PK BH 1996/317
PK BH 1996/317
1996.06.01.
Szerződési nyilatkozat értelmezése a biztosítási szerződés megkötésére irányuló ajánlatnak, a biztosítási kötvénynek, valamint a biztosító üzletszabályzatának tartalmi eltérése esetén [Ptk. 538. § (1) bek., 207. § (1) bek.].
A felperesek, mint élettársak vállalkozásuk számára bérbe vettek egy büfékocsivá átalakított lakókocsit, annak berendezési és felszerelési tárgyaival együtt. A bérbeadó kikötötte, hogy a bérlők a bérelt vagyontárgyakra kötelesek biztosítást kötni. Ennek alapján a felperesek 1991. június 13. napján vagyonbiztosítási szerződés létrehozására irányuló ajánlatot tettek az alperesnek. Ezen az I. rendű felperes adatközlése alapján T. T.-né üzletkötő azt tüntette fel, hogy 500 000 értékű, saját tulajdonú álló- és forgóeszközt, valamint betöréses lopás és rablás esetére 350 000 Ft értékű saját tulajdonú egyéb vagyontárgyakat biztosítottak. Az alperes által 1991. június 15. napján kiállított vagyonbiztosítási kötvény viszont azt tartalmazta, hogy a biztosító kötelezettséget vállal a biztosított tulajdonában, használatában vagy birtokában lévő és a kötvényben biztosításra bejelentett vagyontárgyakban bekövetkezett károkért. A perbeli esetben ez utóbbiak közé sorolta az álló- és forgóeszköz-biztosítást 500 000 Ft és a betöréses lopás-, valamint rablásbiztosítást 350 000 Ft értékhatárral, nem téve különbséget saját és idegen tulajdon között. Utalt arra, hogy a kötvény mellékletét képezi a "Magánvállalkozások Vagyonbiztosításának Feltételei" elnevezésű üzletszabályzat. A büfékocsit ismeretlen tettesek 1991. június 21-én gyúlékony anyaggal körbelocsolták, majd meggyújtották, amelynek következtében az a benne található berendezési és felszerelési tárgyakkal együtt megsemmisült. Ennek alapján a felperes keresetében ezen vagyontárgyak szerződésben megjelölt értékének, azaz 500 000 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A biztosító azonban ellenkérelmében ettől elzárkózott, és azzal védekezett, hogy helytállási kötelezettsége kizárólag a felperes tulajdonában lévő álló- és forgóeszközökre terjed ki, az általa béreltekre azonban nem.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 500 000 Ft tőkét és utána 1991. június 21-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. Az indokolásban kifejtett jogi álláspontja szerint a Ptk. 538. §-ának (1) bekezdésére, valamint 207. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az alperes a kötvényben foglaltak szerint tartozik felelősséggel a biztosított vagyontárgyakért, amelyek körébe a büfékocsi, valamint annak berendezési és felszerelési tárgyai is beletartoznak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a felperesek a kötvény szerint csak a saját tulajdonú álló- és forgóeszközeiket biztosították, ezért az üzletszabályzat értelmében a bérelt vagyontárgyakért nem köteles helytállni. Hangsúlyozta azt is, hogy a büfékocsi nem építmény, ezért arra a biztosítás emiatt sem terjed ki. A felperesek érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem megalapozott.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az üzletszabályzatában foglalt előírások figyelmen kívül hagyásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé tette, hogy annak tartalmát szabadon határozhassák meg. Ezért e jogukkal élve az ügyleti feltételek közé emelték az alperes "Magánszemélyek Vagyonbiztosításának Feltételei" elnevezésű üzletszabályzatát is.
A felperesek a szerződés teljesítésére irányuló keresetüket arra alapították, hogy a jogügyletet megtestesítő biztosítási kötvény szerint a biztosító kötelezettsége kiterjed a kötvényben biztosításra bejelentett és a biztosított tulajdonában, használatában vagy birtokában lévő vagyontárgyakra, így 500 000 Ft értéken felvett, bérelt álló- és forgóeszközökre is. Az alperes viszont a biztosítási ajánlatnak és üzletszabályzatának a saját és idegen tulajdont megkülönböztető kikötése alapján zárkózott el a harmadik személy tulajdonában álló, bérbe vett lakókocsiban, valamint berendezési és felszerelési tárgyaiban bekövetkezett kár megtérítésétől. Ezért a felülvizsgálati eljárás során abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy az ajánlatnak, a biztosítási kötvénynek, valamint az üzletszabályzatnak az eltérése esetén a jogok és kötelezettségek megállapítása szempontjából melyik az irányadó.
A Ptk. 538. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kötvény tartalma a fél ajánlatától eltér, és azt a biztosított 15 napon belül nem kifogásolja, a szerződés a kötvényben foglaltak szerint jön létre. Ezért helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az 1991. június 15. napján kiállított és a biztosított tulajdonában, használatában vagy birtokában lévő valamennyi vagyontárgyat felölelő kötelezettségvállalással szemben az alperes sikerrel nem hivatkozhat az ajánlatnak a saját és idegen tulajdont megkülönböztető rendelkezésére.
Az üzletszabályzat és a biztosítási kötvény pedig egymással az általános és különös kapcsolatában állnak. Ebből az következik, hogy a Magánvállalkozók Vagyonbiztosítási Feltételeiben foglalt általános szabályokhoz képest a biztosítási kötvény specifikálja a konkrét jogviszony egyedi sajátosságait. Ezért eltérésük esetén a biztosítási szerződésből származó, vitatott kötelezettségek meghatározása során a kötvényben foglaltakat kell alkalmazni.
A fent kifejtettekből megállapítható tehát, hogy az alperes a biztosítási kötvény előírásainak megfelelően köteles megtéríteni a biztosított felperesek kárát, azaz felelőssége 500 000 Ft erejéig kiterjed nemcsak a felperesek tulajdonában álló, hanem az általuk használt vagy birtokolt vagyontárgyakra is. Emiatt nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az alperest ennek megfelelően marasztalta.
Tévesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a büfékocsi nem tekinthető olyan építménynek, amelyre helytállási kötelezettsége az álló- és forgóeszköz-biztosítás alapján kiterjedne. A Magánvállalkozások Vagyonbiztosításainak Feltételei IV/A/1. 1/a pontja ugyanis az épületek és építmények mellett a biztosítással védett vagyontárgyak közé sorolja a vállalkozás folytatásához szükséges munkaeszközöket is. Nem tehető vitássá, hogy egy mozgó büfét üzemeltető vállalkozó számára ebbe a körbe a büfékocsi is beletartozik.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerő ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával, jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22.045/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás