PK BH 1996/356
PK BH 1996/356
1996.07.01.
I. A bírói úton történő vagyonmegosztás esetére a kiadható vagyontárgyak kijelölésénél figyelemmel kell lenni a közgyűlési határozattal meghatározott vagyoncsoportokra is. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a bíróság indokolt esetben ne rendelje el olyan vagyontárgy kiadását is, amelyet a szövetkezet nem kívánt vagyonmegosztásra bocsátani [1992. évi II. tv. 35. § (2) bek., 40. § (1) bek.].
II. A bíróság útján történő vagyonmegosztásnak szükségszerű velejárója tehát az, hogy a bíróság határozatával úgy rendelje el a kért vagyonmegosztást, hogy ne maradjon a felperesnek szövetkezeti üzletrésze [1992. évi II. tv. 33. § (3) bek.].
N. I. I. rendű felperes - a pertársaival együtt - a Sz. P. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagja volt. A felperesek - a vagyonmegosztás iránti igényük egyezséggel nem rendezett része tekintetében - a bíróságtól kérték a vagyonmegosztást. A megyei bíróság a kizárólag az I. rendű felperesre vonatkozó hatályon kívül helyező rendelkezésével az elsőfokú bíróságot - ebben a keretben - a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 36 765 forint értékű 817 q szervestrágya I. rendű felperes részére történő kiadására kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és az I. rendű felperest 10 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság tehát nem adott helyt az I. rendű felperesnek a 14 000 forint értékű zetor, a 120 000 forint értékű gabonaarató kombájn, valamint 24 524 forint értékű szervestrágya kiadása iránti vagyonmegosztási igényének.
Az I. rendű felperes által előterjesztett és jogutódja által fenntartott fellebbezés arra irányult, hogy a másodfokú bíróság hozzon a keresetnek helyt adó döntést. A fellebbezését arra alapította, hogy megalapozatlan az elsőfokú bíróság által elfogadott az a szakértői vélemény, amely szerint az alperes számára a kereset tárgyává tett gépek nélkülözhetetlenek. Kifogásolta, hogy az ítélet alapján nem került kiadásra a teljes üzletrésze.
A másodfokú bíróság az ítélet "megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta", és az I. rendű felperest 5000 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetései mindenben helytállóak. "A jelen per megindítását követően kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a bírói úton történő vagyonmegosztás esetében a kiválni szándékozó tsz-tagok csak azon vagyontárgyak kiadása iránt terjeszthetnek elő kereseti kérelmet, amelyeket a tsz közgyűlése külön határozatával e körbe sorolt. Az I. rendű felperes által kiadni kért vagyontárgyakat - a két erőgépet - a közgyűlési határozat e vagyontárgyak listájára nem vette fel, így a felperes, illetőleg jogutódja részére azokat közös megegyezés és ezt jóváhagyó közgyűlési határozat hiányában nem lehet egyébként sem kiadni a bírósági úton történő vagyonmegosztás során. A fennmaradó üzletrész tulajdon természetesen megmarad."
A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az ítélet hatályon kívül helyezése, a keresetben kért gépek tulajdonába adását elrendelő határozat meghozatala végett. Az I. rendű felperes a felülvizsgálati kérelme alapjaként a következőkre hivatkozott. Az 1992. évi II. törvény 35. §-ának (2) bekezdése helyes értelmezése szerint a bírósági vagyonmegosztás kiterjed a szövetkezet teljes vagyonára. Erre utal az a jogszabályi rendelkezés, hogy a kivált tag választhat, bírósági vagyonmegosztást vagy árverést kér. Nyilvánvaló, hogy árverés esetén nem kívülálló üzletrész-tulajdonos kíván lenni, hanem valamilyen vagyontárgyhoz kíván jutni. Ugyanez vonatkozik álláspontja szerint a bírósági vagyonmegosztásra is. Jogszabályt sértett ezért a megyei bíróság, amikor nem rendelkezett a vagyonmegosztásról, hanem megállapította, hogy az I. rendű felperes a ki nem adott vagyontárgyak értéke erejéig "csupán kívülálló üzletrész-tulajdonos". Állította, hogy a kereset szerint kiadni kért gépeknek a tulajdonába adása nem veszélyezteti az alperes gazdasági tevékenységét.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, annak megalapozottságára utalással.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Az 1992. évi II. törvény 40. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyes értelmezéséből következően egyénileg kiváló tagok esetében - mint a perbeni esetben is - közgyűlési határozattal vagyonmegosztásra csak akkor kerülhet sor, ha mód van arra, hogy a szövetkezet a kiváló tagok által egyhangúlag megszavazott határozattal döntsön. Ha az érdekeltek között megállapodás nem jön létre - és érdektelen, hogy ez miért hiúsul meg -, a hivatkozott törvény 35. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulása esetén a kiváló tag a bíróságtól kérheti a vagyonmegosztást. A perbeli esetben az I. rendű felperes is jogszerűen igényelte azt, hogy a bíróság határozza meg azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a meglévő üzletrésze értéke ellenében a termelőszövetkezet, illetőleg az alperes, mint annak jogutódja, köteles kiadni a részére. Az I. rendű felperes vagyonkiviteli igényét elsődlegesen természetben kell kielégíteni, és a bíróságnak kell kijelölnie azokat a vagyontárgyakat, amelyek értékben és rendeltetésüknél fogva alkalmasak a vagyonkiviteli igénye kielégítésére.
A kiadható vagyontárgyak kijelölésénél figyelemmel kell lenni a közgyűlési határozattal meghatározott vagyoncsoportokra is. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a bíróság indokolt esetben ne rendelje el olyan vagyontárgy kiadását is, amelyet a szövetkezet nem kívánt vagyonmegosztásra bocsátani. A bírósági vagyonmegosztás során ugyanis mindazok a vagyontárgyak kielégítési alapul szolgálhatnak - eltérő, illetve tiltó rendelkezés hiányában -, amelyeket akár a szövetkezet ajánl fel, akár a kiváló tag igényel a szövetkezet vagyontárgyai közül. A bíróság feladata annak meghatározása, hogy ebben a keretben olyan vagyontárgyak kiadását rendelje el, amelyek kiadásával leginkább biztosítható az, hogy se a kiváló tagot, se a szövetkezetet, illetőleg visszamaradó tagjait ne érje gazdasági hátrány, egyéb érdeksérelem.
Mindezekből következően alappal hivatkozik az I. rendű felperes arra, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte: a keresetben kért vagyontárgyak kiadása "jóváhagyó közgyűlési határozat hiányában" eleve nem rendelhető el.
Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor nem tartotta szükségesnek azt, hogy a kiválni szándékozó I. rendű felperes a meglévő üzletrésze teljes értéke ellenében vagyontárgyakhoz jusson. Az I. rendű felperes a kiválási szándéka bejelentésével azt is kifejezésre juttatta, hogy nem kíván az átalakuló szövetkezet tagja lenni. Ettől eltérő megállapodás - a per adatai szerint - utóbb sem jött létre az érdekeltek között. A kiválásra jogosult tag, így az I. rendű felperes jogot szerzett arra, hogy a szövetkezet vagyonából a reá jutó arányos részt - üzletrésze ellenében - a szövetkezet részére kiadja [1992. évi II. törvény 33. § (3) bekezdés]. Az I. rendű felperes kereseti követelése érdemi elbírálásának szükségszerű velejárója tehát az, hogy a bíróság határozatával úgy rendelje el a kért vagyonmegosztást, hogy ne maradjon a felperesnek szövetkezeti üzletrésze.
A másodfokú bíróság jogszerű eljárása az lett volna, ha tájékoztatja a felperest jogai helyes gyakorlására, illetőleg a fellebbezéssel támadott ítéletet a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával teljes terjedelmében hatályon kívül helyezi, meghagyva az elsőfokú bíróságnak: hívja fel az I. rendű felperes figyelmét kereseti kérelme olyan módon történő kiegészítésére, hogy az eredetileg megjelölt vagyontárgyakon kívül milyen más vagyontárgyakra tart igényt [Pp. 146. § (3) bekezdés]. Egyidejűleg meg kellett volna hagynia az elsőfokú bíróságnak azt, hogy az alperest is hívja fel arra: nyilatkozzon, mely vagyontárgyakat lenne hajlandó kiadni az I. rendű felperes részére. Mindezek elmaradása azért is minősül lényeges eljárási szabálysértésnek, mert a perben eddig rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő mérlegelésével jutott az első- és a másodfokú bíróság is arra a következtetésre, hogy az I. rendű felperes által megjelölt vagyontárgyak együttes kiadása valóban meg nem engedhető gazdasági hátrányt okozna az alperesnek.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben - a helyébe lépően - az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyező határozatot hozott.
Meghagyja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban, az előzőekben foglaltaknak eleget téve, adjon módot az érdekelt feleknek arra, hogy jelöljenek meg további olyan vagyontárgyakat, amelyek kiadásának elrendelésével az I. rendű felperes vagyonmegosztási igénye maradéktalanul kielégíthető lesz. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a vagyonmegosztás kapcsán a kiadni rendelt szövetkezeti vagyontárgy értékét azon az értéken kell figyelembe venni, amilyen értéken azt a vagyonmegosztás előtt felértékelték, ugyanis annak alapulvételével történt meg a szövetkezeti tagok, így az I. rendű felperesnek juttatott üzletrész értékének meghatározása is. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.290/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás