PK BH 1996/31
PK BH 1996/31
1996.01.01.
Az engedményezés után esedékessé váló kamatok az engedményest külön kikötés hiányában is megilletik [Ptk. 328. §(1) bek., 329. § (1) bek., 301. § (1) bek.].
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás a felperes javára 5 181 084 forint kártalanítást állapított meg. Úgy rendelkezett, hogy ezt az összeget a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - megbízás alapján - az állami költségvetés terhére az alperes köteles kifizetni. A fellebbezési jogról való lemondás következtében a határozat 1993. november 11-én emelkedett jogerőre, amelyet az alperes 1993. november 26-án kapott meg. Ezt megelőzően, 1993. november 4-én és 1993. november 22-én a felperes a mezőgazdasági szövetkezettel (a továbbiakban: szövetkezet) engedményezést tartalmazó írásbeli megállapodást kötött. E megállapodásokban - amelyeket az alperes 1993. november 24-én vett át - a felperes hozzájárult ahhoz, hogy az alperes a neki járó kártalanítási összegből 1 070 879 forintot közvetlenül átutaljon a szövetkezet számlájára. Az alperes mind a felperesnek járó 4 110 205 forint, mind az engedményezett 1 070 879 forint átutalása iránt 1994. január 5-én intézkedett, és az átutalást teljesítő bank 1994. január 13-án terhelte meg az alperes bankszámláját. Ezt követően, 1994. január 26-án az alperes késedelmi kamatként 88 812 forintot a felperesnek, 23 616 forintot pedig a szövetkezetnek utalt át.
A felperes keresetében az 5 181 084 forint késedelmes megfizetése miatt 113 942 forint kamatot igényelt az alperestől. Az alperes azért kérte a felperes keresetének elutasítását, mert álláspontja szerint csak 1993. december 26-tól volt késedelemben, és az engedményezett összeg után a kamat nem a felperest illeti meg.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 113 942 forintot, valamint ezen összegnek a kamatait. Döntésének indokolása szerint az alperes a határozat jogerőre emelkedésétől, 1993. november 11-től számított 30 napon belül teljesíthetett késedelem nélkül, és a késedelmi kamatot az engedményezett összeg után is a felperes jogosult követelni, tekintettel arra, hogy az engedményezés a kamatra nem vonatkozott.
Az alperesnek az ítélet elleni fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta alaposnak, és az ítéletet helybenhagyta. Mind a kártalanítás kifizetésének határidejével, mint az engedélyezett összeg utáni kamatra vonatkozóan teljes egészében egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. A teljesítési határidőt az államigazgatási határozat jelölte meg, és így az az alperesre is kötelező. Az engedményező okiratban a felperes csak egy meghatározott tőkeösszeget biztosított a szövetkezetnek, a késedelmes kifizetés miatti kamatot ezért továbbra is ő jogosult az alperessel szemben érvényesíteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A meghozott ítéletek megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a jogszabályok helytelen, téves értelmezése alapján marasztalták.
Ellenkérelmében a felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyik iránymutató döntése (BH 1993/2/95.) is azt tartalmazza, hogy a követelés engedményezése külön kikötés hiányában nem terjed ki a kamatokra is. Az eljárt bíróságok az ügyben ennek megfelelően hozták meg döntésüket.
Az alperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. Ugyanakkor a Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontjából értelemszerűen azt is következik, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatának csak az első fokú ítéletnek fellebbezéssel érintett része tekintetében van helye.
Az első- és másodfokú bíróság a teljesítési határidőt, annak számítási módját az államigazgatási határozatban foglaltaknak megfelelően vette figyelembe. Ezt az alperes ezért kellő alappal nem sérelmezheti. Joggal hivatkozott azonban arra, hogy az engedélyezett összeg után a felperest nem illeti meg késedelmi kamat.
A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). Az engedményezés olyan szerződés, amelynek eredményeként az engedményes a régi jogosult helyébe lép [Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése].
A felperes és az engedményes az engedményezést tartalmazó szerződést olyan időpontban - 1993. november 4-én és 1993. november 22-én - kötötte meg, amikor az alperes rendelkezésére álló teljesítési határidő még nem járt le. Ez azt is jelenti, hogy az engedményezés időpontjában a felperesnek kamatkövetelése még nem volt. Az engedményezéssel ugyanakkor megszűnt a két szerződésben szereplő összegre vonatkozó jogosulti minősége, 1993. november 22-től a teljes összeg - 1 070 879 forint - jogosultjává az engedményes vált. A teljesítési határidő lejártától, 1993. december 11-től ezt az összeget kizárólag az engedményes követelhette az alperestől. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy engedményezett összegre vonatkozóan az alperes kizárólag vele szemben esett késedelembe, így ennek jogkövetkezményeit is kizárólag ő érvényesítheti. Az adott esetben késedelmi kamat nem az engedményezés alapján jár az engedményesnek, azt a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján köteles az alperes megfizetni. Az engedményezés után esedékessé váló kamatok tehát az engedményest külön kikötés hiányában is megilletik. Ezzel nincsen ellentétben a Legfelsőbb Bíróságnak a felperes által hivatkozott döntése, hiszen az az engedményezés előtt keletkezett késedelmi kamatokra vonatkozik. Miután a felperest az engedményezett összeg után nem illeti meg a késedelmi kamat, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítéletet megváltoztatva határozta meg a felperesnek járó kamat összegét. A perköltség viseléséről a Pp. 2758 §-a folytán irányadó 81. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján döntött. (Legf. Bír. Pfv. V. 23. 145/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás