BK BH 1996/352
BK BH 1996/352
1996.07.01.
Háromrendbeli rablásnak minősül a vádlott cselekménye, aki egy családi házba behatolva három személlyel szemben alkalmaz erőszakot, illetőleg fenyegetést és veszi el a sértettek pénzét [Btk. 321. § (1) bek., 12. § (1) bek.].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette, rablás bűntette, társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 7 évi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 7 évi eltiltásra ítélte;
a II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette, társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt halmazati büntetésként - a vagyon elleni bűncselekményekben, mint különös visszaesőt, a magánlaksértés bűntettében, pedig mint visszaesőt - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.
A vádlottak testvérek. 1992. február 8. napján együtt italoztak, majd a délutáni órákban elhatározták, hogy a nevelőapjuk kerékpárját a sértettnek eladják. Ennek megfelelően a kerékpárt a sértett lakására vitték, és azt a sértett 3000 forintért megvásárolta. A pénz kifizetése után azonban a vádlottak a biciklivel együtt elszaladtak, a sértettnek a 4200 forint értékű bicikli elvételével okozott kára nem térült meg. A kerékpárért kapott pénzen a vádlottak további szeszes italt vásároltak, és annak elfogyasztása után nagymértékben leittasodtak.
1992. február 9. napján a hajnali órákban elhatározták, hogy visszamennek a sértett házához, és onnan a sértettől, valamint a szüleitől pénzt fognak elvinni. 3 óra körüli időben érkeztek a sértett családi házához, melynek az utca felőli kapuja nyitva volt. Az épület bejárati ajtajának üvegezett részét az I. r. vádlott törte be, majd az ajtóban belülről benne hagyott kulccsal nyitotta ki a zárat, és ment be a lakásba.
A zajra a sértett felébredt, és felismerte az I. r. vádlottat, felszólította, hogy hagyja el a lakást. Az I. r. vádlott azonban félrelökte őt, és amikor a sértett 83 éves apja is távozásra szólította fel, őt ököllel az arcán megütötte úgy, hogy ennek következtében a kövezetre zuhant és az eszméletét vesztette. A sértett ezt követően továbbra is megpróbálta távozásra bírni az I. r. vádlottat, aki a sértett nadrágjának zsebeit átkutatta úgy, hogy a zsebeit leszakította, és tőle mintegy 130 forintot elvett. A II. r. vádlott közben a bejárati ajtó utáni előtérben maradt, és onnan nézte, hogy testvére mit csinál. A sértett az édesapja bántalmazását követően kiabálva próbált a lakásból kiszaladni azzal, hogy a közelben lakó rendőr nyomozót a történtekről értesíti, de akkor a II. r. vádlott megpróbálta ebben megakadályozni úgy, hogy az előtérből a konyhába lépett azzal, hogy "nem kell ide rendőr". A sértett azonban kicsit ellökte, és elszaladt mellette. A II. r. vádlott nem követte a sértettet, hanem a saját lakásuk irányába elszaladt. A sértett felébresztette a közelben lakó rendőrt, akivel együtt tért vissza a helyszínre, ahol már csak az I. r. vádlottat találták, aki időközben pénz után kutatott. A kutatás közben a sértett édesanyjától is pénzt követelt, aki a párnája alól elővette a pénztárcáját, és azt átadta neki, ebből az I. r. vádlott 1500 forintot vett ki. A rendőr a szolgálati fegyverét is magához vette, amikor a sértett házához átment, és látva az üvegcserepet, valamint a konyha kövezetén véres arccal fekvő idős embert, felszólította az I. r. vádlottat, hogy hagyja abba a kutatást. Erre a vádlott megpróbálta ellökni azért, hogy a helyiségből kimeneküljön. Dulakodni kezdtek, miközben az I. r. vádlott a rendőr ujját megharapta, és így sikerült a lakásból kimennie. Többszöri megállásra történő felszólítás után a rendőr a szolgálati fegyverével az I. r. vádlott után lőtt, és a jobb boka részén megsebesítette, ennek ellenére az I. r. vádlottnak sikerült elmenekülnie. A délelőtti órákban a nővérénél fogták el. Az elvett pénzből 1277 forint került lefoglalásra, így a kár részben megtérült.
A sértett 83 éves édesapja az I. r. vádlott bántalmazása következtében koponyatörést és orrcsonttörést szenvedett, majd 1992. február 10-én meghalt.
A sértett halála és a sérülések között egyenes okozati összefüggés állapítható meg, a sérülések olyan súlyosak voltak, hogy az élete a szakszerű kezelés ellenére sem volt megmenthető.
Az ítélet ellen a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást az iratok tartalma alapján a következők szerint helyesbítette és egészítette ki.
Elírási hiba folytán téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlottak a kerékpár ellopásával 4200 forint értékben károsították meg a sértettet. A tanú a nyomozati és a tárgyalási vallomása szerint a vádlottaktól 3200 forintért vásárolta meg a kerékpárt, tehát ilyen összegű kára keletkezett.
Az I. r. vádlott a sértett édesanyjától azt követelte: "Adjál pénzt, hol van a pénzetek?!" Azt is követelte az I. r. vádlott ettől a sértettől, hogy adja neki a fia pénzét is, miközben megöléssel fenyegette.
A sértett 1992. február 11-én magánindítványt terjesztett elő a magánlaksértés bűntette miatt is.
Az I. r. vádlottat az O.-i Városi Bíróság ugyanezzel a rendőrrel szemben elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette és maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte, de az ítélet még nem jogerős, mert a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
Ezekkel a kiegészítésekkel és a helyesbítéssel az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása megalapozott, és így az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak rablási cselekményét 1 rb. rablás bűntetteként értékelte. Az irányadó tényállás szerint az ittas vádlottak az előzetes elhatározásuknak megfelelően a sértettől és a szüleitől pénzt akartak elvenni, ezért éjszaka, hajnali három órakor betörtek azok lakásába. Ennek megfelelően a sértettel és az édesapjával szemben az I. r. vádlott erőszakot, a sértett édesanyjával szemben pedig testi épsége elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott.
Mindezt a II. r. vádlott a lakás előterében nézte végig, a sértettnek a lakásából való kijutását a II. r. vádlott igyekezett megakadályozni.
A Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás törvényi tényállási eleme az idegen dolognak mástól jogtalan eltulajdonítása céljából történő elvétele végett erőszaknak, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetésnek az alkalmazása.
A rablás annyi rendbeli bűntettként minősül, ahány személlyel szemben alkalmazott erőszak vagy fenyegetés útján az elkövető tőlük a tulajdonukban (vagy birtokukban) levő ingóságot jogtalan eltulajdonítás céljából elveszi, azaz ahány személlyel szemben a rablás teljes törvényi tényállása teljes egészében megvalósul.
Az irányadó tényállásból minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy az I. r. vádlott mind a három sértettel szemben a rablás törvényi tényállásának megvalósításához szükséges erőszakot, illetve fenyegetést alkalmazott.
A két idős sértettel szemben az I. r. vádlott 2 rendbeli rablás bűntettét valósította meg, függetlenül attól, hogy a két sértett közös tulajdonában levő pénzösszeget egy elvétellel tulajdonította el jogtalanul, ugyanis mindkét idős sértettel szemben külön-külön erőszakot, illetve a törvényi tényálláshoz szükséges fenyegetést alkalmazott.
Az I. r. vádlott tehát nem 1 rendbeli, hanem - a sértettek száma szerint - 3 rendbeli, a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettét követte el.
A II. r. vádlott 2 rendbeli bűnsegédi minőségben (pszichikai bűnsegéd) elkövetett rablás bűntettét valósította meg. Ez a vádlott a sértettektől való jogtalan pénzelvétel céljából a lakásba betörés útján történt behatárolás alkalmával jelen volt, és amikor társa - az I. r. vádlott - a sértett édesapját leütötte, és az véresen elterült a földön, azt is látta, amikor a testvére a sértettől annak zsebeit leszakítva, elvette a pénzét. Jelenlétével erősítette az I. r. vádlottat a jogtalan eltulajdonításra irányuló szándékában, ezen túlmenően a sértettet igyekezett megakadályozni abban, hogy rendőri segítséget hívjon. Miután azonban a sértett a lakást elhagyta, a II. r. vádlott is véglegesen eltávozott a bűncselekmény helyszínéről, és már nem volt jelen, amikor az az I. r. vádlott a sértett édesanyjával szemben a rablás bűntettét megvalósító cselekményt megvalósította. Így tehát a II. r. vádlott a társa 2 sértett elleni rablásához nyújtott segítséget, ennek megfelelően két rendbeli bűnsegédi minőségben elkövetett rablás bűntettét valósította meg. Ezért az említettek szerint változtatta meg a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak rablási cselekményének a rendbeliségét.
A vádlottaknak a 3200 forint értékű kerékpár eltulajdonításával kapcsolatos cselekménye - mivel a Btk. időközben értékhatár tekintetében módosított 316. §-ának (2) bekezdésében felsorolt minősítő körülmények egyike sem áll fenn - a Btké. 28. §-a (1) bekezdésének g) pontjára figyelemmel, a módosított Sztv. 105. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tulajdon elleni szabálysértést valósítja meg. Szabálysértési cselekményük azonban elévült, mert a cselekményük elkövetése óta 2 év eltelt, és az Sztv. 12. §-ának rendelkezése szerint elévülés miatt már nem vonhatók felelősségre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a szabálysértési eljárást a vádlottakkal szemben megszüntette.
A II. r. vádlott legutóbbi szabadságvesztésének kiállása óta 3 év eltelt a jelen ügyben elbírált bűncselekményének az elkövetéséig, ezért a Btk.-nak az 1993. évi XVII. törvény 34. §-ával módosított 137. §-ának 12. és 13. pontjának értelmében - a korábbi törvényi rendelkezésektől eltérően - a II. r. vádlott nem tekinthető visszaesőnek, illetőleg különös visszaesőnek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben a II. r. vádlottra vonatkozó különös visszaesői minőséget megállapító rendelkezését mellőzte.
Az elsőfokú bíróság által az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésére annak ellenére sincs törvényes alap, hogy a nem jelentős kerékpárlopás miatt vele szemben a felelősségre vonásnak már nincs helye. Az I. r. vádlott a bűncselekmények közül két, igen súlyos bűntettet, a rablás bűntettét és a halált okozó testi sértés bűntettét követte el, és ezekre a törvény külön-külön is 2 évtől 8 évig terjedő börtönbüntetést ír elő. Éjjel, gátlástalanul törtek rá társával az alvó családra, és az I. r. vádlott egy ember halálát is okozta. Az erőszakos bűncselekmények elkövetésében igen kitartó volt, és az sem tartotta vissza a további rablási cselekményétől, hogy a sértett rendőri segítségért ment, a rendőr megérkezéséig követte el a sértett édesanyjával szemben a rablás bűntettét. Az elkövetett cselekmények tárgyi súlya kiemelkedő, a vádlott személye igen nagy fokban veszélyes a társadalomra. Korábbi büntetései sem tartották vissza az újabb és súlyos bűncselekmények elkövetésétől. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeket is figyelembe véve a törvényben előírt büntetési cél eléréséhez szükséges a vele szemben halmazati büntetésként kiszabott börtönbüntetés, amely inkább kissé enyhe, mint eltúlzott.
A II. r. vádlott a rablás bűntettét a tettesi minőségnél jóval enyhébb megítélésű pszichikai bűnsegédként követte el. A lopás vétsége helyett szabálysértést megvalósító cselekményéért az elévülés folytán felelősségre már nem vonható. A jelenleg hatályos büntetőtörvényi rendelkezések értelmében már nem visszaeső, illetve nem különös visszaeső, márpedig ez a minősége az első fokú ítélet meghozatalakor a büntetés tartamának a meghatározására jelentős kihatással volt. Mindezekre tekintettel - de figyelemmel az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményekre is - a Legfelsőbb Bíróság 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra enyhítette a II. r. vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetést. (Legf. Bír. Bf. I. 2006/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás
