PK BH 1996/316
PK BH 1996/316
1996.06.01.
Ha a betétes a betétszámlakönyv elvesztését késedelmesen jelenti be, és emiatt erre nem jogosult harmadik személy részére a pénzintézet a betétszámla terhére kifizetést teljesít, a betétes a kifizetett összeg erejéig a pénzintézettől teljesítést nem követelhet [Ptk. 533. § (1) bek.].
A jogerős ítélet elutasította a felperesek keresetét, amelyben személyenként 310 000 forint megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperesek jogelődje 1991. április 19-én a H. Postahivatalban 650 000 forintot helyezett el T. L. névre szóló fenntartásos betétszámlakönyvben. T. L.-től ismeretlen személyek 1991. április 29-én eltulajdonították a betétszámlakönyvét, személyi igazolványát és egyéb iratait. Az ezt követő napon a délelőtti órákban egy ismeretlen személy megjelent az alperes pénzintézet igazgatósága pénztárában, ahol a forgalmi bizonylaton a betétes nevét hamisítva és annak személyi igazolványát felmutatva, 620 000 forintot a betétből kiváltott. Ezen a napon T. L. a délelőtti órákban rendőrségi feljelentést tett, majd délután bejelentette a H. Postahivatalban a betétszámlakönyve eltűnését.
A jogerős ítélet az indokolásban kifejtette, hogy felek szerződésének tartalma szerint, ha a betétszámlakönyv elvész vagy megsemmisül, ezt a tényt a betétesnek bármely betétkezelő helyen azonnal be kell jelentenie. A Ptk. 533. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes a betétből 620 000 forintot köteles visszafizetni, szerződésszegésre hivatkozva előterjesztett védekezése szerint azonban a felperesek jogelődjének felróhatóan tévesen, arra nem jogosultnak fizette ki az említett betéti összeget, s ezzel valójában kárigényt érvényesített a perben. Az alperes szerződésszegő magatartása nem állapítható meg, ugyanakkor a felperesek jogelődje azzal valósított meg szerződésszegést, hogy a betétszámlakönyv elveszését nem azonnal jelentette be. Ez a mulasztás tette lehetővé a betét más által történt kivételét, s így a felperesek az ezzel okozott 620 000 forintos kárt lennének kötelesek megtéríteni az alperesnek. Az alperes a betét kifizetését azért nem köteles teljesíteni, mert az egymással szemben álló követelések beszámítás útján egymást megszüntetik.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetük teljesítését kérték. A felülvizsgálati kérelemben azt adták elő, hogy jogelődjük olyan rendelkezési jog fenntartását előíró takarékbetét-szerződést kötött az alperessel, amelynek alapján csak a személyazonosság személyi igazolvánnyal történő igazolása és az aláírás azonosítása után teljesíthető kifizetés a betét terhére. Az alperes a szerződéses kötelezettségeit megszegte, mert olyan személynek teljesített kifizetést, aki a felperesek jogelődjének személyi igazolványát mutatta fel, és az aláírását utánozta. A jogelődjük kárt nem okozott az alperesnek, az alperes ilyen követelést semmilyen formában nem érvényesített a perben, így beszámításra jogi lehetőség nem volt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperesek jogelődje megszegte azt a szerződési kötelezettségét, amely számára előírta, hogy a betétszámlakönyve eltűnését azonnal jelentse be az alperesnek. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása tette lehetővé, hogy egyébként arra nem jogosult más személy a betétből pénzt vegyen fel. Ez a szerződésszegés volt az a döntő elem, amely miatt az alperes egyfelől abba a helyzetbe került, hogy a felperesek jogelődjének betétszámlája terhére teljesítenie kellett, másfelől nem volt abban a helyzetben, hogy a kifizetést kellő alappal megtagadja. Abban az esetben, ha a felperesek jogelődje az azonnali bejelentési kötelezettségét teljesíti, az szükségszerűen kiterjedt volna arra is, hogy pénz kivételénél esetleg megkísérlik felhasználni a betétestől elvett személyi igazolványt. Ennek hiányában harmadik személy által illetéktelenül történt pénzfelvételénél az alperes lényegében nem volt abban a helyzetben, hogy a személyazonosságról meggyőződjön. Ezen túlmenően az adott esetben a pénz felvételénél aláhamisított aláírás ellenőrzése körében az alperes terhére mulasztás nem állapítható meg. A hamis aláírás fel nem ismerése pusztán azon az alapon nem róható az alperes terhére, hogy az aláírás hamisított voltát utóbb a perben írásszakértő megállapította.
Az elmondottakból következően a felperesek jogelődjének szerződésszegése volt az egyedüli oka annak, hogy a betétszámlája terhére kifizetés történt, így sem ő, sem később a jogutódjai az ismertetett körülmények között a betétszámla terhére kifizetett összeg erejéig az alperestől teljesítést nem kérhetnek. A jogerős ítéletben egyébként helyesen megállapított tényállás alapján ez az indoka a kereset elutasításának, nem pedig a szerződés teljesítésére való kötelezettséggel szemben az alperes azonos összegű kártérítési követelésének "beszámítása".
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a most kifejtett részben eltérő indokok alapján tartotta fenn hatályában. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.268/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás