PK BH 1996/362
PK BH 1996/362
1996.07.01.
Az elsőfokú államigazgatási határozatnak a másodfokú eljárásban a bizonyítás kiegészítése céljából történt hatályon kívül helyezése, majd az újabb eljárás eredményeként a szabálysértési eljárás bizonyíték hiányában történt megszüntetése nem kártérítési alap: a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelése ugyanis nem minősül jogellenes magatartásnak [Ptk. 349. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy 1993. március 9-én H. főúton az esti órákban a H.-i Rendőrkapitányság közrendvédelmi és közlekedési osztályának rendőrei közúti ellenőrzést végeztek, és ennek során a személygépkocsival közlekedő felperesnél alkoholszonda-vizsgálatot tartottak. Az alkoholszonda-vizsgálatról készített nyilatkozatban az intézkedő rendőrök feljegyezték, hogy a szonda 0,4 ezrelékig színeződött el. A felperes ezt a nyilatkozatot aláírta, amelyben elismerte azt is, hogy megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabályt. A meghozott elsőfokú szabálysértési határozat megállapította, hogy a felperes az ittas vezetés szabálysértését elkövette, ezért 3000 forint pénzbírságot szabott ki, vezetői engedélyét három hónapra visszavonta, és annak visszaadását utánképzés sikeres elvégzéséhez kötötte. A felperes kifogására az elsőfokú szabálysértési hatóság módosította határozatát, és a vezetői engedély visszavonásától eltekintett. A felperes fellebbezésére a másodfokú szabálysértési hatóság az első fokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, mert a tényállást nem találta kellően tisztázottnak. Az újabb eljárásban meghozott határozatával az elsőfokú szabálysértési hatóság az eljárást bizonyíték hiányában megszüntette, egyben intézkedett a már kifizetett pénzbírság visszautalása iránt.
E tényállás alapján a felperesnek a szabálysértési eljárással összefüggésben érvényesített kártérítési igényével kapcsolatban az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes kártérítésre akkor tarthatna igényt, ha bizonyítja, hogy a szabálysértési hatóságok intézkedésüknél, határozataik meghozatalánál jogellenesen jártak el. A felperes azonban az ellenőrzés alkalmával az alkoholfogyasztás tényét és a KRESZ szabályainak megszegését elismerte, az ezt tartalmazó nyilatkozatot aláírta. Az ellenőrzést az eljáró rendőrök szabályszerűen végezték és a nyilatkozatra tekintettel megalapozottan indult szabálysértési eljárás a felperessel szemben. Az a körülmény, hogy végül is a szabálysértési hatóság a szabálysértés minden kétséget kizáró bizonyításához nem találta elégségesnek az alkoholszonda-vizsgálatot, és a véralkohol-vizsgálat elmaradása miatt a szabálysértési eljárást bizonyíték hiányában megszüntette, a kártérítési felelősség megállapítására alapul nem szolgálhat. A szabálysértési hatóság bizonyítékok mérlegelésével meghozott határozata ugyanis nem tekinthető jogellenesnek, a bizonyíték bizonyító erejének eltérő mérlegelése nem minősül károkozó magatartásnak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperest 116 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint, minthogy nem nyert bizonyítást, hogy szabálysértést követett el, nem volt jogszerű a vezetői engedély elvonása és a pénzbírság kiszabása; a véralkohol-vizsgálat elmulasztása pedig az alperesnek róható fel. Mindez megalapozza az alperes kártérítő felelősségét.
Az alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult, azt mindenben helytállónak tartotta.
A fellebbezés nem megalapozott.
A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség alapvető feltétele, hogy a kárt a hatóság alkalmazottja a közhatalom gyakorlása, a hatósági feladatok ellátása során jogellenes tevékenységgel vagy a jogszerű tevékenység elmulasztásával okozza.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a közúti ellenőrzés során aláírt nyilatkozatban elismerte az alkoholfogyasztás tényét és a közúti közlekedés szabályainak megsértését, vagyis azt, hogy alkoholos befolyásoltság alatt állt. A felperes maga sem állította, hogy az ellenőrzést a rendőrök nem szabályszerűen végezték volna; azt az állítását pedig, hogy a nyilatkozat a véralkoholszintet nem megfelelően tüntette fel, nem tudta bizonyítani. Az aláírt nyilatkozat a szabálysértési eljárás megindítására kellő alapul szolgált, annak lefolytatása nem tekinthető jogellenesnek.
Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az első fokon meghozott határozatnak a másodfokú eljárásban a bizonyítás kiegészítése céljából történt hatályon kívül helyezése, majd az újabb eljárás eredményeként a szabálysértési eljárás bizonyíték hiányában történt megszüntetése nem kártérítési alap: a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelése ugyanis nem minősül jogellenes magatartásnak.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 20.624/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás