BK BH 1996/348
BK BH 1996/348
1996.07.01.
I. Erőszakos közösülés bűntettének a kísérlete helyett személyi szabadság megsértése aljas indokból elkövetett bűntettének minősül, ha az elkövető a sértettet közösülésre irányuló szándékkal a gépkocsijában visszatartja, de a fenyegetést még nem közvetlenül a közösülés végrehajtása érdekében alkalmazza [Btk. 16. §, 18. § (1) bek., 197. § (1) bek., 175. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
II. Kifosztás bűntette helyett zsarolás bűntette valósul meg, ha a tettes nem az élet vagy testi épség ellen irányuló fenyegetéssel kényszeríti a sértettet az értékeinek átadására [Btk. 323. § (1) bek., 322. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság a vádlottat kifosztás bűntette, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és tettleges becsületsértés vétsége miatt halmazati büntetésül 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 80 forintban állapította meg.
A tényállás szerint 1994. február 11-én a művelődési házban bált rendeztek, amely bálon részt vett a vádlott, valamint a hajadon sértett és a barátai. Mivel a bálban rossz volt a hangulat, P. R., valamint testvére, P. Zs., továbbá barátnője, G. M. elhatározták, hogy átmennek a szomszéd községbe, ahol szintén bál volt. Ehhez egy gépkocsivezetőt kellett keresni, ezért fordultak a vádlotthoz, megkérték, hogy vigye át őket G.-re. A vádlott ezt el is vállalta. Ezt követően fuvardíj fejében a sértett átadott 500 forintot a vádlottnak. Ezt követően a fent említett személyek 22 óra 30 perckor a személygépkocsival - melyet a vádlott vezetett - átmentek a szomszéd községbe.
0l óra körüli időben indult volna vissza a fenti társaság. Először a sértett szállt be a gépkocsiba. Mielőtt a többiek is beszállhattak volna, a vádlott hirtelen elindult. A sértett kérdezte tőle, hogy miért nem várja meg a többieket, a vádlott azonban csak annyit válaszolt, hogy csak meg akar fordulni a gépkocsival. Valóban meg is fordult, ezt követően azonban megállás nélkül elhajtott, kiment a faluból, majd a község határában levő elhagyott, úgynevezett gesztenyés útra vitte a sértettet azzal a szándékkal, hogy vele közösüljön. Már útközben közölte a sértettel, hogy csak akkor engedi el, ha mindenben úgy tesz, ahogy ő akarja. Amikor megálltak, a vádlott lekapcsolta a gépkocsi világítását, és kikapcsolta a motort. Ekkor a sértett ismét felszólította, hogy vigye haza, de a vádlott kijelentette, hogy csak akkor viszi haza, ha lefekszik vele a gépkocsiban. A sértett ekkor megpróbálta kinyitni a gépkocsi ajtaját, de a vádlott ebben megakadályozta akként, hogy a kabátjánál fogva megragadta, visszarántotta az ajtótól, majd az ajtó zárszerkezetének a gombját lenyomta. A sértett ellökte a vádlottat, felhúzta a gombot, de a vádlott ismét elrántotta az ajtótól, és ismét lenyomta a gombot. Ezután a vádlott megragadta a sértettet, majd tapogatta a combját, és megpróbálta megfogni a sértett nemi szervét is, de ez nem sikerült, mivel a sértett ellökte őt. Be akart nyúlni a ruhája alá is, de ez ugyancsak nem sikerült a sértett védekezése miatt.
A vádlott megkísérelte hátradönteni az ülést, és lefektetni a sértettet, de ez a sértett védekezése miatt nem sikerült. Kb. 1 órán keresztül próbálkozott a vádlott közösülni a sértettel, aki már sírva könyörgött neki, hogy hagyja abba, sőt felajánlotta, hogy bármit odaad neki, csak engedje el. Ekkor a bal füléből kiszedte a 200 forint értékű, kisméretű arany fülbevalóját, és átadta a vádlottnak. A vádlott ezt elvette, majd közölte vele, hogy ez még kevés, és adja át neki a bal kezén levő, szív alakú 1800 forint értékű gyűrűjét is. A vádlott közölte a sértettel, ha ezt átadja neki, akkor visszaviszi a többiekhez. A sértett ennek eleget tett, és ezt a gyűrűt is átadta a vádlottnak. A vádlott ekkor valóban elindult vissza a gépkocsival, de még útközben is hangsúlyozta, hogy visszakaphatja a fenti aranytárgyait a sértett, ha lefekszik vele aznap 18 órakor a futballpályánál. Erre a sértett nem válaszolt.
Amikor visszaértek a községbe, a sértett semmit nem szólt a társainak, csak erősen sírt.
A sértettnek a gyűrűje és a fülbevalója átadásával 2000 forint kára keletkezett, amely azonban lefoglalással megtérült, mivel a fenti aranytárgyakat a nyomozó hatóság a vádlottól lefoglalta.
A sértett az erőszakos közösülés bűntettének a kísérlete miatt magánindítványt nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, téves jogi minősítés és a büntetés enyhe volta miatt, a vádlott által elkövetett vagyon elleni bűncselekménynek zsarolás bűntettének minősítése, valamint a büntetés súlyosítása, főbüntetésként szabadságvesztés, mellékbüntetésül közügyektől eltiltás kiszabása és a korábbi - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelése iránt. A főügyész az ügyészi fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a vádlott cselekményének erőszakos közösülés bűntette kísérleteként és kifosztás bűntetteként minősítését, főbüntetésül börtönbüntetés, mellékbüntetésül a közügyektől eltiltás kiszabását, valamint a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését indítványozta.
A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak találta, a minősítéssel kapcsolatban azonban a főügyészség indítványával nem értett egyet.
A felülbírálat keretében a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartva beszerezte és megvizsgálta mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az ügy eldöntése szempontjából jelentősek. A tényállást az elsőfokú bíróság a vádlott tagadásával szemben az ellentétes tartalmú bizonyítékok, a tanúvallomások alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékoknak miért tulajdonított bizonyító erőt, míg másokat miért nem talált hitelt érdemlőnek. A mérlegelő tevékenysége során logikai hibát nem vétett, és az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást fellebbezési támadás nem érte.
A megállapított tényállást a másodfokú bíróság részben megalapozatlannak, hiányosnak találta, ezért azt az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki:
A sértett annak érdekében, hogy a vádlott magatartásával felhagyjon, átadta neki az arany fülbevalóját, ekkor a vádlott elállt attól a szándékától, hogy a sértettel erőszakkal közösüljön. Ezt követően a vádlott közölte a sértettel azt, hogy kevés az, amit neki átadott, és adja még át neki a bal kezén levő szív alakú, 1800 forint értékű arany gyűrűjét is. A korábbi fenyegetés hatása alatt álló, és a személyi szabadságától megfosztott sértett - annak érdekében, hogy a vádlott őt elengedje - átadta a vádlott részére az általa követelt gyűrűt is. Az így kiegészített tényállás a másodfokú eljárás során irányadó volt.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekménye minősítése azonban részben téves. Annyiban egyetértett a másodfokú bíróság a főügyészségi indítvánnyal, hogy nincs eljárási akadálya annak, hogy a bíróság a vádlott bűnösségét erőszakos közösülés bűntette kísérletében is megállapítsa, annak ellenére, hogy a sértett magánindítványt nem terjesztett elő. Nem vette figyelembe ugyanis az elsőfokú bíróság a Btk. 209. §-ának azt a rendelkezését, hogy nem szükséges magánindítvány akkor, ha a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekménnyel összefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek. A vádlott a nemi erkölcs elleni bűncselekménnyel szoros összefüggésben hivatalból üldözendő vagyon elleni bűncselekményt is elkövetett, így a felelősségre vonásnak nem akadálya az, hogy az erőszakos közösülés bűncselekménye miatt a sértett nem terjesztett elő magánindítványt.
A másodfokú bíróság ennek ellenére a vádlott bűnösségét az erőszakos közösülés bűntettének a kísérletében nem látta megállapíthatónak.
I. A Btk. 197. §-a szerinti bűncselekmény egyik tényállási eleme az erőszak alkalmazása, amely a komoly ellenállás leküzdésére irányuló fizikai kényszer. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a közösülés kikényszerítése érdekében kell erőszakot vagy fenyegetést alkalmazni, az ezt megelőzően - nem közvetlenül a közösülés végrehajtása érdekében - alkalmazott erőszak vagy fenyegetés még nem a bűntett "véghezvitelének" megkezdése, hanem az előkészület körébe tartozik. Így nem kísérlet, hanem csupán előkészület pl. a sértett gépkocsiba kényszerítése, hogy közösülés végett elhagyott helyre vigyék, avagy a szobába bezárása (BH 1978/371. sz.).
Így nem minősítette erőszaknak a bíróság azt, amikor az elkövető megfogta a sértett mellét, amikor kétszer arcul ütötte, amikor dulakodott vele, amikor arrafelé vonszolta, ahol közösülni akar vele, de még nem hozta közvetlenül a közösüléshez szükséges testhelyzetbe (BJD 3074. BH 1978/371., 1975/448., 1984/177. sz.). Közvetlenül a közösülésre irányuló erőszakot állapított meg azonban a bíróság, amikor az elkövető a sértettet a lábáról ledöntötte, és rátérdelt, illetve ráfeküdt (BH 1978/237., BJD 5153.).
A kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a vádlottnak az a magatartása, hogy a sértettet a gépkocsiból nem engedte ki, a mellét a ruhán keresztül megfogta, nem tekinthető közvetlenül a közösülésre irányuló erőszaknak, mert az elkövető nem hozta a sértettet közvetlenül a közösüléshez szükséges testhelyzetbe. A vádlottnak az a magatartása lett volna ilyenként értékelhető, ha sikerül neki az ülést a gépkocsiban hátradönteni, és a közösülés végrehajtása végett a sértettet megfelelő testhelyzetbe hozni. A vádlott cselekményével még csupán a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges és azt könnyítő feltételeket biztosította, így a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésébe ütköző erőszakos közösülés bűntettének a Btk. 18. §-ának (1) bekezdése szerinti előkészületét valósította meg, amely azonban nem büntetendő cselekmény.
Ehhez képest helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének, mert a vádlott előkészületi jellegű cselekménye a nemi erkölcs elleni bűncselekmény későbbi megvalósítására irányult.
II. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott vagyon elleni cselekményét kifosztás bűntettének minősítette. A Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző bűncselekmény törvényi tényállása ugyanis az, hogy az elkövető idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, vagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el.
Élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést a vádlott nem alkalmazott, ezért azt kell vizsgálni, hogy alkalmazott-e a vádlott olyan intenzitású erőszakot, amelynek hatása alatt a sértett képtelen volt megakadályozni a dolgának az elvételét, cselekvőképtelenné vált volna. Az előbbiekben már a másodfokú bíróság hivatkozott arra, hogy ilyen intenzitású erőszakot a vádlott nem alkalmazott, ezért vagyon elleni cselekménye nem minősülhet kifosztás bűntettének.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott akkor hagyott fel az erőszakos közösülési szándékával, amikor a sértett felajánlotta neki, hogy bármit odaad, ha elengedi, ennek fejében el is fogadta a sértett fülbevalóját. Mivel a vádlott már korábban azzal fenyegette meg a sértettet, hogy csak akkor viszi haza, ha lefekszik vele a gépkocsiban, a sértett akkor is ennek a fenyegetésnek a hatása alatt állt, amikor a vádlott felhívta őt az aranygyűrűje átadására is. Ezért a másodfokú bíróság a vádlott vagyon elleni cselekményét kifosztás bűntette helyett a Btk. 323. §-ának (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntettének minősítette.
Tévesen minősítette a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság tettleges becsületsértés vétségének is, mivel a sértett a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése szerinti magánindítványt nem terjesztett elő.
Ezért a másodfokú bíróság a vádlott által elkövetett cselekményének minősítését az előbbiekben kifejtettek szerint megváltoztatta.
A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülmények annyiban szorulnak helyesbítésre, hogy a vádlott betöltött társadalmi funkciója (a helyi kisebbségi cigány önkormányzat elnöke) nem enyhítő, hanem súlyosító körülmény, és mellőzendő az enyhítő körülmények közül az, hogy hasonló erőszakos cselekmények miatt a vádlott még nem volt elítélve, mivel ebben az ügyben a vádlott bűnössége vagyon elleni bűncselekmény elkövetésében is megállapításra került, márpedig a vádlott hasonló cselekmények miatt már kétszer is állt a bíróság előtt. Enyhítő körülmény viszont az, hogy a vagyon elleni cselekménnyel okozott kár megtérült.
Az így módosított bűnösségi körülmények értékelése alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mind a nemében, mind a mértékében kirívóan enyhe, és nem alkalmas a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél eléréséhez. A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt jelentős tárgyi súlyú bűncselekményt elkövető vádlottal szemben nincs törvényes lehetőség a Btk. 87. §-a szerinti enyhítő rendelkezések alkalmazására, és így pénzbüntetés kiszabására. A vádlott terhére megállapított mindkét cselekmény jelentős tárgyi súlyú, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntett. Ezért a vádlottal szemben csak végrehajtandó szabadságvesztés alkalmas a Btk. 37. §-ában megfogalmazott büntetési cél elérése érdekében.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében is megváltoztatta, és a vádlottat a Btk. 85. §-a szerinti halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre, míg mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltásra is ítélte, mert cselekménye folytán a közügyekben való részvételre méltatlan.
A Btk. 91. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a másodfokú bíróság elrendelte a korábbi, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Mivel az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság helybenhagyta. (Vas Megyei Bíróság Bf. 205/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás