BK BH 1996/4
BK BH 1996/4
1996.01.01.
I. A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelésére sor kerülhet a pártfogó felügyelet szabályainak a súlyos megszegése esetén a próbaidő lejárta után is [Btk. 91. § (1) bek. c) pont, Be. 377. § (1) bek. c) pont].
II. Ha a különleges eljárásban őrizet avagy – törvénysértéssel – az előzetes letartóztatás elrendelésére került sor, ezeket a fogva tartásban töltött időtartamokat be kell számítani a szabadságvesztésbe [Btk. 82. §, 91. § (1) bek. c) pont, 99. § (1) bek., Be. 356. § (4) bek.].
A megyei bíróság a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelése iránt a terhelt ellen indított büntetőügyben a városi bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy a terhelt által 1994. július 27. napjától 1994. augusztus 12. napjáig előzetes letartóztatásban, illetve 1995. március 28. napjától 1995. április 4. napjáig őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja.
A megyei bíróság végzésében az ügy előzményeként rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság az 1992. október 29. napján jogerőssé vált ítéletével a terheltet tartás elmulasztásának vétsége miatt 1 évi fogházbüntetésre ítélte, és ennek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben elrendelte a pártfogó felügyeletét. Magatartási szabályként egyebek mellett előírta, hogy a pártfogónál havonta jelenjék meg, és adjon számot anyagi helyzetéről, továbbá azt is, hogy folytasson keresőfoglalkozást, és ebből a havi 1200 forint gyermektartásdíjat rendszeresen fizesse meg. A már többször büntetett terhelt a pártfogónál csupán egy ízben (1992. november 19.) jelentkezett, majd a lakóhelyeit bejelentés nélkül változtatgatva teljesen kivonta magát a felügyelet alól.
A pártfogó jelentésére, az abban foglalt terhelő adatokra tekintettel a városi ügyészség az 1994. május 11. napján érkezett átiratában a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését indítványozta. Az elítélttel szemben folyamatba tett ezt az eljárást az ismeretlen helyre távozása miatt a városi bíróság felfüggesztette, és ellene elfogatóparancsot bocsátott ki. Ennek eredményeként a rendőrség 1994. július 27. napján a terheltet őrizetbe vette és a bíróságra előállította.
Ekkor a városi bíróság az 1994. július 27. napján meghozott végzésével elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság "ügydöntő" határozatának a kihirdetéséig.
A megyei bíróság az elítélt fellebbezése folytán az 1994. augusztus 12. napján meghozott végzésével - a megyei főügyészség indítványának megfelelően - az előzetes letartóztatást elrendelő végzést hatályon kívül helyezte, és elrendelte a terhelt azonnali szabadlábra helyezését. A megyei bíróság a végzésében arra utalt, hogy a jogszabályt értelmező ítélkezési gyakorlat (BH 1989/225. szám) iránymutatása szerint a Be. XVIII. fejezetében meghatározott különleges eljárásokban az előzetes letartóztatás elrendelésének vagy fenntartásának nincs helye. A jelen ügyhöz hasonló esetekben a Be. 356. §-ának (4) bekezdése csak arra ad lehetőséget, hogy "ha elfogatóparancsot bocsátottak ki, a terhelt megtalálása esetén őrizetbe vehető. Az őrizet a tárgyalás, illetőleg a meghallgatás befejezéséig - legfeljebb 6 napig - tart".
A terhelt a szabadlábra helyezése után ismét ismeretlen helyre távozott.
A városi bíróság utóbb újabb elfogatóparancsot bocsátott ki ellene, ennek eredményeként 1995. március 28. napján a rendőrség újból elfogta, és bírósághoz előállította. A városi bíróság az 1995. március 29. napján meghozott végzésével 1995. március 28. napjával kezdődő hatállyal elrendelte a terhelt őrizetbe vételét azzal, hogy ez legfeljebb 6 napig tart.
A városi bíróság ezek után 1995. április 4. napján hozta meg a végzését, amelyben elrendelte a fenti ítélettel kiszabott büntetés végrehajtását, a Be. 377. §-a (1) bekezdésének c) pontjára és a Btk. 91. §-a (1) bekezdésének c) pontjára utalva. Ugyanakkor a városi bíróság nem rendelkezett a fentiek szerint az őrizetben, illetőleg az előzetes letartóztatásban töltött időknek a szabadságvesztésbe való beszámítása tekintetében.
Az említett végzés ellen az elítélt és a védő jelentett be fellebbezést, az elrendelés mellőzését kérve.
A megyei főügyészség indítványa érdemben a végzés helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság a végzés felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyesen döntött. Az ítélkezési gyakorlat szerint (BJD 8652. sz.) azzal a magatartással, hogy valaki teljesen kivonja magát a pártfogó felügyelet alól, már önmagában olyan súlyos magatartási szabályszegést valósít meg, amely a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését eredményezi. Egyébként nyilvánvaló, hogy az elítélt életvezetésében, magatartásában a pártfogó felügyeletre, annak az előírásaira egyáltalán nem volt tekintettel.
Az kétségtelen, hogy a felfüggesztés próbaideje a jelen eljárás alatt lejárt, ez azonban - az elévülési időn belül - nem akadályozza a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését (BH 1984/217. sz.) Ebben a tekintetben az elsőfokú bíróság végzése az ügy lényegét tekintve mindenképpen helytálló.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor nem számította be a végrehajtani rendelt szabadságvesztésbe a különleges eljárás során a fentiek szerint őrizetben, illetőleg előzetes letartóztatásban töltött időt. A fentebb kifejtettekből az nyilvánvaló, hogy az előzetes letartóztatás nem lett volna elrendelhető, az ekként fogva tartásban töltött idő beszámításának a mellőzése azonban az elítélt vonatkozásában mindenképpen méltánytalan lenne, és szembenálló volna az e vonatkozásban kialakult, a Btk. 99. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatos alapvető elvekkel is.
A megyei bíróság minderre tekintettel a városi bíróság végzését ebben a vonatkozásban megváltoztatta, egyebekben viszont helybenhagyta a városi bíróság érdemben törvényesnek talált végzését. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 321/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás