PK BH 1996/367
PK BH 1996/367
1996.07.01.
I. A temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló rendeletben felállított sorrend nem érinti az örökösöknek az illő eltemettetés költségeinek viselésére vonatkozó kötelezettségét [Ptk. 677. § (1) bek. a) pont; 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM r. 11. §].
II. Olyan esetben azonban, amikor a síremlék állításáról az örökösök körén kívül álló hozzátartozó határoz és ehhez az örökösök egyetértését nem kéri ki, csak a szokásos méretű és minőségű síremlék állításának költségei és csak olyan mértékben számolhatók fel, amilyen mértékben az örökhagyó emlékének megőrzését szolgálják. [Ptk. 677. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság (kijavított) ítéletével megállapította, hogy 1 db ló és 1 db lovas kocsi 1/2. része B. J. örökhagyó tulajdonát képezte, és az örökhagyó hagyatékához tartozik 55 000 forint értékben. Ebbe a követelésbe beszámított az alperes javára 52 207 forint temetési költséget, és megállapította, hogy a felpereseknek az alperessel szemben további követelése nincs. Az ítélet indokolása szerint bizonyítást nyert, hogy az alperes által időközben értékesített ló és lovas kocsi az örökhagyó és az alperes élettársi közös vagyonához tartozott, ezért az eladási ár fele a felpereseket illeti. Megállapította azonban, hogy az örökhagyó eltemettetéséről az alperes gondoskodott, aki az örökhagyót az édesapja sírjába temettette el, és síremléket is állíttatott, amely csak az örökhagyó nevét tünteti fel. Az alperes ezért az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nemcsak a temetéssel, hanem a sírkőállítással felmerült költségét is érvényesítheti hagyatéki tartozásként az örökösökkel: a felperesekkel szemben.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletnek a hagyaték megállapítására vonatkozó nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, mellőzte az ítélet rendelkező részéből a temetési költség beszámítására vonatkozó rendelkezést, és egyben kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 35 413 forintot, valamint ennek 1991. október 3. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatát. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az örökhagyó illő eltemettetésének költségei a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az örökösöket terhelik, és elfogadhatónak tartotta azt az álláspontot, hogy a temetési költségek a szokásos mértékű és minőségű síremlék állításának költségeit is magukban foglalják. Az adott esetben azonban a másodfokú bíróság "a temetési költségeket teljes egészében nem találta a felperesekre háríthatónak. Az alperes nem vitatta a felperesek azon tényállítását, hogy a temetésről az örökhagyó gyermekeivel való megbeszélés nélkül intézkedett, és így az I. rendű felperesnek már nem volt lehetősége arra, hogy édesapját szándékának megfelelőnek a családi sírhelyre temettesse. Elfogadható a felperesek azon kifogása is, hogy az alperes a felperesekkel való megbeszélés nélkül, saját elhatározásából és ízlése szerint emeltetett síremléket. A síremléken ez ideig ugyan csak az örökhagyó neve került felírásra, de a kegyeleti jog megengedi, hogy az alperes a síremléken az ugyanott nyugvó édesapja nevét is feltüntesse, ezáltal viszont a síremlék az örökhagyóhoz fűződő önálló kegyeleti jellegét elveszti." Mindezeket a körülményeket értékelve a másodfokú bíróság a síremlék 32 620 forint költségének hagyatéki teherként való érvényesítésére nem látott jogi alapot.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és az ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a síremléken csak az örökhagyó neve van feltüntetve, ezért annak költségét jogszerűen érvényesíti a felperesekkel szemben. Hivatkozott arra is, hogy a temetést megelőzően közölte a felperesekkel: az örökhagyót édesapja sírjába temetteti el, és azt a felperesek jóváhagyólag tudomásul vették.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, és a másodfokú ítélet helyes ténymegállapításaira tekintettel a döntést helytállónak tartották. Hivatkoztak arra, hogy az alperes a sírkőállításról és a sírkőszentelésről sem értesítette őket, és kegyeleti érzésüket sérti, hogy az örökhagyó számukra idegen sírban, idegen síremlék alatt nyugszik, amely helyzetet az alperes egyoldalú intézkedése idézte elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi körben megalapozott. A temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM rendeletnek a 7/1983. (V. 12.) ÉVM-EüM rendelet 3. §-ával módosított 11. §-a határozza meg az elhalt eltemetésére kötelezett személyek körét, és sorrendjét. Eszerint az elhalt személyt elsősorban együtt élő házastársa, illetőleg a halál előtt legalább hat hónapon át vele együtt élő élettársa köteles eltemettetni [11. § (1) bek. a) pont]. Az eltemetési kötelezettségnek a rendeletben felállított sorrendje nem érinti azonban az örökösnek a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló és az illő eltemetés költségeinek viselésére vonatkozó kötelezettségét.
Az adott esetben tehát az alperes - aki az örökhagyónak közel 15 éven át élettársa volt - köteles és egyben jogosult is volt az örökhagyó eltemettetéséről gondoskodni. A felpereseknek lehetőségük lett volna arra, hogy még a temetkezéssel kapcsolatos intézkedést megelőzően esetleges kívánságaikat az alperessel közöljék, hiszen a II. rendű felperes az örökhagyóval és az alperessel egy településen él, és nyilvánvaló, hogy az örökhagyó haláláról időben értesült. A peradatok szerint azonban ilyen igényük a felpereseknek nem volt. A hosszú időn át fennálló élettársi kapcsolatra tekintettel nem kifogásolható az sem, hogy az alperes az örökhagyót a saját családjához tartozónak érezve, édesapja sírjába temettette el, és bár a felperesek perbeni előadása szerint ezt nehezményezték, de ők sem tekintették komoly sérelemnek, mert ennek ellenére a per kezdeti szakaszától kezdve mindvégig az igazolt temetési költségek megfizetésére hajlandók voltak. A felek között csupán a síremlékállítás költségeinek viselése kérdésében volt vita.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a társadalmi szokások változása folytán az utóbbi évtizedben kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a sírkőállítás költsége az illő eltemetés költségei körébe tartozik, és a hagyatékot terheli. Olyan esetben azonban, amikor a síremlék állításáról az örökösök körén kívül álló hozzátartozó határoz, és ehhez az örökösök egyetértését nem kéri ki, csak a szokásos méretű és minőségű síremlék állításának költségei és csak olyan mértékben számolhatók fel, amilyen mértékben az örökhagyó emlékének megőrzését szolgálják. Az örökösök tehát a több elhunytat magában foglaló sírhelyen állított síremlék költségének arányos részét kötelesek csak megtéríteni. Az adott esetben az örökhagyót az alperes édesapjának sírjába elhelyezték. Nem kizárt az sem, hogy a sírhely más - az alperes családjához tartozó személy - nyugvóhelyéül is szolgál majd. Erre tekintettel az alperes csak arányos költségtérítésre tarthat igényt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság - az adott eset körülményeit értékelve - 10 000 forintban állapított meg.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság: annak a körülménynek, hogy a síremléken jelenleg csak az örökhagyó neve került feltüntetésre, a költségviselés szempontjából nincs jelentősége. A kegyeleti jog megsértésére hivatkozással ugyanis az alperes édesapjának hozzátartozói bármikor jogszerűen igényelhetik az elhalt nevének feltüntetését a síremléken.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatva, a marasztalási összeget 25 413 forintban határozta meg. (Legf. Bír. Pv. V. 20.059/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás