GK BH 1996/378
GK BH 1996/378
1996.07.01.
I. A bankhitelszerződés vagy annak módosítása csak írásban történhet [Ptk. 218 (3) bek., 522–528. §-ai].
II. Az adóst ügyleti kamat csak a kölcsöntartozás esedékességének időpontjáig terheli. Késedelmes visszafizetés esetén, a kölcsön lejáratát követően késedelmi kamat jár, annak jogszabályban meghatározott mértéke a szerződésben kikötött kamat + 6%. Tiltó rendelkezés hiányában a felek előzetesen a késedelmi kamat ettől eltérő mértékében megállapodhatnak [Ptk. 522. §; 39/1984. (XI. 5.) Mt r. 12. §, 19. §; 86/1990. (XI. 14.) Korm. r.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100 000 000 Ft tőkét, ennek 1992. február 20-ától 1992. szeptember 30-áig járó évi 38%, 1992. október 1-jétől 1993. január 31-éig járó évi 31%, 1993. február 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 27% ügyleti kamatát, 1993. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 6% késedelmi kamatot, valamint 400 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1992. február 20-án kötött kölcsönszerződés szerint a felperes 100 000 000 Ft összegű, 1992. december 31-ei lejáratú, forgóeszköz-hitelt folyósított az alperesnek 1992. szeptember 30-áig évi 38%, 1992. október 1-jétől a kifizetés időpontjáig pedig évi 31% ügyleti kamat felszámítása mellett. A felek a szerződést már annak megkötése napján oly módon egészítették ki, hogy a lejárt, de ki nem egyenlített ügyleti kamat után az adós a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatot tartozik fizetni. A kölcsönszerződés biztosítékaként a felek az adós kezelésében lévő, a k.-i 1482. számú tulajdoni lapon, 1839. helyrajzi szám, valamint a k.-i 3928 számú tulajdoni lapon 1540/2. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanokra a felperes javára jelzálogjogot alapítottak. Lejáratkor az alperes a felvett hitelt és annak járulékait nem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság a tőketartozás és az ügyleti kamat tekintetében megalapozottnak találta a felperes keresetét és a Ptk. 523. §-a, valamint az 526. §-ának (2) bekezdése szerint kötelezte az alperest az általa felvett kölcsön és az ügyleti kamatok visszafizetésére. Az ügyleti kamatokat a kölcsön felvételétől a visszafizetés időpontjáig számította fel. A késedelmi kamatok vonatkozásában azonban csak részben találta megalapozottnak a keresetet. Álláspontja szerint a felperes késedelmi kamat címén a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-a szerint a kölcsöntőke után - a szerződésben kikötött ügyleti kamaton felül - évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni, ugyanakkor nem tarthat igényt a lejárt ügyleti kamat után késedelmi kamat fizetésére, mert a felperes által hivatkozott, a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékét meghatározó 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet rendelkezései - annak 2. §-a szerint - a bankkölcsönök késedelmi kamatára nem alkalmazhatók.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte az alperes védekezését, amely szerint a kereset idő előtti, mert a teljesítésre a felperes az általa becsatolt ún. kilábalási terv alapján fizetési haladékot engedélyezett, és a halasztott fizetés időpontja még nem járt le. Álláspontja szerint a felperes tagadásával szemben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperestől a kölcsön visszafizetésére haladékot kapott. A fizetésre adott halasztást az alperes kellő módon nem bizonyította a felek között folytatott, az iratoknál elfekvő levelezések anyaga pedig azt nem támasztja alá. Megfelel ugyan a valóságnak, hogy az alperes egy ún. kilábalási tervet juttatott el a felpereshez, kellő mennyiségű adat hiányában viszont azt a felperes nem vizsgálta, és az alperesnek a fizetésre haladékot sem nyújtott. A teljesítési határidő megváltoztatására vonatkozó megállapodás hiányában a tartozást az eredeti teljesítési határidő lejártakor - 1992. december 31-én - meg kellett volna fizetni, ezért a követelés idő előtti voltára az alperes eredményesen nem hivatkozhat.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, az alperes által fizetendő ügyleti kamat után 1992. október 14-ig 44%, október 15-étől december 31-éig évi 42% 1993. január 1-jétől a kiegyenlítés napjáig évi 40% késedelmi kamat megítélését kérte. Előadta, hogy az ügyleti kamat késedelmes megfizetése esetére és annak mértékére a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet előírásai az irányadóak, ehhez képest az alperes az ügyleti kamatok késedelmes kifizetése esetén is köteles a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatokat fizetni. Az ügyleti kamatok után fizetendő késedelmi kamatok összegét a fellebbezés benyújtásának időpontjában 17 207 874 Ft-ban határozta meg.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az első fokú eljárásban már előadottakkal egyezően arra hivatkozott, hogy a kereset idő előtti, mert a per anyagából, valamint a kilábalási tervből is megállapíthatóan a felperes magatartásából joggal következtethetett arra, hogy a fizetésre a felperes haladékot adott.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a marasztalás tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése részben megalapozott, az alperes fellebbezése alaptalan.
Az alperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a bankkölcsön-szerződést a teljesítési határidő tekintetében módosították, az újonnan megállapított teljesítési határidő pedig még nem telt le, ezért a kölcsön visszafizetését tőle a felperes ez idő szerint alappal nem igényelheti. Az alperes a bankhitelszerződés módosítását kellően nem bizonyította.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek között a Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerinti bankhitelszerződés jött létre, ezért a jogvitát a Ptk.-nak az e szerződésekre vonatkozó szabályai szerint kell elbírálni. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a felek a szerződés tartalmát közös megegyezéssel módosíthatják, megváltoztathatják a kötelezettségvállalásuk jogcímét is. A Ptk.-nak a bankkölcsönszerződéseket szabályozó 522-528. §-aiban kizáró rendelkezés nem található, ezért a feleknek a szerződés módosítására a perbeli esetben is törvényes lehetőségük lett volna. A Ptk. 218. §-ának (3) bekezdése szerint, viszont ha jogszabály, vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz kötik, az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése, módosítása vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. A Ptk. 522. §-ának (2) bekezdése a bankhitelszerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, ezért az alperesnek a fizetési kötelezettség alóli mentesüléséhez azt kellett volna hitelt érdemlően bizonyítania, hogy a teljesítési határidő tekintetében a szerződést írásban módosították. Azt, hogy a szerződés módosítása írásban megtörtént volna, az alperes nem bizonyította, ennek hiányában a felperes követelése 1992. december 31-én lejárt, ehhez képest a keresetet idő előttinek tekinteni nem lehet.
A felperes fellebbezése a következők szerint részben alapos:
A felperes a perbeli bankhitelszerződés szerint a naptári negyedévenként esedékes, és a naptári negyedévet követő hónap 15. napjáig fizetendő ügyleti kamat követelésére jogosult. Ehhez képest a tőketartozás 1992. december 31-én, az ügyleti kamat pedig naptári negyedévenként utólag, azaz 1992. április 15-én, július 15-én, október 15-én és 1993. január 15-én vált esedékessé. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló többszörösen módosított 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 19. §-a szerint az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött kamaton felül az esedékességtől (lejárattól) további évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni. A fenti rendelkezés szerint a hitelezőt ügyleti kamat csak a kölcsöntartozás esedékességének időpontjáig illeti meg, a kölcsön lejártát követően - amennyiben annak a kifizetésére lejáratkor nem kerül sor - késedelmi kamat jár, amelynek mértéke az ügyleti kamat 6%-kal növelt összege. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a kölcsön folyósításától annak visszafizetése időpontjáig ügyleti kamat fizetésére kötelezte az alperest.
Az ügyleti kamat az R. 12. §-ában foglaltaknak megfelelő helyes elszámolása a következő:
1992. február 20-ától szeptember 30-áig az ügyleti kamat mértéke évi 38%, 1992. október 1-jétől december 31-éig évi 31% volt. Tekintve, hogy 1993. január 1-jétől kezdődően a felperest ügyleti kamat már nem illette meg, az ügyleti kamatok mértékének későbbi változása az alperes fizetési kötelezettségét nem érinti.
Az ügyletikamat-fizetési kötelezettség kezdő időpontja 1992. február 20-a, az első negyedévi ügyleti kamat 1992. március 31-éig kerül elszámolásra. 1992. szökőév volt, ezért 1992. április 15-én az alperes 40 napra járó ügyleti kamatot lett volna köteles kiegyenlíteni.
100 000 000 Ft után 38%-os kamatmértéket figyelembe véve az évi kamat 38 000 000 Ft, egy napra 104 110 Ft, 40 napra 4 164 400 Ft.
A II. negyedévi kamatfizetési kötelezettség 1992. április 1-jétől június 30-áig tartott, ehhez képest 1992. július 15-én 91 napra járó ügyleti kamatot lett volna köteles az alperes megfizetni a szerződés szerint. Ennek összege 91 napra 9 474 010 Ft.
1992. július 1-jétől szeptember 30-áig terjedő időre - 92 napra - járó ügyleti kamatot 1992. október 15-én lett volna köteles az alperes kifizetni, ez 92 napra 9 578 120 Ft; végül 1992. október 1-jétől december 31-éig - 92 napra - a kamat mértéke évi 31%-re csökkent, ezt az alperes 1993. január 15-én lett volna köteles kiegyenlíteni. A 31%-kal számolva az évi kamat 31 000 000 Ft, vagyis a napi kamat 84 932 Ft, ez 92 napra 7 813 744 Ft.
1993. január 15-éig tehát a fenti részletezésben összesen 31 030 274 Ft ügyleti kamat illette meg a felperest, amelynek megfizetésével az alperes ugyancsak késedelembe esett. A felek a kölcsönszerződésben megállapodtak abban, hogy az adós a késedelem időtartamára a lejárt ügyleti kamatok után is köteles késedelmi kamatot fizetni, annak mértékében is megegyeztek.
A 100 000 000 Ft tőke után a késedelmi kamat az R. 12. §-a szerint a lejáratkor érvényben lévő évi 31% ügyleti kamat, évi 6%-kal növelt összege, azaz évi 37%. Eltér azonban ettől a lejárt ügyleti kamat késedelmi kamata. Az R. 12. §-a csak a kölcsöntőke után járó késedelmi kamat mértékét rendezi, nem tartalmaz viszont rendelkezést a lejárt ügyleti kamatok késedelmes kifizetése esetére járó késedelmi kamat mértékéről. Nem volt ezért jogi akadálya annak, hogy a felek a szerződésben a lejárt ügyleti kamatok után a késedelmi kamat mértékét a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kr.) rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg.
A Kr. 1. §-ának (1) bekezdése szerint gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a késedelmi kamat mértéke eltérő megállapodás hiányában a jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. A jegybanki alapkamat mértéke az 1/1991. (MK 7.) MNB-közlemény szerint 1990. november 14-étől 1992. október 14-éig évi 22%, az 1/1992. (MK 104.) MNB-közlemény szerint 1992. október 15-étől december 31-éig évi 21%, a 2/1992. (MK 136.) MNB-közlemény szerint 1993. január 1-jétől május 2-áig évi 20%, az 1/1993. (MK 51.) MNB-közlemény szerint május 3-ától szeptember 26-áig évi 19%, a 2/1993. (MK 135.) MNB közlemény szerint szeptember 27-étől 1994. június 14-éig évi 22%, az 1/1994. (MK 63.) MNB-közlemény szerint 1994. június 15-étől évi 25%.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a késedelmi és ügyleti kamatokra vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31.030/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás