PK BH 1996/366
PK BH 1996/366
1996.07.01.
A kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával válik esedékessé, ezért – pénzben történő kiadás esetén – a kötelezett ezen időponttól kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni [Ptk. 673. § (1) bek., 301. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek egyetemlegesen fizessenek meg kötelesrész címén 165 000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a felperest édesanyja: K. M.-né örökhagyó után a kötelesrész megilleti, ezért azt jogszerűen érvényesítette a végrendeleti örökösökkel: testvérével és annak házastársával - az alperesekkel - szemben (Ptk. 661. §). A perben megkötött részegyezségre tekintettel csak a házas ingatlan tekintetében kellett rendelkezni a kötelesrész kiadásáról, amelynek forgalmi értékét a beszerzett szakértői vélemény alapján 660 000 forintban állapította meg. Bár az alperesek ellenkérelme a kötelesrész természetben való kiadására irányult, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben olyan körülmény nem merült fel, amely miatt a kötelesrész pénzben való kiadása bármelyik félre sérelmes lenne - különös figyelemmel arra, hogy az üresen álló ingatlant az alperesek értékesíteni kívánják. Ezért az alpereseket kötelesrész címén 165 000 forint megfizetésére kötelezte [Ptk. 672. § (1) bek.].
Az első fokú ítélet ellen a felperes a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés miatt, illetőleg az alperesek kamat fizetésére kötelezése iránt fellebbezett.
Az alperesek csatlakozó fellebbezést nyújtottak be, és a marasztaló rendelkezés megváltoztatásával a kötelesrész természetbeni kiadására való kötelezésüket kérték.
A másodfokú bíróság végzésével a csatlakozó fellebbezést a Pp. 244. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította, majd ítéletet hozott, az első fokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alpereseket arra is kötelezte, hogy a marasztalási összeg után 1993. november 18-tól a kifizetés napjáig évi 20% kamatot fizessenek meg. Ítélete indokolásában megállapította, hogy "a felperes kötelesrész iránti kereseti kérelmének előterjesztésekor a keresetlevél benyújtásától igényelte a késedelmi kamatokat. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság a határozat meghozatalakor a kamatfizetési kérelem felől nem döntött. Fellebbezésében a felperesek a hagyaték megnyíltától számítottan tartott igényt a kamatfizetésre, amely keresetfelemelésre a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés a másodfokú eljárásban is lehetőséget nyújt." Ezért a másodfokú bíróság a marasztalási összeg után a hagyaték megnyíltától kamat fizetésére is kötelezte az alpereseket [Ptk. 673. § (1) bek.].
Az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a jogerős ítélet ellen, és annak megváltoztatásával a kötelesrész természetben való kiadására kötelező döntést kértek. A tulajdoni részarány megállapításánál kérték azonban figyelembe venni az örökhagyó eltemettetésével és a hagyatéki eljárásban a közjegyzői költséggel felmerült kiadásaikat is, amelyek a Ptk. 677. §-ának (1) bekezdése alapján a hagyatékot terhelik, a bíróságok azonban ezt figyelmen kívül hagyták.
A felperes ellenkérelmében elsődlegesen azzal érvelt, hogy a per főtárgya tekintetében a felülvizsgálatot a jogszabály kizárja; egyébként az érdemi döntés mindenben helytálló, és megfelel a jogszabályoknak.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye; a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.
A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helybenhagyta. Az adott esetben az alperesek az első fokú ítélet ellen a per főtárgya: a kötelesrész kiadásának módja és a marasztalás összegszerűsége miatt fellebbezéssel nem éltek. Minthogy a felperes fellebbezése a per főtárgyát nem érintette, a másodfokú bíróság helytállóan utasította el az alperesek e körben előterjesztett csatlakozó fellebbezését. A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontjából értelemszerűen következik tehát, hogy az alperesek felülvizsgálati kérelmet joghatályosan csak a másodfokú ítélet kamatfizetésre kötelező rendelkezése ellen terjeszthettek elő. Bár az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a kamatfizetésre kötelezésüket kifejezetten nem sérelmezték, a marasztalás teljes mellőzése és a kötelesrész természetben való kiadása iránti kérelmük tartalma szerint magában foglalta a pénzfizetésre kötelezéshez kapcsolódó kamatfizetésre vonatkozó rendelkezés támadását is. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fenti rendelkezések alapján eljárva csak a kamatfizetés tekintetében bírálta felül a jogerős ítéletet.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli: a kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával száll át a kötelesrészre jogosultra; kiadása ebben az időpontban válik esedékessé. A kötelesrész pénzben történő kiadása esetén tehát a kötelezett a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében ez időponttól kezdve kamatot is köteles fizetni. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az alpereseket kamat fizetésére is kötelezte.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.672/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás