PK BH 1996/357
PK BH 1996/357
1996.07.01.
Az állami gazdaságok alkalmazottainak földtulajdonhoz juttatására akkor kerülhet sor, ha – az egyéb feltételek mellett – az igénylő a földalap kijelölésekor is a gazdaság alkalmazottja (1991. évi XXV. tv. 15., 17. §).
A felperes keresetének helyt adó - az alperest 20 AK értékű termőföldnek a felperes tulajdonába adására kötelező - első fokú ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta.
Az állami gazdaságok alkalmazottainak földtulajdonhoz juttatása céljából képzett földalapok kijelölésénél a jogszabály kihirdetésének napjára (1991. július 11.) történő utalás a kezelésben lévő földekre, és nem a juttatásban részesülő személyek körére vonatkozó rendelkezés.
Az 1991. évi XXV. törvény (továbbiakban: Kárpótlási törvény) 17. §-ának (2) bekezdésében használt "azóta is" határozószó a földalap számítására vonatkozik. A földalap számítása akkor veszi kezdetét, amikor a kárpótlási hivatal értesítése után az állami gazdaság kijelöli a kárpótlási, illetve az alkalmazotti földalapot. Az 1992. évi II. törvény 6. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. A per iratai szerint, az alkalmazotti földalapra számított igényt 1992. április 28-án nyújtotta be az alperes a kárpótlási hivatalhoz. A felperes munkaviszonya ekkor már megszűnt, ezért a 20 AK termőföld kiadását célzó kereset nem alapos.
A másodfokú bíróság határozata ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a sérelmes ítélet megváltoztatása, a felperes keresetének helyt adó határozat meghozatala végett. A felperes a támadott határozat jogszabálysértő voltát - a kérelmében előadottakból kitűnően - a következőkre alapította: A Kárpótlási törvény 17. §-ával kapcsolatos országos főhatósági állásfoglalásra bírói ítélet nem alapítható. Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezés az állami gazdaság kezelésében levő földekre és nem a juttatásban részesülő személyek körére vonatkozik, mivel a földalap számításánál az alkalmazottakat kell figyelembe venni. Ebből következően a jogszabály kihirdetése napján (1991. július 11.) még alkalmazásban lévő felperes jogosulttá vált az alkalmazotti földalap terhére általa igényelhető 20 AK értékű termőföldre, miután a munkaviszonya - nem vitásan - 1992. február 28. napján szűnt meg.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályban tartását kérte. Érvelése szerint a Kárpótlási törvény 17. §-ának (2) bekezdésében használt "azóta is" határozószó a földalap számítására vonatkozik, amely időhatározás a földalapok kijelöléséig tart, 1991. január 1. napjától kezdődően.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az 1991. évi XXV. törvény 15. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat a termőföldeket, amelyeket a szövetkezetnek a kárpótlás termőföldben történő biztosítása érdekében ki kell jelölnie. Eszerint azokat a termőföldeket kell kijelölni, amelyeket a törvény 2. számú mellékletében felsorolt jogszabályok alapján szerzett meg, és a törvény kihirdetése napján a tulajdonában vagy használatában állnak. Ettől függetlenül szabályozza a törvény 17. §-ának (1) bekezdése azt, hogy az említett kárpótlási földalap kijelölése során az állami gazdaságnál is - az alkalmazottak földtulajdonhoz juttatása céljából - földalapot kell képezni. A továbbiakban meghatározza a földalap nagyságát úgy, hogy az állami gazdasági alkalmazottainak 20 AK értékű termőföld jusson személyenként. Ehhez kapcsolódóan határozza meg a jogosultak körét akként, ahogy állami gazdasági alkalmazottként az vehető figyelembe, aki 1991. január 1-jén és azóta is az állami gazdaság alkalmazottja. A jogosultak számbavétele nyilvánvalóan akkor válik esedékessé, amikor sor kerül az alkalmazotti földalap képzésére. Ebből okszerűen következik: indokolatlan lenne jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az alkalmazotti földalap képzésének kötelezettségét meghatározó törvény kihirdetésekor, illetve hatálybalépésekor még alkalmazott volt-e az, aki már 1991. január 1-jén is az állami gazdaság alkalmazottja volt. Jelentősége ugyanis annak van, hogy a hivatkozott törvényen alapuló - szükségszerűen a hatálybalépését követően megvalósuló - alkalmazotti földalap képzésekor is fennálljon az alkalmaztatási viszony.
A fentiekben is kiemeltekre tekintettel, a másodfokú bíróság az előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezések megfelelő értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes kereseti követelése nem teljesíthető. A Legfelsőbb Bíróság ezért - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - a támadott jogerős ítélet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.304/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás