1000/B/1996. AB határozat
1000/B/1996. AB határozat*
2001.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésének a települési szilárd hulladék részét képező háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 26/1997. (VI. 27.) Kr. számú rendelet 7. § (2) bekezdése, 9. § (1) bekezdése, valamint 10. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésének a köztisztaság fenntartásáról és a települési szilárd és folyékony hulladék gyűjtésével, kezelésével összefüggő tevékenységről szóló 32/1993. (VII. 5.) Kr. számú rendelet 10/B. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az egyik indítványozó Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésének a települési szilárd hulladék részét képező háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló – többször módosított – 26/1997. (VI. 27.) Kr. számú rendelete (a továbbiakban: Ör. 1.) 7. § (2) bekezdése, 9. § (1) bekezdése, valamint a 10. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó szerint az Ör. 1. kifogásolt rendelkezései ellentétesek az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt, a hátrányos megkülönböztetést tiltó alkotmányos elvvel, mert különbséget tesznek a díjfizetés módja és a díjkedvezmények tekintetében a szolgáltatások igénybevevői között lakástulajdonuk tulajdoni formája szerint, továbbá a lakástulajdonosok egy részét életkoruk alapján is hátrányos helyzetbe hozzák a háztartási hulladék elszállításával kapcsolatos díjfizetés kedvezményei megállapítása során. Mindez az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe is ütközik: a helyi képviselő-testület rendelete ugyanis nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal, márpedig az Ör. 1. kifogásolt rendelkezései – az indítványozó álláspontja szerint – ellentétesek a helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. § (1) bekezdése, valamint 2. § f) pontja előírásaival, mert olyan kérdéseket is szabályoznak (lakóközösség díjfizetése), amelyekre a törvény rendeletalkotási felhatalmazást nem adott.
2. A másik indítványozó Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésének a köztisztaság fenntartásáról és a települési szilárd hulladék gyűjtésével, kezelésével összefüggő tevékenységről szóló – többször módosított – 32/1993. (VII. 5.) Kr. számú rendelet (a továbbiakban: Ör. 2.) 10/B. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint az Ör. 2. a Kötv. hatálybalépése előtt, törvényi felhatalmazás hiányában született, a későbbi módosító szabályoknak a közszolgáltatási díj fizetésére vonatkozó rendelkezései pedig ellentétesek a Kötv. 2. § előírásaival, ebből következően sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Ör. 1. és az Ör. 2. szabályozási tartalmának részbeni azonossága, részben pedig a módosításokat követő előírások szoros tárgyi összefüggései miatt az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és az indítványokat a jelen eljárásban együtt bírálta el.
II.
Az indítványokkal érintett jogszabályok:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Kötv.-nek a helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló előírásai (a kéményseprő-ipari közszolgáltatás szabályai kivételével) 2000. január 1-jei hatállyal hatályukat vesztették. Az Országgyűlés megalkotta és e naptól hatályba léptette a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt (a továbbiakban: Hgt.), amelynek az indítványok által érintett – a két törvény által azonos tartalommal szabályozott – előírásai az alábbiak:
„12. § (1) A fogyasztó köteles a szervezett hulladékgyűjtést – ideértve a szelektív hulladék begyűjtési rendszereket is – igénybe venni.”
„20. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.”
„23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
[a)-e) ...];
f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.”
3. Az Ör. 1. kifogásolt rendelkezései:
„7. § (2) Azok a közösségek – társasházak, szövetkezeti lakások, önkormányzati tulajdonban lévő lakások bérlői stb. –, akik a közszolgáltatást közösen veszik igénybe, a díjat együtt kötelesek megfizetni.”
„9. § (1) Amennyiben a tulajdonos – közös gyűjtőtartály használat esetén valamennyi tulajdonos – legalább 5 nappal a szolgáltatónál írásban bejelenti, hogy megszakítás nélkül legalább egy naptári hétig nem tartózkodik ingatlanán és az ingatlant más sem használja, a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás távolléte idejére szünetel.”
„10. § (1) Ha a tulajdonos – nyugdíjas házaspár esetén legalább az egyik házastárs – a 70. életévét betöltötte és az ingatlant legfeljebb ketten használják, a (2) bekezdés szerinti kedvezményre jogosult.
(2) A kedvezmény mértéke:
a) az önálló gyűjtőtartályt használó kedvezményezett esetében a díj 100%-a,
b) a gyűjtőtartályt közösen használó kedvezményezett esetében naptári hetenként 50 Ft, amivel a közös számlát kell csökkenteni.
(3) A kedvezményre való jogosultságot a díjbeszedőnél írásban kell bejelenteni. A kedvezmény a bejelentést követő hónap 1-jétől illeti meg a jogosultat.
(4) A kedvezményre való jogosultság megszűnését a kedvezményezett köteles 8 napon belül írásban bejelenteni a díjbeszedőnek. A kedvezmény a bejelentést követő hónap 1-jétől szűnik meg.”
4. Az Ör. 2. kifogásolt rendelkezése:
„10/B. § (1) A belterületi beépített ingatlanokon a háztartási hulladék rendszeres gyűjtésével, elszállításával, valamint ártalmatlanításával (elhelyezésével) kapcsolatos kötelező közszolgáltatásért az igénybevevő díját köteles fizetni.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezése, továbbá a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkot rendeletet.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat feladata a településtisztaság biztosítása. Az indítványban hivatkozott Kötv. 1. § (1) bekezdése, valamint a 2. § f) pontja rendelkezéseit a hulladékgazdálkodással kapcsolatosan a Hgt. 12. § (1) bekezdése, 20. § (1) bekezdése és 23. § f) pontja tartalmazza, lényegileg azonos tartalommal. A Hgt. 12. § (1) bekezdése a szervezett hulladékgyűjtés kötelező igénybevételét írja elő. A 20. § (1) bekezdése az ingatlantulajdonos kötelességévé teszi az ingatlanán keletkező folyékony és szilárd hulladék gyűjtését, továbbá a hulladékkezelőnek történő átadását. A 23. § f) pontja pedig felhatalmazza a települési önkormányzat képviselő-testületét, hogy önkormányzati rendeletben állapítsa meg az elvégzett szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezményeket, vagy a szolgáltatás ingyenességét. Ez utóbbi rendelkezés – ellentétben az indítványozó érvelésével – kifejezett felhatalmazást adott az önkormányzatnak a gazdálkodási díj megfizetése rendjének szabályozására s ezen belül a lakóközösségeket érintő fizetési módozatok kedvezmények megállapítására.
Az Ör. 1. törvényi felhatalmazás alapján, a törvényi rendelkezések végrehajtására tartalmaz előírásokat Debrecen Megyei Jogú Város illetékességi területén a települési szilárd hulladék részét képező háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás igénybevételére, a szolgáltatás és a fogyasztó jogaira és kötelességeire, az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettségre, és a díj megfizetése rendjének meghatározására, akár a szolgáltatás közös igénybevételének eseteire is.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az Ör. 1.-nek az indítványban kifogásolt rendelkezései a Hgtv.-vel nem ellentétesek, annak előírásaival összhangban állnak és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe sem ütköznek.
2. Az indítványozó az Ör. 1. három rendelkezését az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe – a hátrányos megkülönböztetés törvényi tilalmába – ütközőnek tartja.
2.1. Az Ör. 1. 7. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azok a közösségek – különösen a társasházak, szövetkezeti lakások tulajdonosai, az önkormányzati tulajdonban lévő lakások bérlői –, amelyek a háztartási hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatást közösen veszik igénybe, a közszolgáltatási díjat együtt kötelesek megfizetni.
Az Ör. 1.-nek az indítványozó által nem kifogásolt rendelkezései tartalmazzák a közszolgáltatás tartalmát, a díjfizetés mértékét és módját, valamint az egyes kedvezményeket. Az Ör 1.-nek a 2. számú melléklete állapítja meg a fizetendő díjat. A szemétszállítási díj mértéke függ az egyes ingatlanokon igénybe vett tartályok számától, űrtartalmától és az elszállítás gyakoriságától.
Az Ör. 1.-nek a 7. § (2) bekezdése a fenti szabályok közé illeszthető. Ez az előírás ugyanis a közszolgáltatás díjának együtt történő megfizetését kizárólag arra az esetre írja elő, ha a közösségek a közszolgáltatást közösen veszik igénybe. A kifogásolt önkormányzati rendelkezés a közösségekre nézve akkor állapít meg kötelezettséget, ha a közösségek tagjai – önkéntes akaratelhatározásuk alapján – a közszolgáltatást közösen kívánják igénybe venni. A kifogásolt rendelkezés az érintett lakóközösségeknek választási lehetőséget nyújt, nem emel ki a lakástulajdon formája szerint valamely lakóközösséget, hanem egyaránt vonatkozik minden lakóközösségre, tehát a társasházak, a szövetkezeti lakások tulajdonosaira, az önkormányzati tulajdonú lakások bérlőire, anélkül, hogy e felsorolást taxatívnak tekintené.
Abban az esetben, ha a lakóközösség saját elhatározása alapján úgy dönt, hogy a közszolgáltatást közösen veszi igénybe, egyidejűleg szintén a saját elhatározása alapján – az önkormányzati rendeleti feltételek ismeretében – vállalja azt is, hogy a közösen igénybe vett közszolgáltatás díjat együtt fizeti meg. Abban az esetben pedig, ha a lakóközösség úgy dönt, hogy az Ör. 1.-ben felkínált lehetőséggel nem kíván élni, a szolgáltatást egyénileg, az egyéni tulajdonosokra vonatkozó szabályok szerint veszi igénybe és egyénileg fizeti meg a szolgáltatás díját is. Ekkor azonban nem részesülhetnek a tulajdonosok, bérlők a közösségeknek nyújtható szolgáltatói kedvezményben, amely szerint közös igénybevétel és együttes díjfizetés esetén szolgáltatási díjkedvezmény adható. Ez a kedvezmény az Ör. 4. § (1) bekezdésének azon előírásából következik, mely szerint a szolgáltató legalább 1 db. 120 liter űrtartalmú, általa rendszeresített gyűjtőtartályt köteles a tulajdonos rendelkezésére bocsátani. Közös használat esetén elvileg az egy ingatlantulajdonosra jutó szemétgyűjtő edény fajlagos űrmértéke a 120 l/lakás kötelező minimumnál kevesebb lehet, ami maga után vonja, hogy kisebb összegű az egy lakásra jutó szolgáltatási díj összege, mint az egyéni díjfizetés szerint számítandó összeg.
Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-a szerinti megkülönböztetés alapjogi sérelmének kérdéseivel. Rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 47–48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 138–140.]
Az Ör. 1. kifogásolt rendelkezésében a jogok és a kötelezettségek megosztása egyenlő elbírálás szerint történt, valamennyi lakóközösségre vonatkozóan. A rendelkezés nem emel ki a lakástulajdon formája szerint valamely lakóközösséget, nem biztosít számára egyoldalúan előnyöket; ellenkezőleg minden lakóközösségre ugyanazt az előírást tartalmazza, a már részletezett választási lehetőséget mindegyik számára azonos tartalommal felkínálja. Nincs szó tehát a hátrányos megkülönböztetés tilalmának önkormányzati megsértéséről, ennek hiányában pedig az Alkotmánybíróság az indítványnak az Ör. 1. 7. § (2) bekezdését érintő részét elutasította.
2.2. Az Ör. 1. 9. § (1) bekezdése a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás szünetelése eseteire tartalmaz előírást. Eszerint közös gyűjtőtartály használata esetén, ha valamennyi tulajdonos megszakítás nélkül, legalább egy naptári hétig nem tartózkodik ingatlanán és az ingatlant más sem használja, a tulajdonosok távolléte idejére a szolgáltatónál bejelentett írásbeli kérelemre a közszolgáltatás szünetel. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy a közösség egyes tagjai külön-külön nem, csupán a közösség egésze kérheti a közszolgáltatás szünetelését, ami pedig hátrányos helyzetet idéz elő a közösség egyes lakástulajdonosaira.
Az Alkotmánybíróság a 2.1. pontban hivatkozott gyakorlatának bemutatása során már utalt arra, hogy alapjogsérelmet a jogalanyok közötti megkülönböztetés akkor idéz elő, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget a jogalanyok között. Az Ör. 1. kifogásolt szabályai az azonos csoportba tartozókra (ezek a jelen ügyben a lakóközösségek) azonos előírásokat állapított meg. Az Alkotmánybíróság a 2.1. pontban már kifejtette, hogy a lakóközösségek maguk dönthetik el, hogy a hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatást közösen veszik-e igénybe. Amennyiben a lakóközösség a közös igénybevétel mellett dönt, egyidejűleg azt is tudomásul veszi, hogy a közszolgáltatás szüneteltetése is csak valamennyi tulajdonos, ingatlanhasználó együttes távollétében történhet meg.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 1. 9. § (1) bekezdését érintő indítványrészt elutasította.
2.3. Az Ör. 1. 10. § (1) bekezdése kedvezményeket biztosít a 70. életévet betöltött tulajdonosnak, ha az ingatlant másodmagával együtt használja, továbbá annak a nyugdíjas házaspárnak, ahol legalább az egyik házastárs a 70. életévét betöltötte. Az indítványozó szerint ez az előírás azért ütközik az Alkotmány 70/A. §-ának a hátrányos megkülönböztetést tiltó törvényi tilalmába, mert a kedvezmény vagy az ingyenes szolgáltatás lehetőségét az életkorhoz, illetőleg a nyugdíjas állapothoz köti, ezáltal pedig a lakástulajdonosok egy részét a kedvezmény, illetőleg az ingyenes szolgáltatás lehetőségétől megfosztja.
Az Alkotmánybíróság – ismételten utalva e határozat 2.1. pontjában hivatkozott gyakorlatára – megállapítja, hogy nem jelent alapjogi sérelmet okozó megkülönböztetést a kifogásolt szabályozás, mert a közgyűlés nem önkényesen, és nem ésszerű indok nélkül állapította meg a díjfizetés egyes kedvezményeit, amelynek önálló szabályozására a Hgt. 23. § f) pontja értelmében a települési önkormányzat képviselő-testületének törvényi felhatalmazása volt.
E felhatalmazó törvényi rendelkezés alapján az önkormányzat mérlegelési jogkörében állapítja meg a kedvezmények és mentességek feltételeit. Ha tehát akár a 70. életévüket betöltőknek, akár pedig a nyugdíjas házaspároknak, ha egyikük e feletti életkorú, az önkormányzat díjfizetési kedvezményt biztosít rendeletében, e szabályozás törvényi előírásokon alapul, továbbá nem önkényes és nem ésszerű indok nélküli megkülönböztetés.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör.1. 10. §-át érintő indítványrészt is elutasította.
3. Az Ör. 2. alkotmányossági vizsgálatának előkészítéseként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezést az Ör. 1. a 13. §-ával hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzék, indítványát fenntartja-e, ha pedig indítványát az új rendelkezésekre is kiterjeszti, jelölje meg pontosan, hogy az új önkormányzati rendelet mely szakasza az Alkotmány melyik rendelkezését sérti. A 2000. október 30-án kézbesített végzésre az indítványozó választ nem adott.
Az Alkotmánybíróság a már nem hatályos jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában meghatározott bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján vizsgálja. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 20. §-a szerint az arra jogosult indítványa alapján jár el. Mivel az indítvány utólagos normakontrollra irányult és az indítványozó a tájékoztatás ellenére az új rendelkezésekre indítványát nem terjesztette ki, ezért az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett Ör. 2. 10/B. § (1) bekezdése tekintetében az eljárást megszüntette.
Budapest, 2001. május 16.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Strausz János s. k., |
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás