PK BH 1996/34
PK BH 1996/34
1996.01.01.
A köztisztasági feladatokat vállalkozásban végző gazdasági társaság kárfelelősség alóli mentesüléséhez nem elegendő, hogy a településen rendszeresen végzett hóeltakarítást, szórást és kézi tisztítást; azt kell bizonyítania, hogy a baleset helyszínén megtett-e mindent annak érdekében, hogy veszélyhelyzet ne keletkezzen, illetve hogy az a lehető leggyorsabban megszűnjön [Ptk. 399. §(1) bek., 340. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek 701 160 forint kára megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1992. január 20-án a reggeli órákban munkába menet a város belterületén úgy szenvedett bokatöréssel járó balesetet, hogy a járdáról a közútra lépve a gyalogátkelő helyen megcsúszott és elesett. A közterületnek a téli időszakban történő fenntartásával az önkormányzat I. r. alperes az 1991. november 12-én kötött átalánydíjas hószolgálati szerződéssel a köztisztasági rt. II. r. alperest bízta meg. A részletes bizonyítási eljárás lefolytatását követően a bíróság elutasító döntését azzal indokolta, hogy az alperesek felelősségük alól kimentették magukat, ugyanakkor magatartásuk és a felperes kára között nem állott fenn az okozati összefüggés.
Az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását és az alpereseknek a keresete szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy a téli útfenntartás és -tisztítás tekintetében a baleset helyszíne a város első körzetébe tartozik, a belváros egyik legjobban igénybe vett gyalogátkelő helye, ahol a baleset időpontjában a gépi tisztítás nyomán korábban a járdaszegélyhez odaverődött, tolódott és megfagyott jeges, havas maradvány volt. Az akkor hatályos helyi rendelet szerint a járdáról letakarított havat a közút és a járda között úgy kellett elhelyezni, hogy az se a gyalogos-, se a gépjárműforgalmat ne akadályozza. Tilos az összerakott hó elhelyezése az útkereszteződésben, a gyalogos-átkelőhelyen, s azoktól minden irányban számított fél méteres távolságban.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperes magatartásával kapcsolatos álláspontjával. Részletesen azt vizsgálta, hogy II. r. alperes eleget tett-e a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Ennek során rámutatott arra, hogy a közutak és a közúti átkelők "síktalanításával" összefüggő feladatok ellátását vállaló II. r. alperes a veszélyességi tényezők kiküszöbölése érdekében köteles volt elvégezni a technika jelenlegi színvonala szerinti mechanikai, kémiai stb. tisztítási feladatokat. Megállapította, hogy a II. rendű alperes a kémiai olvadást elősegítő szórást és a kézi, valamint a gépi tisztítást megfelelően elvégezte, így mentesül a felelősség alól.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítéletek hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint mindkét bíróság ítélete megalapozatlan és téves.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Jogszabálysértésnek tekinthető a megalapozatlan ítélet is; megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, illetőleg logikai ellentmondást tartalmazó. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság azt azonban vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban, hogy a perbeli időszakban az adott helyen a balesetmentes közlekedés feltételeinek megteremtéséért az alperesek voltak a felelősek. Erre figyelemmel a felperes a kárát a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján érvényesíthette velük szemben. Eszerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A törvényi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy az alpereseket terhelte a vétlenségük bizonyítása. Ennek az I. r. alperes eleget tett, hiszen megalkotta a megfelelő helyi jogszabályt, megkötötte a vállalkozási szerződést a II. r. alperessel, és a szükséges mértékben annak teljesítését is ellenőrizte. Nem tanúsított olyan felróható magatartást, amely a felperes balesetével összefüggne.
A vállalkozó II. r. alperes azt bizonyította, hogy a perbeli időszakban rendszeresen végzett hóeltakarítást, kémiai olvadást elősegítő szórást és kézi tisztítást is a város területén. Ugyanakkor nem bizonyította azt, hogy a perbeli baleset helyszínén, a város egyik legforgalmasabb pontján a gyalogátkelő-helyen mindent megtett annak érdekében, hogy veszélyhelyzet ne keletkezzen, illetve hogy az a lehető leggyorsabban megszűnjön. Tanúk vallomása alapján a másodfokú bíróság éppen ezzel kapcsolatban egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Peradat, hogy a járda és az úttest találkozásánál a balesetet okozó jeges hómaradvány több nap alatt keletkezett. Mindebből okszerűtlenül és ezért jogszabálysértően jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a II. r. alperes feladatát hibátlanul, az elvárható módon látta el. A II. r. alperes magatartását az eljárt bíróságoknak nem általában kellett minősíteniük, hanem a konkrét balesettel összefüggésben. A konkrét jogvitára korlátozóan a bizonyítékok a II. r. alperes felróhatóságának hiányát nem támasztják alá, kárfelelősségét ezért meg kellett állapítani. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A havas, csúszós téli időszakban a gyalogosoktól általában is elvárható, hogy különösen fokozott óvatossággal és körültekintően közlekedjenek. A másodfokú bíróság tanúk vallomása alapján azt megalapozottan rögzítette, hogy a felperes balesetét okozó havas maradvány egy felnőtt ember lépésével átléphető volt. A perben többen nyilatkoztak úgy, hogy az adott helyen és időpontban óvatos és figyelmes közlekedéssel a baleset elkerülhető volt. Miután a felperes ezt a fokozott gondosságot elmulasztotta, maga is közrehatott a baleset bekövetkeztében. Közrehatását a Legfelsőbb Bíróság 25%-osnak ítélte meg, és ezért a II. r. alperes helytállási kötelezettségét 75%-ban határozta meg.
A kifejtettekre tekintettel a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hozta meg a Legfelsőbb Bíróság a határozatát. Jogi álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok a felperes kárának összegszerűségét nem vizsgálták, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 213. §-ának (3) bekezdése alapján közbenső ítélettel a felperes keresetének csak a jogalapját bírálta el. A követelés összegére vonatkozóan az elsőfokú bíróságnak kell az eljárást lefolytatni.
Az I. r. alperest érintően a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 899/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás