PK BH 1996/320
PK BH 1996/320
1996.06.01.
A házastársak részére nyújtott szülői ajándék és a közös tulajdonú lakáshasználat tárgyában való döntés a közös tulajdon megszüntetése során [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek. b) p., 31/B. § (4) bek., 31/D. §; Ptk. 148. § (3) bek.; PK 281. sz.].
A peres felek 1965-ben kötöttek házasságot. 1986. július 24-én vásárolták meg a perbeli házas ingatlant, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint egyenlő arányú közös tulajdonuk. Az ingatlan 500 000 forintos vételárából a szerződés aláírásakor 250 000 kifizettek, míg a fennmaradó 250 000 forintot 1986. augusztus 31-ig kellett teljesíteniük. A peres felek életközössége 1990 májusában szűnt meg, és ezt követően több, tettlegességig fajuló veszekedésre került sor közöttük, az egyik miatt büntetőeljárás is volt folyamatban. 1991 januárjában az alperes - a további vitákat elkerülendő - személyes ingóságaival a lakásból elköltözött, és jelenleg is albérletben él. Az ingatlant jelenleg a felperes és élettársa használja.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, az ingatlan használatát - a lakóépület, a gazdasági épületek és a kert használatára is kiterjedően - megosztotta, megállapította, hogy az ingatlan - a bejegyzéstől eltérően - 3/4 részben a felperes, 1/4 részben az alperes tulajdona, és elrendelte a közös tulajdon árverési értékesítését, részletesen meghatározva a beköltözhető és a felperes által részben lakottan történő árverési feltételeket. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztása során a felperest meghatározott ingóságok kiadására és 30 375 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az ingatlan a feleknek - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől eltérően - nem egyenlő arányú közös tulajdona: annak megszerzésekor ugyanis az első 250 000 forint vételárrészlet megfizetésére a felperes különvagyonából (édesanyja ingatlana eladásából származó, valamint az édesanyjától ajándékba kapott összegből) került sor. Az alperes azon állításával, hogy az említett nem vitás ajándékozás mindkettőjük javára történt, ellentétben áll a felperes édesanyjának 1985. június 9-i végrendelete, amelyben ingatlana vagy az ingatlan ellenértéke örököseként a felperest jelölte meg. A PK 281. sz. állásfoglalás értelmében az említett ajándékot - az ellenkező bizonyíték híján - a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperes különvagyonának kell tekinteni. Azt viszont a felperes nem bizonyította, hogy a fennmaradó 250 000 forint vételárhátralék kifizetésére is a különvagyonából került sor, mert nem állapítható meg, hogy édesanyja további 280 000 forint megtakarított pénzt bocsátott rendelkezésükre. A felek közös budapesti lakásának "fiktív" cseréjéből befolyt összeg pedig közös vagyon. Ugyancsak a közös vagyonba tartozik az 1989-ben megkezdett és 1990 novemberében befejezett gázbevezetési és -szerelési munkák értéke. Mindezekre tekintettel az ingatlan 1/2-e a felperes különvagyona, a fennmaradó 1/2 pedig a közös vagyonhoz tartozik, így a felperes 3/4, az alperes 1/4 részben tulajdonosa az ingatlannak. A Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig a házastársak közös tulajdonában lévő lakás használatát meg kell osztani, mert a felperes feljogosítását a kizárólagos használatra az alperes korábbi magatartása sem indokolja (az életközösség megszűnése utáni tettlegességek előzményeiben a felperes is részt vett, az alperesnek a korábbi házas együttélés alatt tanúsított durva, goromba magatartására vonatkozó állítását pedig a felperes nem bizonyította). A közös tulajdon megszüntetésének egyetlen alkalmazható módja az árverési értékesítés [Ptk. 148. § (3) bek.], mivel a természetbeni megosztás nem lehetséges, és egyik fél sem képes a másik tulajdoni hányadát magához váltani.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a jogerős ítélet a tulajdonjog megállapítása, a lakáshasználat és a közös tulajdon megszüntetésének módja tekintetében jogszabálysértő.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a tulajdoni hányadok arányának megállapítását sérelmezte.
Mindkét felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok megsértése alapot ad felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. A bizonyítás adatainak mérlegelésére vonatkozó jogszabály (Pp. 206. §) megsértése azonban csak akkor állapítható meg, ha a bíróság a tényállást az iratok tartalmával ellentétesen (iratellenesség), vagy nyilvánvalóan téves ténybeli következtetéssel (okszerűtlenség) állapította meg. A bizonyítékok újraértékelésére (az ún. felülmérlegelésre) azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
A bíróság az említett hibáktól mentesen, a felek előadásait és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokat egybevetve és a bizonyítékokat összességükben értékelve, jogszabálysértés nélkül állapította meg az ingatlanban a közös vagyon és a külön vagyon arányát. A PK 281. sz. állásfoglalás szerint a szülő vagy más rokon által adott ajándékot rendszerint a gyermeke részére szóló juttatásnak kell tekinteni. Ezt a vélelmet az adott esetben a felperes édesanyjának 1985. június 9-én kelt végrendelete is megerősítette. Ezzel szemben pedig az alperes nem bizonyította, hogy a felperes édesanyjának szándéka - eltartása, gondozása és illő eltemettetése fejében - a peres felek együttes megajándékozása volt. Ez utóbbit cáfolja, hogy a felperes édesanyja 1986 szeptemberétől mindössze néhány hónapig lakott együtt a felekkel, majd 1987-ben szociális otthonba került. Annak pedig, hogy a megélhetési költségeket a házassági életközösség alatt az alperes keresete biztosította, a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében nincs jelentősége. Ugyanakkor a bizonyítékok helytálló mérlegelésével jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy az első vételárrészlet anyagi forrásán felül a felperes további különvagyont nem bizonyított. Arra, hogy édesanyja budapesti együttlakásuk idején másfél év alatt keresetéből 280 000 forintot megtakarított, a felperes maga is csak a per későbbi szakaszában hivatkozott; édesanyjának jövedelmi viszonyaira tekintettel ilyen összeg megléte eleve kétséges, egyébként a felperesnek a különvagyonkénti elszámoláshoz azt is bizonyítania kellett volna, hogy az állítólagos megtakarítást az ingatlan megszerzésére fordították.
Nem sért jogszabályt a jogerős ítélet a lakáshasználat tekintetében sem. Közös tulajdon esetén nem jár a tulajdonostárs használati jogának megszűnésével egymagában az, hogy a használati jogát akármilyen hosszú időn át nem gyakorolja. A házastársi közös lakás "elhagyásához" a Csjt. 31/D. §-a csak bérlakás esetén fűz jogkövetkezményt. A bizonyítékokból nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes az ingatlan használatáról - ráutaló magatartással - a felperes javára lemondott volna, és ennek jelenlegi lakáskörülményei (albérletben él) is ellentmondanak. A kifejtett indokoknál fogva helyes a bíróság álláspontja abban is, hogy az alperes korábbi magatartására tekintettel sincs ok lakáshasználati jogának megszüntetésére.
A bíróság a jogszabálynak megfelelően döntött a közös tulajdon megszüntetésének módja felől is. A felperes érvelése, hogy a természetbeni megosztás lehetőségének vizsgálata elmaradt, egyrészt iratellenes, mert arra az első fokú ítélet indokolása kitért, másrészt azért nem vehető figyelembe, mert a felperes az ingatlan természetbeni megoszthatóságának jogi és műszaki feltételeit a többször módosított 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendeletben meghatározott feltételeit nem igazolta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelmekkel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Felülvizsgálati eljárási költségeiket a felek a Pp. 275/B. §-ára tekintettel irányadó 81. §-ának (1) bekezdése alapján maguk viselik. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.775/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás