PK BH 1996/364
PK BH 1996/364
1996.07.01.
Pénzintézet kártérítési felelőssége a szerződés teljesítésével kapcsolatos együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt [Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 533. § (1) bek.].
Az alperes 1992. március 9. napján 6 db 100 000 és 1 db 10 000 Ft névértékű postai takarékjegyet váltott a felperesi pénzintézetnél. A bemutatóra szóló értékpapírok lejárati ideje 12 hónap volt, az éves kamat mértéke pedig 33%. A szerződés 3. pontjában rögzítették a kifizetés esedékességének számítási módját, valamint azt, hogy a lejárat előtti visszavásárlás a névértéken történik. Az alperes 1993. március 8-án 610 000 Ft tőkét és 160 040 Ft kamatot váltott ki a felperesnél, amelyet ugyanott újabb befektetésbe fordított.
A felperes keresetében a 160 040 Ft kamat visszafizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Jogi álláspontja szerint a lejárat előtt 1 nappal kiváltott takarékjegyek csak névértéken lettek volna visszavásárolhatók, ezért a tévesen kifizetett kamattal az alperes jogalap nélkül gazdagodott.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését, és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperesnek a takarékjegyeket beváltó dolgozójától elvárható lett volna, hogy a lejárat előtt egy nappal figyelmeztesse az alperest az idő előtti kiváltás jogkövetkezményére. Mivel azonban a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdéseiben előírt kötelezettségeinek nem tett eleget, és ebből az alperest a kamat elvesztése miatt kár érte, a felperes azt köteles megtéríteni.
A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt. Csak feltételezésnek minősítette, hogy megfelelő tájékoztatás mellett az alperes a takarékjegyeket nem váltotta volna be. Hangsúlyozta, hogy az alperes sem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható volt, mert a lejárati idő előtt jelent meg a postán, és az ügyintéző tévedése miatt a neki nem járó kamatokkal jogtalan előnyhöz jutott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem megalapozott.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a szerződés teljesítésével kapcsolatos együttműködési kötelezettség körében elvárható magatartás téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése, Pp. 270. §-ának (1) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a peres felek között 1992. március 9. napján a Ptk. 533. §-ának (1) bekezdésében szabályozott takarékbetét-szerződés jött létre, amelynek értelmében a felperes köteles volt az alperestől a 610 000 Ft-ot a takarékjegyek kiállítása ellenében átvenni, majd azt az okiratban foglalt ügyleti feltételek szerint visszafizetni.
A Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése pedig előírja, hogy a polgári jogi jogviszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződésszegésért való felelősségre valamint a kártérítés mértékére alkalmazni kell a szerződésen kívüli károkért fennálló felelősség szabályait. Ezek között a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
A Ptk. XXV. fejezete a szerződésszegések szabályozása körében nem tartalmazza azok taxatív felsorolását. Ennek következtében ezek közé sorolható a jogszabályban előírt együttműködési kötelezettség megsértése is, mely a törvény idézett rendelkezése alapján a kártérítési kötelezettség beállásának jogkövetkezményét vonja maga után. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes ez irányú szakképzettséggel rendelkező ügyintézőjétől elvárható lett volna, hogy a lejárat előtt egy nappal felhívja az alperes figyelmét a takarékjegyek kiváltásának jogkövetkezményére. Nem csupán feltételezés, hogy ennek ismeretében az alperes a kiváltást legalább egy nappal elhalasztotta volna, mivel az összeget 1993. március 8-án sem saját céljaira fordította, hanem azt ismételten befektette. Nyilvánvaló, hogy a lehetséges veszteség tudatában ezt nem így tette volna. Ezért nem tehető vitássá, hogy a felperes megsértette a jogszabály által előírt együttműködési kötelezettségét. Emiatt nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor ennek jogkövetkezményeként megállapította a felperes kártérítési felelősségét.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 23.045/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás