PK BH 1996/359
PK BH 1996/359
1996.07.01.
A közös tulajdon megszüntetésénél olyan megoldásra kell törekedni, amely az érdekegyensúly szempontját leginkább szolgálja (Ptk. 148. §).
A közös tulajdon megszüntetése tárgyában hozott jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a természetbeni megosztás alkalmazott módját sérelmezte. A tulajdoni állapot rendezésének változatlanul hagyása esetén az I. rendű alperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét kifogásolta, és az egyidejű teljesítés kimondásának hiányát sérelmezte. Kifogásolta a fellebbezési részköltségben való marasztalását is.
A felülvizsgálati kérelem részben, a következők szerint alapos.
I. A felperes helyesen utalt a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a közös tulajdonban lévő ingatlan természetbeni megosztásához az építésügyi hatóság jogerős engedélye nélkülözhetetlen. A jelen esetben a földhivatal által készített megosztási vázrajzot a házas ingatlan vonatkozásában az illetékes építésügyi hatóság végleges megosztási engedély záradékkal látta el, amelyet az I. rendű alperes a fellebbezési eljárás során 3. sorszám alatt csatolt az iratokhoz. Ehhez képest nem tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor nem látta akadályát annak, hogy a házas ingatlan a véglegesített megosztási engedély szerint egy felépítményes ingatlanra és egy különálló építési telekre tagolódjék a vázrajz szerinti alszámozásokkal. Ez a megosztási mód egyébként a beszerzett aggálytalan ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján mindkét fél érdekét szolgálja, mert a két különálló ingatlan együttes forgalmi értéke jóval magasabb, mint a megosztatlan korábbi felépítményes ingatlané. A korábbi együttes érték ugyanis az I. rendű alperesi beruházások figyelmen kívül hagyása mellett 3 628 000 forint volt, míg megosztott állapotában a felépítményes ingatlan és az üres telek együttesen 4 056 000 forintot ér, ugyancsak az I. rendű alperesi beruházások nélkül.
II. A bíróság a közös tulajdon megszüntetésénél a Ptk. 148. §-ának (4) bekezdése értelmében csak a megszüntetésnek olyan módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. Egyébként valamennyi körülmény együttes mérlegelésével meggyőződése szerint bírálja el a rendezés véglegességét és az érdekegyensúly megteremtését a legjobban szolgáló szempontokat, és ezek figyelembevételével rendelkezik a megszüntetés módjáról. A bíróságok ezeket a mérlegelési szempontokat teljes mértékben szem előtt tartva jártak el akkor, amikor a természetbeni megosztás olyan módját keresték, amelynél a fizetendő értékkiegyenlítés a lehetőséghez képest a legalacsonyabb.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében eltérő megosztási mód alkalmazását igényli annak előadása mellett, hogy az alperes a terhére megállapított és a másodfokú ítélet szerinti 77 872 forintos értékkiegyenlítés összegét sem fizette meg a részére. Ehhez képest nincs kellő logikai alapja annak az igényének, hogy a bíróság más megosztási módozat mellett az I. rendű alperes terhére a jelenlegit többszörösen meghaladó egyenérték-fizetési kötelezettséget állapítson meg. Ez nem szolgálja az érdekegyensúlyt és esetlegesen végrehajtási problémákat is felvethet.
A természetbeni megosztás alkalmazott módjánál tehát a bíróság mérlegelési jogkörben a jogszabályi rendelkezések legteljesebb betartásával járt el, így annak megváltoztatására nincs alap.
III. A másodfokú bíróság ítéletét a megosztási mód érintetlenül hagyása mellett is a felperes azért találta sérelmesnek, mert a bíróság nem megfelelően állapította meg a részére járó értékkiegyenlítés összegét. Ebben a körben a felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság pontosan kimutatta a felperes, illetőleg az alperes tulajdoni hányadának a megosztandó ingatlanokban együttesen képviselt értékét, és pontosan kimutatta azt az értéket is, amely az alkalmazott megosztási mód mellett a felperes, illetőleg az I. rendű alperes tulajdonába kerül. Mindkét oldalon felállítva a szerzett, illetőleg az egyik és másik félnek járó vagyon mérlegét, a felperes kizárólagos tulajdonába adott érték mellett az ő oldalán jelentkező hiányt 155 745 forintban, míg az I. rendű alperesnél a nála jelentkező többletet ugyanebben az összegben határozta meg. Ennek az egyértelmű összegszerű meghatározása mellett semmi indokát nem adta a másodfokú bíróság annak, hogy az I. rendű alperest értékkiegyenlítés címén miért nem a 155 745 forint és miért csupán 77 872 forint megfizetésére kötelezte.
Figyelemmel az egyébként levezetett elszámolás mindenben helytálló voltára, a Legfelsőbb Bíróság ebben a részében a jogerős ítéletet megváltoztatva az I. rendű alperes által a felperesnek fizetendő értékkiegyenlítés összegét 77 872 forintról 155 745 forintra felemelte.
IV. Ha valamely ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság úgy szüntet meg, hogy az egyik tulajdonostárs ingatlanhányadát a másik tulajdonostárs tulajdonába adja, és egyidejű teljesítést rendel el, de az ellenérték későbbi megfizetésére határidőt engedélyez, a bíróság a jogerős határozat egyidejű megküldésével köteles megkeresni az illetékes földhivatalt a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett, azzal azonban, hogy a bejegyzés csak akkor rendelhető el, ha a jogszerző a magához váltás teljes összegének a kifizetését a földhivatalnál igazolja.
Ez az általánosan kialakult és követett bírói gyakorlat vonatkozik arra az esetre is, amikor a közös tulajdon megszüntetése alapvetően természetbeni megosztással történik, és csak az értékkülönbözet megfizetéséről kell az egyik vagy másik fél javára rendelkezni. Ebben az esetben is biztosítani kell az egyidejűséget. A Legfelsőbb Bíróság éppen ezért az I. r. alperes terhére felemelt 155 745 forint térítési kötelezettséghez képest akként rendelkezett, hogy a 2071. hrsz.-ú ingatlannak a felperes tulajdonaként nyilvántartott 3/4 eszmei hányadára az I. rendű alperes tulajdonjoga az ítélet alapján csak a felperes javára fizetendő értékkiegyenlítés teljesítésének igazolása esetén vezethető át.
V. A másodfokú bíróság a közös tulajdon megszüntetésének módosítására az első fokú ítélet meghozatala utáni változások miatt az új helyzet alapján kényszerült. Ez a körülmény mindkét fél érdekében állt, az ezzel kapcsolatos valamennyi költség tehát egyenlő arányban terheli őket. Elkerülte a másodfokú bíróság figyelmét az, hogy az I. rendű alperesi fellebbezés nem csupán a közös tulajdon megszüntetésével volt kapcsolatos, hanem a terhére megállapított használati díjjal is, amely teljesen alaptalannak bizonyult, így pedig a túlnyomórészt vesztes I. rendű alperes javára részköltség megállapítása a fellebbezési eljárás során nem volt indokolt.
Ezért ezt a rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, a felperesnek a másodfokú bíróság által részperköltségben való marasztalását mellőzte, és a jogerős ítéletet a fentiek szerinti kiegészítéssel hatályában fenntartotta. [Pp. 275/A. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.980/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás