429/B/1996. AB határozat
429/B/1996. AB határozat*
2001.01.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 25. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, mert az sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Az indítványozó az Szja.tv.-nek azt a rendelkezését sérelmezte, mely szerint a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva a munkahely és a lakás közötti oda – vissza távolság szerint 3 Ft/km összeg számolható el adómentesen. Hivatkozott arra, hogy ezen összeget meghaladó kifizetés adókötelessé tételével nem jövedelem adóztatására kerül sor, márpedig a törvény hatálya a magánszemély jövedelmére terjed ki.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés ütközik az Szja.tv. 1. § (2) bekezdésébe is, mert ,,sérti az ott kimondott arányossági és különösen a méltányossági elvet és követelményt.”
Utalt továbbá az indítványozó arra, hogy a sérelmezett törvényi rendelkezés ,,indokolatlan és súlyos megkülönböztetést” jelent más munkavállalókkal szemben, mivel az Szja.tv. más szakaszaiban lehetővé teszi hivatali, üzleti utak esetén az üzemanyagköltség elszámolását az üzemanyag – fogyasztási normák erejéig [Szja.tv. 25. § (2) bek. c) pontja], illetve utalt arra a megkülönböztetésre is, amely a tömegközlekedési eszközökkel való munkába járás költségszámításával összehasonlítva fennáll. Hivatkozik arra, hogy a 78/1993. (V. 12.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) a munkába járást szolgáló menetjegy díjának 86, illetve 80% – át engedi költségtérítésként elszámolni [R. 3. § (1) bek. a), b) pontja], míg az Szja.tv. 25. §-a alapján számított költségtérítés a saját gépjárművel való munkába járás teljes költségének ,,cca. 65–70%-a”.
II.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok a következők:
1.Az Alkotmány értelmében:
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Szja.tv. kifogásolt rendelkezése:
,,25. § (2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,
b) amelyet a munkáltatótól a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni;”
3. Az R. szerint
,,3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának
a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;
b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon
utazik.
(2) A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha
a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;
b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;
c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a hátrányos megkülönböztetés tilalma tekintetében. [Lásd: 21/1990. (X. 4.) AB hat. ABH 1990, 73.; 16/1991. (IV. 20.) AB hat. ABH 1991, 58.; 28/1991. (VI. 3.) AB hat. ABH 1991, 88.; 61/1992. (XI. 20.) AB hat. ABH 1992. 280.; 15/1993. (III. 12.) AB hat. ABH 1993. 112.; 35/1994. (VI. 24.) AB hat. ABH 1994. 197.; 10/1998. (IV. 8.) AB hat. ABH 1998. 107. stb.] Ezekben – többek között – megállapította azt is, hogy az azonos szabályozási koncepción belül adott csoportra nézve eltérő szabályozás a diszkrimináció tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek ,,kellő súlyú alkotmányos indoka” van [21/1990. (X. 4.) AB hat. ABH 1990. 73., 78.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ,,nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket”, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható személyi körben vethető fel (193/B/1998. AB hat. ABK 2000. június–július, 266., 267.). ,,Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket.” [8/2000. (III. 31.) AB hat. ABK 2000. április, 64., 65.]
Az indítványozó által sérelmezett esetben nincs szó hátrányos megkülönböztetésről, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a tartalmukban eltérő rendelkezések nem azonos személyi körre vonatkoznak. Az R. fent idézett rendelkezése ugyanis nem minden munkavállaló számára teszi lehetővé a saját gépjárművel történő munkába járás esetére a költségtérítést, csak a munkavállalóknak egy szűkebb köre számára, mely munkavállalói kör meghatározásánál a jogalkotó különböző szempontokat vesz figyelembe.
Az R.-hez, mint általános szabályhoz képest az Szja.tv. kifogásolt rendelkezése speciális szabály, az itt meghatározott költségtérítés tehát nem minden munkavállalóra vonatkozik, csak az R. 3. § (2) bekezdésében felsoroltakra. ,,A hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmából nem következik, hogy az államnak ne lenne joga a jogalkotás során figyelembe venni az emberek közötti ténylegesen meglevő különbségeket.” [10/1998. (IV. 8.) AB hat. ABH 1998. 107., 112.]
A jogalkotónak széleskörű mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy mely közlekedési eszközökkel való munkába járást részesít előnyben. E mérlegelésnél gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, környezetvédelmi és egyéb megfontolások egyaránt szerepet játszhatnak. E szempontok megítélése az Alkotmánybíróságnak nem feladata, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül a jogszabályi rendelkezéseket, célszerűségi, méltányossági, igazságossági és egyéb szempontból nem. [Lásd: 28/1991. (VI. 3.) AB hat. ABH 1991. 90.; 978/B/1993. AB hat. ABH 1994. 633.; 65/1997. (XII. 18.) AB hat. ABH 1997. 391. stb.]
Nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmába az, hogy a jogalkotó a magánszemélyek többsége által igénybe vett, és olcsóbb tömegközlekedési eszközök esetén tesz lehetővé költségtérítést. ,,Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése ugyanis nem bármiféle különbségtételt tilt a személyek között, hanem kizárólag olyan – faj, szín, nem, nyelv, vallás stb. alapján történő – megkülönböztetéseket, amelyek diszkriminatív jellegük folytán az emberi méltóságot sértik.” [978/B/1993. AB hat. ABH 1994. 633., 635.]
Nyilvánvaló, hogy az indítvánnyal támadott törvényi rendelkezés ilyen hátrányos megkülönböztetéssel nem jár, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben nem állapított meg alkotmányellenességet.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. január 15.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Czúcz Ottó s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Erdei Árpád s. k., |
Dr. Harmathy Attila s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kukorelli István s. k., |
Dr. Strausz János s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás