PK BH 1996/373
PK BH 1996/373
1996.07.01.
A felülvizsgálati eljárásban érvényesülő bizonyításfelvételi tilalom terjedelme [Pp. 275. § (1) bek.].
A jogerős ítélet elutasította a felperes arra irányuló keresetét, hogy a bíróság kötelezze a városi önkormányzat alperest 637 992 forint, államigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére. A döntés alapjául megállapított tényállás szerint a felperes az 1991. évet megelőzően az alperes jogelődjétől évenként kapott vattacukor és főtt kukorica mozgó árusítására közterület-használati engedélyt. A felperes az 1991. évre az alperestől kapott ilyen célra engedélyt közterület ideiglenes használatára. Az alperes keretében működő és a t.-i szabadstrand üzemeltetőjének vezetője az 1991. június 4-én kelt levelében elutasította a felperes kérelmét, amelyben a szabadstrand területére árusítási engedélyt kért.
A jogerős ítélet indokolása szerint a szabadstrand területe a földhivatal közlése szerint az ingatlan-nyilvántartásban nem közterületként van bejegyezve. A szabadstrand fenntartásáról az alperes, illetőleg jogelődje keretében működő üzemeltető jogosult volt eldönteni, hogy milyen árusító tevékenység folytatását engedélyezi. "Önmagában tehát az üzemeltető vezetőjének felperesi kérelmet elutasító magatartása - azon túlmenően, hogy nem volt államigazgatási jellegű hatósági tevékenység - nem is volt jogellenes, attól függetlenül sem, hogy a felperes a korábbi években erre a területre a hatóságtól kért és kapott árusítási engedélyt. Jogellenesség hiányában pedig kártérítő felelősség megállapítása ugyancsak kizárt."
A jogerős ítélet indokolása arra is utalt, hogy az alperes a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM együttes rendelet (R.) előírásainak megfelelően járt el, amikor a felperesnek az 1991. évre a kérelmének megfelelően kiadta az engedélyt közterület ideiglenes használatára. Az alperesnek ez az eljárása a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alkalmazása során államigazgatási tevékenységnek minősül, jogellenes magatartást azonban nem tanúsított az alperes, így önmagában a közterület-használat engedélyezése a kártérítő felelősséget nem alapozza meg.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő döntés meghozatala érdekében az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a hiányosan megállapított tényállásból megalapozatlanul jutott arra az eredményre, hogy a szabadstrand területe nem közterület. A felülvizsgálati kérelméhez mellékelt tulajdonilap-másolattal kívánta igazolni, hogy a kérdéses terület belterületen elhelyezkedő közterület, ezért az árusítási kérelméről a közterület-használati engedélyezésre vonatkozó jogszabály alapján, hatósági eljárás során kellett volna rendelkeznie az alperesnek. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgált jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Jogszabálysértő a megalapozatlan ítélet is, erről azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja.
A felperes követelésének alapjául megjelölt jogszabályok alkalmazásához szükséges tényállás helyes megállapításához a bizonyítékok a bíróságok rendelkezésére álltak, s azok értékelésével a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a - felperes igényének elbírálása szempontjából lényeges - következtetésre, hogy a t.-i szabadstrand területe nem minősül közterületnek. Ebből okszerűen következett az a jogerős ítéleti álláspont, amely szerint az ott történő árusítás engedélyezésére az R. előírásai nem alkalmazhatók, s az alperes közigazgatási (hatósági) eljárása szóba sem kerülhet.
A felülvizsgálati eljárásban érvényesülő bizonyításfelvételi tilalom nem terjed ki a felek részéről csatolt vagy bemutatott okiratok tartalmának a döntés alapjául vételére [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
A felperes az ingatlan-nyilvántartásban 2565/1. helyrajzi szám alatt felvett területről csatolt tulajdonilap-másolatot. Ebből, valamint a perben beszerzett térképkivonatból megállapítható, hogy az a Névtelen utcára vonatkozik, amely belterületi közterület ugyan, de nyilvánvalóan nem azonos azokkal a területekkel, amelyeken a szabadstrand helyezkedik el. Ez az okirat tehát nem bizonyítja, hogy a szabadstrand közterület, ezért nem alkalmas arra, hogy akár csak kétségessé tegye a jogerős ítélet alapjául megállapított tényállást. Az ebből levont jogi következtetés is helytálló.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítélet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 23.140/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás