GK BH 1996/392
GK BH 1996/392
1996.07.01.
Ha a vételár-követelés iránti per folyamatban léte során a per felperese ellen felszámolási eljárás indult, és az alperes az azonos jogviszonyból származó ellenkövetelését beszámítási kifogás útján – jogszabály előírása
szerint – a felszámolási eljárásban érvényesíti, a kifogás jogerős elbírálásáig a felperes keresete alapján indított pert fel kell függeszteni [Pp. 152. § (2) bek.; Ptk. 296. § (1)–(2) bek., 1986. évi 11. tvr.* 17. § (1)-(4) bek.]
A peres felek 1989. november 16-án "lízingmegrendelés" elnevezéssel szerződést kötöttek. Ebben megállapodtak, hogy az alperes a felperes megrendelése szerinti (a szerződés 1. sz. mellékletében felsorolt) gépeket beszerzi. A felperes kijelentette, hogy a gépekre lízingszerződést kíván kötni, ezért a szerződés 2. pontjában kötelezte magát a szerződés alapján az alperes által beszerzett gépek átvételére, a lízingszerződés megkötésére, továbbá vállalta, hogy ezen kötelezettsége nem teljesítése esetén a teljes lízingdíjnak - amelyet 21 171 875 Ft-ban határoztak meg - megfelelő vételárért a szerződés tárgyát képező gépeket megvásárolja. Ezen szerződésben megjelölt gépek beszerzése érdekében a felek között 1990. január 9-én importbizományi szerződés jött létre. Ebben az alperes azzal bízta meg a felperest, hogy a megnevezett külföldi céggel kössön külkereskedelmi szerződést, és vásárolja meg - német márkában meghatározott vételárért - az alperes javára az előbbi szerződés l. sz. mellékletében felsorolt gépeket. A felperes a gépeket beszerezte, azokról 13 924 327 Ft összegben a számlát kiállította. Az alperes a bizományi szerződés alapján a számla összegéből 10 000 000 Ft-ot átutalt a felperesnek. A további vételárat az alperes azért tartotta vissza, mert a felperes a perbeli gépekre a "lízingmegrendelés" elnevezésű szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette, a lízingszerződést nem kötötte meg.
A felperessel szemben 1990. október 4-én felszámolási eljárás indult. Ezen eljárásban az alperes hitelezői igényt jelentett be 284 562 Ft-ra, amely az általa visszatartott 3 924 327 Ft vételár és - előadása szerint - a lízingszerződés meg nem kötése miatt keletkezett 4 208 889 Ft kára közötti különbözet.
A felperes az alperesi beszámítás jogszerűségét nem ismerte el, ezért a keresetében 3 924 327 Ft vételár és ennek évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a beszámításnak a feltételei - figyelemmel a Ptk. 296. §-ában és az 1986. évi 11. tvr. 17. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra - nincsenek meg. Beszámításnak a felszámolási eljárásban csak ugyanabból a jogviszonyból eredő pénzkövetelés tekintetében van helye. Ezzel szemben a felperes vételárigényének a bizományi szerződés az alapja, míg az alperes a kártérítési igényét a "lízingmegállapodás"-nak a megszegésére alapította. Vitatta azt is, hogy az alperest kár érte volna.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a két szerződés - a "lízingmegállapodás" és az importbizományi szerződés - elválaszthatatlan egységet képez. A bizományi szerződést a megkötendő lízingszerződés tárgyát képező gépek beszerzése érdekében kötötte a felperessel. A felperes azonban a lízingszerződést nem kötötte meg, ezáltal megszegte a lízingmegállapodást. A szerződésszegés következtében keletkezett és beszámított kára az alábbiakból áll: 19 610 430 Ft kára keletkezett abból, hogy a hűtőszerelvényt csak áron alul tudta értékesíteni, az átutalt 10 millió forint vételárnak az üzlet részbeni realizálásáig - 57 napra számolva - járó évi 28%-os kamata, amely 443 333 Ft, a hűtőszerelvény értékére jutó, az eladásig számított kamata - 225 napra 37%-os mértékkel számolva - 1 754 361 Ft.
A helyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1989. november 16. napján létrejött "lízingmegrendelés" a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése értelmében előszerződésnek minősül, ennek alapján a felperes köteles volt a lízingszerződést a gépek beszerzését követő 25 munkanapon belül megkötni, ezt elmulasztotta. Ezért a lízingmegrendelés 5. pontja értelmében köteles lett volna a feltüntetett lízingdíjnak megfelelő összegű vételárért az alperes által beszerzett gépeket megvásárolni. A felperes mulasztása következtében az alperest kár érte, amelyet a felperes a Ptk. 318. §-a alapján alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Mivel a bizományi szerződést a felek kizárólag a lízingmegrendelés elnevezésű szerződés teljesítése érdekében kötötték, ezért a két szerződés alapján érvényesített igények ténylegesen egy jogviszonyból származnak. Az alperes tehát jogosult volt a kártérítési igényét beszámítás útján már a felszámolási eljárásban és a bírósági eljárásban is érvényesíteni [Ptk. 296. § (1) bek., és az 1986. évi 11. tvr. 17. § (1) bek.]. A beszámítás folytán viszont a felperes követelése is megszűnt.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül 3 924 327 Ft-ot és ennek kamatát, továbbá perköltséget a felperesnek fizessen meg. Döntését azzal indokolta, hogy az 1986. évi 11. tvr. 17. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban beszámításnak csak ugyanabból a jogviszonyból eredő pénzkövetelések tekintetében van helye. A felszámolási eljárás közzététele után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni. Az alperes ezért a jelen perben a beszámítási kifogását a felperessel szemben nem érvényesítheti.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és jogszabálysértésre hivatkozva annak a megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság ítélete őt törvénysértő módon elzárta attól, hogy beszámítási kifogását a felszámolási eljárásban érvényesíthesse, mivel a felperes a jogerős ítélet birtokában a követelését behajtja, így megszűnik az a követelés, amelybe ellenkövetelését beszámíthatná.
A felperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítéletnek hatályában tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú bíróság - a perben még alkalmazandó 1986. évi 1l. tvr. 17. §-ának (2) és (4) bekezdése alapján - helytállóan állapította meg, hogy a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez a rendelkezés a követelés érvényesítésének valamennyi módjára vonatkozik; egyaránt irányadó lehet a kereset, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztésére. Ez annyit jelent, hogy a felszámolási eljárás közzététele után nem alkalmazható a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés sem, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló követelését bármely bírósági eljárás során tett nyilatkozattal beszámíthatja. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben a kötelezett ilyen nyilatkozatot kizárólag a felszámolási eljárás során tehet (BH 1994/12/695.).
Jogszabályt sértett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor az alperest a kereset szerint anélkül marasztalta, hogy a felszámolási eljárásban előterjesztett beszámítási kifogása elbírálását figyelembe vette volna. Ezzel olyan jogi helyzetet teremtett, hogy az alperessel szemben a jogerős ítélet alapján a felperes azonnal kérheti az ítélet végrehajtását, függetlenül attól, hogy az alperes beszámítási igényét a felszámolási eljárásban elbírálták-e. Ily módon a másodfokú bíróság elzárta attól az alperest, hogy a törvényen alapuló beszámítási kifogásával éljen, a felperes követelése - az alperestől kikényszeríthető teljesítés folytán - megszűnhet, mielőtt a beszámítási kifogás elbírálása a felszámolási eljárásban megtörténhetne.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az alperes a perbeli beszámítási kifogását a rendelet 17. §-ának (2) bekezdése alapján a hatáskörrel és a kizárólagos illetékességgel [4. § (1) bek.] rendelkező bíróság előtt indult felszámolási eljárásban is bejelentette. Ha a felszámolási eljárásban az alperes beszámításának helyt ad a bíróság, akkor a felperes követelése a Ptk. 296. §-ának (2) bekezdése szerint - a beszámítás erejéig - egészben vagy részben megszűnik. Ezért a jelen perben annak a kérdésnek az elbírálása, hogy a felperes követelése fennáll-e az alperessel szemben és milyen összegben, attól függ, hogy a felszámolási eljárás keretében e kérdésben érdemben milyen döntést hoz a bíróság.
A másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét anélkül bírálta el, hogy vizsgálta volna: a felszámolási eljárásban jogerősen elbírálásra került-e az alperes beszámítási kifogása. Márpedig a fent kifejtettek értelmében a felperes követelésének fennállása kérdésében csak a felszámolási eljárásban hozott döntés ismeretében lehet állást foglalni. Enélkül a bíróság ítélete megalapozatlan, ezért törvénysértő. A döntéshez szükséges tények hiányában a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet egészben - az első fokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak vizsgálni kell, hogy a felszámolási eljárás érdemben befejeződött-e, ha igen, annak eredményét - helyt adtak-e és mennyiben az alperes beszámításának - figyelembe kell venni a felperest megillető követelés összegének a megállapításánál. Ha pedig a beszámítási kifogás tárgyában még jogerős döntés nem született, a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján fel kell függeszteni. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.902/1995. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-t az 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte, azzal azonban, hogy a tvr. alapján indult eljárásokban - egyes szabályok kivételével - még annak rendelkezései az irányadóak.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás