KK BH 1996/340
KK BH 1996/340
1996.06.01.
A szabadság korlátozását önmagában a sárga csillag viselése jelentette [74/1991. (VI. 10.) Korm. r. 1. § (1) bek. e) p.].
Az alperes a felperes kérelmére kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolta, hogy a felperes 1944. május 1-jétől 1944. június 30-ig gettóba kényszerített, majd 1944. július 1-jétől 1945. április 30-ig deportált volt.
A felperes keresetében a hatósági bizonyítvány megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a szabadság korlátozásának kezdő időpontja 1944. április 5-e volt. Arra hivatkozott, hogy 1944 áprilisában sárga csillag viselésére kötelezték, ami személyes szabadságának jelentős korlátozásával járt.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását indítványozta, mivel álláspontja szerint a sárga csillag viselésének kötelezettsége önmagában nem valósítja meg a nyugdíjemeléshez megkívánt szabadságkorlátozást.
A bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a személyes szabadság sérelméhez fűződő kárpótlási jogszabályok rendelkezéseire figyelemmel, önmagában a sárga csillag viselésének kötelezettsége nyugdíjemelésre nem jogosít. Nem megalapozott ezért a felperes kérelme, hogy az 1944. április 5-től 1944. április végéig terjedő időszak is beszámításra kerüljön.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 1990. október 30-án kelt hatósági bizonyítványát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az 1944. április 5-én hatályba lépett az a rendelkezés, amely a zsidó lakosság számára kötelezővé tette a sárga csillag viselését, a zsidóság személyes szabadságát súlyosan korlátozta, hiszen az így megjelölt állampolgárok a közterületeken atrocitásokra számíthattak, és egyéb rendelkezések miatt is a mozgásuk korlátozott volt. Mivel a sárga csillag viselésére vonatkozó előírás a felperes személyes szabadságát korlátozta, kezdő időpontként a hátrányos intézkedés hatálybalépésének napját kell figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság az 1938-1945 közötti időszakban faji vagy nemzetiségi hovatartozás, illetőleg a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgálatot teljesített vagy egyéb személyes szabadság korlátozása alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló 74/1991. (VI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) kiterjesztő értelmezése alapján hozta meg ítéletét. Az 1938-1945 közötti háborús időszak alatt számos, egyéb, a személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedésre került sor a lakosság többi részét is érintően (pl. kényszermunka), az ilyen szabadságkorlátozásra azonban a jogalkotó a kedvezményt nem alkalmazta. Ezen túlmenően a felperes nem bizonyította, hogy a sárga csillagot ténylegesen viselte is, továbbá a sárga csillag viselése önmagában egyébként sem jelentette a felperes mozgási szabadságának korlátozását. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 126. §-ában foglalt eljárási szabályt is sértett, mivel az 1993. szeptember 14. napjára kitűzött tárgyalásra szóló idézést az alperes 1993. szeptember 13-án vette át. Mindezek alapján az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását kérte.
A felperes ellenkérelmében - helyes indokai alapján - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes ügyében alkalmazandó R. 1. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a jogszabályban meghatározott kedvezmény azokat a személyeket is megilleti, akiknek személyes szabadságát egyéb módon korlátozták. A perben eldöntendő kérdés volt, hogy e rendelkezés alkalmazásában önmagában a sárga csillag viselésének kötelező előírása olyan - személyes szabadságot egyéb módon korlátozó - intézkedés volt-e, amelynek alapján a nyugellátás felemelésére szolgáló hatósági bizonyítványt ki kell adni. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság ebben a kérdésben egyetért a Legfelsőbb Bíróság álláspontjával, a jogerős ítélet megalapozott és törvényes. A felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletének indokolásával egyetért, ezért az ott felhozott indokokra utalással csak a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban mutat rá a következőkre.
Az R. 1. §-a (1) bekezdése e) pontjának nyelvtani, történeti és jogi szakmai értelmezése egyaránt azt támasztja alá, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályt nem értelmezte kiterjesztően. Az e) pontnak a bíróság által történt értelmezése megfelel a rendelkezés helyes értelmének. Ezt támasztja alá az is, hogy az R. kiadására az Országgyűlés 34/1990. (III. 28.) OGY. határozata alapján került sor. A határozat 1. pontja kimondja, hogy az Országgyűlés szükségesnek látja, hogy kártalanítást biztosítson az 1938-1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozásuk vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgálatot teljesített vagy egyéb hátrányt szenvedett személyeknek. A sárga csillag viselésére kötelezett zsidók mind az országgyűlési határozatban foglalt egyéb hátrányt szenvedett személyek, mind a határozat végrehajtására kiadott R. 1. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt, személyes szabadságukban egyéb módon korlátozott személyek körébe esnek. Ennek tételes jogi alapját képezi - többek között - a zsidók utazásának korlátozásáról rendelkező 1944. évi 1270. ME rendelet, amely a sárga csillag viselését kötelezően előíró 1944. évi 1240. ME rendelet hatálybalépését követően két nappal, 1944. április 7-én lépett hatályba. E rendelet 1. §-a előírja, hogy az a zsidó, aki az 1240/1944. ME rendelet l. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles, sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjárművet nem használhat, továbbá a rendelt 2. §-a alapján az illetékes hatóság írásbeli engedélye nélkül sem közforgalmú vagy korlátolt közforgalmú vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem pedig közhasználatú társasgépkocsin nem utazhat. Ezt megelőzően és ezt követően és több hasonló korlátozó rendelkezés született, amelynek alanyai a sárga csillag viselésére köteles személyek voltak. A sárga csillag viselésére kötelezett zsidók személyes szabadságát tehát már 1944. árpilis hónapban tételes jogi szabályok korlátozták. A sárga csillag viselésének elmulasztásához fűzött büntetőjogi következmények és a felperes által becsatolt tanúvallomások alapján a felülvizsgálati bíróság előtt nem kétséges, hogy a felperes a sárga csillagot viselte is.
Nem megalapozott az egyéb kényszerintézkedésekre való hivatkozás sem, amelyeket a jogalkotó nem vont az R. hatálya alá. Nem feladata a bíróságnak annak mérlegelése, hogy a jogalkotó azonos súlyú tényállásokat vont-e a szabályozás körébe. A jogszabály alkalmazását az sem befolyásolhatja, hogy a jogalkotó utóbb - nem visszamenőleges hatállyal - valamely rendelkezést hatályon kívül helyez.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban is pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Kfv. X. 25.853/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás