikai hibáinak a sorozatát, szemben a sértett célirányos balesetelhárító tevékenységével. Nem értékelte a terhelt bűnösségre is kiterjedő teljes ténybeli beismerését az ittas járművezetésben és részben a baleset okozásában is.
Rámutatott az indítvány arra, hogy a jogi értékelés körén kívül maradt tények és adatok figyelembevételével egyértelműen a terhelt bűnösségére vonható következtetés. Az ittas járművezetés vétsége a megyei bíróság által megállapított tényállás alapján is bizonyított. Ugyanakkor a fellebbezési bíróság által is megállapított szabályszegések és a súlyos sérüléseket okozó baleset között a közvetlen okozati kapcsolat nyilvánvaló.
Mindezekre tekintettel a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megyei bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A védő a másodfokú határozat hatályban fenntartását kérte. Érvelése szerint csak a kétséget kizáró körülményekre lehet bűnösséget alapozni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a megyei bíróság a felvett bizonyítás eredményeként hozta meg a döntését, anyagi jogszabálysértés pedig nem történt.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
Elöljáróban utal a Legfelsőbb Bíróság arra a jogszabályi rendelkezésre, mely szerint a felülvizsgálati eljárásban a tényállás eredménnyel nem támadható. A legfőbb ügyészi indítvány mégis helytálló az alább kifejtettek szerint.
A büntető törvénykönyvben pönalizált közlekedési bűncselekmények tényállása keretszabályként értékelendő. Az elkövetési magatartások a közlekedés - adott esetben a közúti közlekedés - szabályainak a szándékos vagy a gondatlan megszegése és ezzel összefüggésben más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetése, illetve sérelme. A szabályszegő magatartásnak és a balesetnek okozati összefüggésben kell lennie.
A megyei bíróság a terhelt felmentése ellenére megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által is felhívott KRESZ-szabályszegéseket a terhelt megvalósította, ám arra az álláspontra helyezkedett: nem vonhatók következtetések arra, hogy ezek a szabályszegések vezettek a rendkívül súlyos kimenetelű balesethez. A döntő kérdés tehát annak a vizsgálata, megállapítható-e a terhelt részéről olyan közlekedési szabályszegés, amely a bekövetkezett balesettel összefüggésben áll.
Nem kétséges, hogy a másodfokú bíróság a felvett bizonyítás eredményeként az első fokú ítélettől akár eltérő tényállást is megállapíthat, a megyei bíróság azonban éppen a közlekedési szabályszegések vonatkozásában - amely elsősorban a jogi értékelés körébe tartozik - nem adott számot arról, hogy melyek azok, és milyen magatartás következtében valósultak meg.
Az irányadó tényállás alapján a terhelt haladás közben járművével előbb letért a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára, majd a személygépkocsi átsodródott az út menetiránya szerinti bal oldalra, ahol összeütközött a sértett által vezetett személygépkocsival, amely a menetirány szerinti bal oldali sávból volt visszatérőben a jobb oldali forgalmi sávba. Nem adott választ a megyei bíróság arra, hogy a terhelt a veszélyhelyzet kivédése miatt választotta az egyébként nem leghelyesebb vezetési módot, avagy az ittasságából eredő figyelmetlenség, illetve a túlzott sebesség miatt - tehát szabályszegés következtében - került-e a fenti helyzetbe. Továbbmenően nem vette figyelembe a sértett gépkocsivezető és az utasai nyilatkozatát a bekövetkezett balesettel kapcsolatban. Nem foglalkozott azzal a lényeges kérdéssel, hogy a terhelt italfogyasztása hogyan függ össze a bekövetkezett súlyos balesettel.
A KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem vezethet járművet, gépjárművet az a személy, akinek a szervezetében szeszesital-fogyasztásból származó alkohol van; vagyis járművet a közúti forgalomban csak az vezethet, aki a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van. A szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amikor az elkövető véralkoholszintjének a foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a járművezető a szeszes ital fogyasztás következtében már nem képes a biztonságos vezetésre. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy az igen enyhe fokú (0,5-0,8 ezrelék) alkoholos befolyásoltság ellenére is megállapítható az ittas járművezetés, ha az alkoholos befolyásoltság tényét akár a vezetés során tanúsított elkövetési magatartás, akár a klinikai tünetek tükrözik. A klinikai tünetek megítélése nem kizárólag orvos szakértői értékelésre tartozó szakkérdés, hanem olyan ténykérdés, amelyet a bíróság ténybeli következtetés útján is megállapíthat (BH 1985/3., 91. sz.). Amennyiben az elfogyasztott ital hatására a vezetéstechnika nem megfelelő, az okozati összefüggés az ittas vezetés és a bekövetkezett baleset között általában megállapítható.
Figyelmen kívül hagyta a megyei bíróság a kétségkívül rögzített klinikai tüneteket is, így pl. azt a tényt, hogy a terhelt lehelete a vérvétel idején alkoholszagú volt. Hasonlóképpen értékelés nélkül maradt a terhelt nyomozati és tárgyalási vallomása, amely a bűnösségre is kiterjedő volt, és amelyben a terhelt részletesen nyilatkozott az egész napi italfogyasztását illetően. Nem terjedt ki a megyei bíróság figyelme a helyszínelés során készített fényképfelvételekre, a helyszínelés terhelő adataira sem.
Miután a terhelt felmentésére - a fentebb kifejtett hiányosságok miatt - a büntető anyagi jogszabály helytelen alkalmazásával került sor, a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
A büntetőeljárási szabályokra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
A Be. 240. §-a alapján elrendelendő bizonyítás felvételére a másodfokú eljárásban akkor van lehetőség, ha az első fokú ítéleti tényállás hiányos, vagy részben nincs felderítve. Ebben az esetben a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a másodfokú bíróság a tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti, ha a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható. Az említett rendelkezés b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást is megállapíthat, ha a felvett bizonyítás alapján a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Ez utóbbi esetben a felvett bizonyítás eredményét össze kell vetni az elsőfokú bíróság által felvett és értékelt körülményekkel. Az adott esetben hiányzik az az értékelő folyamat is, amely a bizonyítás felvételének az elrendeléséhez vezetett. Az elsőfokú bíróság ugyanis a lényeges és eldöntendő kérdésekre határozatában választ adott.
Az új másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező határozatában foglaltaknak megfelelően kell eljárni. Valamennyi terhelő és mentő körülmény jogi értékelése eredményeként kell állást foglalni abban, hogy a terhelt követte-e el közlekedési szabályszegéseket, és ha igen, azok okozati összefüggésben állnak-e a bekövetkezett balesettel, ehhez képest kell határozni a terhelt bűnössége vagy felmentése kérdésében. (Legf. Bír. Bfv. IV. 229/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás