PK BH 1996/318
PK BH 1996/318
1996.06.01.
Ha az önkormányzati lakás bérlője a vételi jogot harmadik személy javára átengedi, úgy ajándék visszakövetelése jogcímén az ingatlan tulajdonjogát eredményesen nem igényelheti [Ptk. 582. §, 1993. évi LXXVIII. tv.].
A másodfokú bíróság indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a felperes ajándék visszakövetelésére és tulajdonjog megállapítására irányuló keresetét elutasította. Egyetértett abban, hogy a felperes a perbeli ingatlan tulajdonjogára ajándék visszakövetelése címén nem tarthat igényt, mert az soha nem képezte a felperes tulajdonát.
A bíróság megállapította, hogy a felperes a perbeli önkormányzati bérlakás bérlője volt. Az önkormányzati lakások vételre való felajánlása során a felperes vételi jogával nem élt, hanem arról unokája, az I. rendű alperes javára lemondott, ezzel együtt az ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti jogot kötött ki. Ennek megfelelően létrejött adásvételi szerződésben vevőként az I. rendű alperes, haszonélvezőként pedig a felperes szerepelt. A vételárat a szerződés alapján részletekben kellett megfizetni. Az I. rendű alperes édesapja az első részlet megfizetéséhez szükséges összeget kölcsönkapta a felperestől, ebből kisebb összegeket már visszafizetett, s ezeket a részleteket a felperes elfogadta. A felperes a további hátralék megfizetéséhez is anyagi segítséget nyújtott; összesen 9 havi törlesztőrészletet fizetett meg az I. r. rendű alperes helyett. A felperes egyoldalú lemondó nyilatkozata ajándékozásnak nem tekinthető, hiszen a vásárlás jogát nem a felperes, hanem az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését szabályozó 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet biztosította az I. rendű alperes részére. A bíróság álláspontja szerint a felperes által megfizetett törlesztőrészletek sem nyújtanak alapot tulajdonjog megállapítására, mert ennek következtében nem keletkezett jogviszony a felperes és a II. rendű alperes között. A felperes kötelmi jellegű igényét így az I. rendű alperessel szemben érvényesítheti, ami azonban nem képezte a per tárgyát.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróságok részéről hozott döntés jogszabálysértő, mivel a Ptk. 582. §-nak az ajándék visszakövetelésére vonatkozó rendelkezéseit tévesen alkalmazták, továbbá a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet értelmezésekor is tévesen jártak el, s nem vették figyelembe a bérlő jogaira vonatkozó 1993. évi LXXIII. törvény 45-48. §-ainak rendelkezéseit.
Az I. rendű alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, a per eldöntéséhez szükséges és indokolt bizonyítást lefolytatták. Mindezek alapján a jogvita alapjául szolgáló kérdésben helyes következtetést vontak le. Így helyesen állapították meg, hogy a felperes a perbeli ingatlannak nem volt tulajdonosa, a felperes és az I. rendű alperes között ajándékozási szerződés nem jött létre, ezért a felperes ajándék visszakövetelése címén nem szerezhet tulajdonjogot az ingatlanon. A felülvizsgálati kérelemben felhívott indok, vagyis hogy a felperes bérleti jogot, mint vagyoni értékkel bíró jogot ajándékozott az I. rendű alperesnek, nem vehető figyelembe, mivel a bérleti jog ajándékozás címén nem engedhető át, továbbá mert ajándékozási szerződés a felek között semmilyen vonatkozásban nem jött létre. Az I. rendű alperes ugyanis az ingatlan tulajdonjogát a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. §-ának b) pontjában foglaltak szerint jogszabályra alapítottan szerezte meg.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt - az 1993. évi LXXVIII. törvény nem megfelelő értelmezése miatti - jogsérelemre alapított indok sem helytálló, mert a felek jogviszonyára a fenti jogszabály rendelkezései nem alkalmazhatók; a törvény a felek közötti jogviszony keletkezését követően lépett hatályba. A II. rendű alperes és a felperes, valamint az I. rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet valamint végrehajtása tárgyában kiadott 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM számú együttes rendelet tartalmazta az önkormányzati lakások elidegenítésének szabályait, ezeket a rendelkezéseket pedig az eljáró bíróságok törvénysértés nélkül alkalmazták.
A Legfelsőbb Bíróság nem vehette figyelembe a felülvizsgálati kérelemben foglalt, az ági vagyonra vonatkozó rendelkezéseket és a PK 81. számú állásfoglalásban írtakat sem, mert ezek a szabályok élők közötti jogviszonyokban nem képezhetik az esetleges rendezés alapját. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok által hozott határozatok törvényesek, így az azokat támadó felülvizsgálati kérelem nem vezethetett eredményre. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.761/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás