447/H/1996. AB határozat
447/H/1996. AB határozat*
2001.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás törvényességének felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Csanytelek Község Önkormányzata Képviselő-testületének a csanyteleki vízmű üzemeltetésének rendjéről szóló – többször módosított – 8/1993. (XI. 17.) ÖKT. számú rendelete 14. § (1) bekezdésével megállapított 1. számú melléklet 3. pontja törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kibocsátott felhívásával Csanytelek Község Önkormányzat Képviselő-testülete nem értett egyet – az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában a képviselő-testületnek a csanyteleki vízmű üzemeltetésének rendjéről szóló 6/1995. (IV. 20.) ÖKT számú rendeletével módosított 8/1993. (XI. 17.) ÖKT. számú rendelete 14. § (1) bekezdésével megállapított 1. számú melléklet törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Kiegészítő indítványában bejelentette, hogy az önkormányzat időközben a 8/1993. (XII. 17.) ÖKT. számú rendeletét a 4/1998. (V. 27.) ÖKT. számú rendeletével módosította (a továbbiakban együtt: Ör.). Az Ör. 1. sz. mellékletének 3. pontja tartalmazza azt a kifogásolt szabályt, amely előírja, hogy az ivóvíz díján kívül a fogyasztónak kell fizetnie a vízbekötések rendelkezésre állás díjaként még 89,5 Ft + áfa) vízbekötés/hó szerint kiszámítandó összeget is. A kezdeményező indítványát akként módosította, hogy az Ör. 1. számú melléklet 3. pontjának a felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte.
Az indítványozó szerint az átalány jellegű rendelkezésre állási díj bevezetése ellentétes az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) 7. § (1) bekezdésével és a 8. § (1) bekezdésével, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is, amely kimondja, hogy a képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az indítványozó érvelésének lényege: ,,Mivel az Ártv. kifejezetten rögzíti, hogy a hatósági árban a nyelvtani többes számban megjelölt ráfordításokat kell érvényesíteni, ezért logikailag kizárt, hogy a ráfordítások egy része külön kerüljön a fogyasztó felé érvényesítésre egyfajta átalánydíj formájában a tényleges vízfogyasztástól függetlenül.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (4) bekezdése szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vg. tv.) 13. § (1) bekezdése szerint a vízi közművek működtetése során végzett vízellátás közüzemi tevékenység. E törvény 13. § (3) bekezdése értelmében a közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kmv. r.) 1. § (1) bekezdése értelmében a szolgáltatást végző az ivóvízművek üzemeltetésével köteles a víziközmű-hálózatban bekötött ingatlan tulajdonosának, illetőleg egyéb jogcímen használójának (a továbbiakban együtt: fogyasztó) ivóvizet szolgáltatni. A Kmv. r. 8. § (1) bekezdése előírja, hogy a szolgáltatásért a fogyasztónak a külön jogszabály szerinti díjat kell fizetnie, kivéve, ha a szolgáltatóval ennél alacsonyabb díjban állapodott meg.
Az Ártv.-nek a ,,Hatósági ármegállapítás” című része foglalkozik a termékek és a szolgáltatások ártényezős elemeivel. Az Ártv. 7. § (1) bekezdése szerint a mellékletben felsorolt termékekre és szolgáltatásokra az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: a hatósági ár megállapítója) a legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg. Az Ártv. 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a legmagasabb árat úgy kell megállapítani, hogy az a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. Az Ártv. 9. §-a szerint pedig a hatósági ár megállapítása történhet tételesen, vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal. Az Ártv. ,,B) Szolgáltatások” címet viselő mellékleti része azt mondja ki, hogy az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg. A Kmv. r. 17. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ötv.-nek abból az előírásából, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, valamint a Vg. tv.-nek, a Kmv. r.-nek a fentiekben bemutatott rendelkezéseiből nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a fizetendő vízdíjnak egy- kettő- vagy többelemes tényezőből kell állnia. Az Ártv. hatósági ármegállapítási szabályai ugyancsak nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítást, sem pedig a többtényezős ármegállapítás kötelezettségét. A Kmv. r.-nek a hivatkozott 17. § (3) bekezdésében deklarált szövegrészéből az ,,irányadó” kifejezés használatából (ti. az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó) az tűnik ki, hogy a Kmv. r. nem meghatározza, hanem csupán deklarálja az ármegállapítási változatoknak a lehetőségét, amelyet a mindenkori árjogszabályok (miniszteri és önkormányzati rendeletek) a helyi körülmények szabad mérlegelése alapján határozhatnak meg. A főszabály az, hogy a vízdíj kiszámításánál a fogyasztott víz mennyiségére mindenképpen figyelemmel kell lenni. A fentiekkel megegyező következtetésre jutott az Alkotmánybíróság hasonló ügyben az 1108/H/1995. AB határozatában is. (ABH 1996. 722., 724.).
Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján azt állapította meg, hogy a vízdíjak meghatározásának az a jogilag nem tiltott és a gyakorlatban alkalmazott módszere, amely egy-, két- vagy akár több tényező figyelembevételével határozza meg a fogyasztásnak lényegileg megfelelő, annak mennyiségét leginkább tükröző ivóvízdíj hatósági árát, a magasabb szintű jogszabályok előírásaiba nem ütközik.
Az Ör. támadott rendelkezései az e határozat indokolása 1. pontjában hivatkozott magasabb szintű jogszabályok előírásaival nem ellentétesek, így nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, a jogforrási hierarchia alkotmányos elvét sem. A kifejtettek miatt az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. február 7.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Strausz János s. k., |
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás