PK BH 1996/33
PK BH 1996/33
1996.01.01.
A közút kezelője kártérítési felelősséggel tartozik, ha nem gondoskodik arról, hogy az út a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen [1988. évi I. tv. 33. §, 34. § (1) bek., 35. §, Ptk. 339. § (1) bek., 340. §, 344. § (1) és (3) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 59 794 forintot és ennek 1992. szeptember 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 9500 forint perköltséget. A felperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasította.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képező személygépkocsi, amelyet H. L. vezetett, 1992. augusztus 2-án a B. belterületén közlekedett. Vele szemben haladt N. Z. az által vezetett személygépkocsijával. A helyszínen útszűkületet vagy egyéb veszélyt jelző tábla nem volt kihelyezve.
A felperes a személygépkocsijával, hogy a vele szemben haladó személygépkocsival a 3 métert sem elérő szűk úton össze ne ütközzék, jobb oldalra az útpadkára hajtott, ahol az út szélén jelzetlen és fedetlen vízátereszbe csúszott a gépkocsi jobb első kereke, amelynek következtében a gépkocsi megrongálódott. E káreseményből eredően a felperesnek 59 794 forint kára keletkezett.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az 1988. évi I. tv. 33. §-a alapján a perbeli közút kezelője az I. r. alperes, aki e jogszabály 34. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségét elmulasztva nem gondoskodott arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen, mert nem rendelkezett a szembehaladó közlekedésre alkalmatlan közút egyirányúsításáról, vagy útszűkületjelző tábla kihelyezéséről, illetve a balesetveszélyes átereszt az úton nem jelezte, illetve annak balesetveszélyes voltát nem szüntette meg. Ezért a törvény 35. §-a szerint alkalmazandó Ptk. kártérítésre vonatkozó általános szabálya szerint felel a felperesnek okozott károkért.
A jogerős ítélet a II. r. biztosító rt. alperessel szemben a keresetet elutasította és N. Z. közlekedési magatartása alapján nem látta megállapíthatónak a II. r. alperes felelősségét, illetőleg erre tekintettel nem alkalmazott kármegosztást, mert szabályos közlekedés esetén is a szűk úton a két gépkocsi csak úgy fért volna el egymás mellett, ha mindketten lehúzódnak az útpadkára, és a baleset - tekintettel arra, hogy a veszélyes áteresz a növényzet miatt nem volt észlelhető - mindenképpen bekövetkezett volna.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, másodlagosan megfelelő kármegosztás alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy N. Z. jogellenes magatartása a perbeli adatok alapján megállapítható, ezért helyszíni tárgyaláson vagy szakértő kirendelése útján kellett volna tisztázni, hogy a baleset kinek a hibájából következett be. Ha N. Z. felelős a baleset bekövetkeztéért, úgy a I. r. alperes mentesül a felelősség alól. Ha részben felelős, úgy kármegosztásnak van helye. Vitatta azt, hogy magatartása és a felperes kára között okozati összefüggés állna fenn.
A felperes és a II. r. alperes a jogerős ítélet hatályában tartását kéne.
A felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján a jogerős ítélet nem sérti a jogszabályt.
Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok: a felperes kára abból származott, hogy az útpadkára hajtva a nem jelzett és nem látható átereszbe csúszott a gépkocsi, aminek következtében megrongálódott. Az I. r. alperesnek a jogerős ítéletben megállapított mulasztásai és a felperes kára között okozati összefüggés áll fenn, amely a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján aggálytalanul megállapítható volt. Az I. r. alperes mulasztásai vétlenségének igazolásával nem mentette ki magát, azért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül kötelezte őt a jogerős ítélet kártérítésre.
A fentiekből következik, hogy N. Z. esetleges jogellenes és felróható magatartása az I. r. alperes kártérítő felelőssége szempontjából közömbös. Irreleváns körülmény ugyanis az, hogy a felperes miért kényszerült az útpadkára hajtani. Amennyiben ezért N. Z. is felelős, úgy a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján, mint együttes károkozó egyetemlegesen felelne a felperes káraiért. Ezen együttes károkozás alapján azonban az I. r. alperes kártérítő felelősségének megállapítása nem mellőzhető. Ezért nem sértettek jogszabályt az eljáró bíróságok, amikor mellőzték annak részletesebb vizsgálatát, illetve arra vonatkozó bizonyítás lefolytatását, hogy a II. r. alperes jogelődje mennyiben felelős a kárt okozó veszélyhelyzet kialakulásáért.
Az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzésére vonatkozó, a Ptk. 344. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek nem állnak fenn, így erre alapítottan sincs helye az I. r. alperes kártérítő felelősségének mellőzésére.
Egyéb kármegosztásra irányuló indokot pedig az I. r. alperes sem adott elő felülvizsgálati kérelmében. A Ptk. 340. §-a alapján kármegosztásnak csak akkor van helye, ha a károsult a kár elhárítása, megelőzése, csökkentése érdekében maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ilyen felróható felperesi közrehatásra az alperesek és ezen belül az I. r. alperes sem hivatkozott, és ilyen adat az alapeljárásban fel sem merült. Így alaptalanul hivatkozik arra, hogy a perbeli esetben legalább kármegosztásnak lett volna helye.
Mindezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésének megfelelően. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21. 027/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás