GK BH 1996/333
GK BH 1996/333
1996.06.01.
I. A betöréses lopás biztosítási eseményként akkor is megvalósul, ha az eltulajdonításra – a földdel tartósan össze nem épített – konténerraktárból került sor [Ptk. 207. § (1) bek., 544. § (1) bek., 549. § (1) bek.].
II. Ha a bíróság a beavatkozóval a beavatkozás lehetőségét megtagadó határozatot szabályszerű kézbesítés útján nem közli, s ezzel kizárja a beavatkozó jogorvoslati lehetőségét, lényeges eljárási szabályt sért. Ha azonban a beavatkozó az általa támogatott fél fellebbezése folytán a másodfokú eljárásban részt vesz és jogait az általa támogatott féllel együttműködve érvényesítheti, az eljárás megismétlése szükségtelen [Pp. 56. § (3) bek., 219. § (1) bek. c) pont, 252. § (2) bek.].
A peres felek között 1990. október 1-jén határozatlan időre összetett vagyonbiztosítási szerződés jött létre változó kockázatviselési helyre. A felperes konténerraktárába 1991. februárban és márciusban - két alkalommal - betörtek, s abból különböző szerszámokat vittek el. A felperes a vagyonbiztosítási szerződés alapján kárigényét bejelentette, de az alperes a kár megtérítése elől elzárkózott, ezért a felperes a keresetében 360 000 Ft és évi 44%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a kockázatviselés helye azért volt változó, mert különböző helyeken dolgoztak, s ott a szerszámokat konténerraktárban tárolták. A biztosítási szerződés a konténerben tárolt eszközökre nem zárta ki az alperes kockázatviselését, ezért a biztosítási szerződés alapján az alperesnek helyt kell állnia. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a konténerraktárba betörtek, vitatta azonban, hogy ez biztosítási eseménynek minősül. Álláspontja szerint a konténer nem épület, a földdel nincs tartósan elválaszthatatlanul összeépítve, nem minősül ingatlannak, ezért a konténerbe történt betöréses lopás nem minősül biztosítási eseménynek. A G. Biztosító bejelentette, hogy az alperes pernyertessége érdekében a perbe be kíván avatkozni, az elsőfokú bíróság ezt a kérelmét - indokolás nélkül - elutasította.
Az elsőfokú bíróság az alperest 187 152 Ft és ennek a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a biztosítási szerződés B. 2. pontja második mondata értelmében a betöréses lopás biztosítási eseménynek minősül, ha a lopást az elkövető személy a biztosított vagyontárgyak elhelyezésére szolgáló és minden behatolásra alkalmas nyílásnál lezárt, térbelileg teljesen zárt helyiségbe szándékos módon jogtalanul behatolva, a helyiség lezárására szolgáló zárat, nyílászáró szerkezetet feltörve, illetőleg lopott vagy hamis kulccsal a helyiségbe behatolva követte el. Ezen megfogalmazás értelmében - figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - zárt helyiségen a konténert is érteni kell. A kár összegét az alperes kárszakértői számítása alapján állapította meg.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, az eljárási szabályok megsértése miatt pedig az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Ezen utóbbit azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a G. Biztosító Rt. beavatkozási kérelmét elutasította, és még ugyanezen a tárgyaláson ítéletet hozott, így a G. Biztosító Rt.-t a jogorvoslat lehetőségétől elzárta. Érdemben továbbra is vitatta a felelőssége jogalapját, álláspontja szerint a konténer ingóság, nincs a földdel szilárd kapcsolatban. Kifogásolta a kár összegét is, mert a felperes azt sem bizonyította, hogy a bejelentett vagyontárgyak a tulajdonát képezték. Sérelmezte a kamatfizetés kezdő időpontját, amely felelőssége megállapítása esetén legfeljebb 1991. június 20. lehet, sérelmezte továbbá a kamat mértékét is, mert a biztosítási szerződés 1990. november 14. előtt jött létre.
A felperes a keresetét módosította és a kamatfizetés kezdő időpontját 1991. június 20-tól kérte megállapítani.
A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és jogi álláspontja is helytálló. A peres felek között nem volt vitás, hogy a biztosítási szerződés B. 2. pontja értelmében a betöréses lopás akkor minősül biztosítási eseménynek, ha a lopást elkövető személy a biztosított vagyontárgyak elhelyezésére szolgáló és minden behatolásra alkalmas nyílásnál - bejárati ajtónál és a kirakatoknál - biztonsági zárral lezárt, térbelileg teljesen zárt helyiségbe erőszakos módon, jogtalanul behatolt, a helyiség lezárására szolgáló zárat, nyílászáró szerkezetet feltörte, illetve hamis vagy lopott kulccsal behatolt a helyiségbe. Vitás volt azonban, hogy az a konténerraktár, amelyben a felperes az eltulajdonított szerszámokat tárolta, helyiségnek tekintendő-e. A felek a biztosítási szerződésben a helyiség fogalmát nem határozták meg, ezért annak a Ptk. 207. §-a (1) bekezdése szerinti értelmezésénél a másodfokú bíróság is a közfelfogásból indult ki. A Magyar Nyelv Értelmező Kézi Szótára és a Magyar Nyelv Értelmező Szótára magyarázatát is figyelembe véve - helyiségen az épületnek az elkülönített részét, illetve valamely meghatározott célra készült fedett, zárt építményt kell érteni. Tehát helyiségnek nemcsak épület vagy annak zárt része minősül. A biztosítási szerződés nem tekinti a biztosítási esemény kritériumának a biztosított vagyontárgynak épületben történő elhelyezését. Az "épület" fogalmat csak a rongálással okozott károkkal összefüggésben használja. A helyiség fogalmának alapvető kritériuma viszont annak zártsága. A perbeli konténerraktár minden oldalról el volt választva a külvilágtól, önálló légtérrel rendelkezett, vagyis az meghatározott célra készült fedett, zárt építmény volt. A földdel való szilárd összeépítés ugyancsak nem kritériuma a helyiség fogalmának, így a köznyelv a földdel szilárdan össze nem épített faházat, faházban elhelyezett irodát - hasonlóan a konténerraktárhoz - helyiségnek tekinti. A konténer rendeltetésénél fogva esetenként raktárként, helyiségként funkcionál, tehát egy tekintet alá esik az olyan építményekkel, amelyek a tértől minden oldalról elhatárolt, attól elkülönült elemekkel rendelkeznek.
Az alperes kockázatvállalása a perbeli biztosítási szerződés alapján betöréses lopás esetén elzárt helyiségben elhelyezett vagyontárgyakra terjedt ki, ennek megfelelően a perbeli szerszámok eltulajdonítása elzárt helyiségből történt, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a perbeli kárt köteles megtéríteni.
A biztosítási szerződés megkötésekor a felek a biztosított vagyontárgyakat (álló- és fogyóeszközöket) nem sorolták fel tételesen, azoknak az összesített értékét, mint biztosítási összeget jelölték meg. A felperes által megjelölt eltulajdonított szerszámok értéke a biztosítási összegen belül van [Ptk. 549. § (1) bek.]. A felperes a feljelentést megtette, az ellopott tárgyakat a rendőrhatóságnak bejelentette. A nyomozati szakban szemlét tartottak, és tanúkat hallgattak meg, de nem merült fel adat arra nézve, hogy a feljelentés valótlanságot tartalmazna. Ezért a további bizonyítás szükségtelen a vonatkozásban, hogy a biztosított tárgyaknak valóban a felperes volt-e a tulajdonosa, és hogy azokat ténylegesen ellopták-e. A kárfelvételi jegyzőkönyvben az alperes alkalmazottja az eltulajdonított vagyontárgyak értékét megállapította, illetve meghatározott összegben elfogadta, ezért ebben a körben a felperest további bizonyítás nem terheli, az alperes viszont bizonyítékot nem ajánlott fel.
Alaptalanul sérelmezte az alperes a késedelmi kamat mértékét is. Igaz ugyan, hogy a perbeli biztosítási szerződést 1990. november 14-e előtt kötötték, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szerződés határozatlan időre szólt, a felek között tartós jogviszony létesült, amely esetleg hosszú évekre szólóan meghatározza a felek jogait és kötelezettségeit. Ezt a jogviszonyt a biztosított vagyontárgyak és a biztosítási díj tekintetében évenként felülvizsgálják, "megújítják", ezért az ilyen tartós jogviszonyt eredményező szerződések megszegése esetében is alkalmazni kell a késedelmi kamat mértékéről szóló 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1. §-ában foglaltakat. A felperes a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében a keresetét a fellebbezésnek megfelelően módosította, e részében tehát az első fokú határozat rendelkezését meg kellett változtatni.
Alaptalanul kérte az alperes az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését eljárási szabálysértés okából. Megállapítható volt ugyan, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás szabályait megsértette, mert a beavatkozás lehetőségét megtagadó határozatát a beavatkozást kérő G. Biztosító Rt.-vel a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt módon nem közölte, így az nem élhetett a jogorvoslati jogával [Pp. 56. § (3) bek.]. A beavatkozó azonban a kérelmét elutasító határozat jogerős elintézésig a perben részt vehet, ennek megfelelően a másodfokú eljárásban is részt vett, a jogait az alperessel együttműködve érvényesíthette. Ezért az eljárási szabálysértés miatt nem volt szükséges az eljárás megismétlése [Pp. 252. § (2) bek.].
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a felperes keresetmódosítását figyelembe véve - helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30.288/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás