PK BH 1996/40
PK BH 1996/40
1996.01.01.
I. A szülők által biztosított életkörülmények azonossága esetén kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítani a gyermek érzelmi kötődésének, ugyanis a gyermeknek a szülőkhöz való fokozott ragaszkodása, azonosulási készsége a szülő elfogadását jelenti és ezáltal jelentősen megkönnyíti a nevelés és irányítás feladatát [Csjt. 76. § (1) bek.].
II. Gyermekelhelyezési perben a bizonyítási eljárás – pedagógus meghallgatása, szakértői vélemény pontosítása, kiegészítése – lefolytatásának szempontjai [Pp. 182. § (3) bek.].
A peres felek huzamos együttélés után 1984. február 18-án kötöttek házasságot, amelyből 1984. március 26-án Balázs nevű gyermekük született. Közös lakásuk a felperes (a férj) szüleinek a tulajdonában álló házas ingatlanban volt, melyet 1990-ig kizárólag ők használtak, 1990-ben odaköltözött a felperes édesapja.
A házasság 1990-től kezdett megromlani. A felek fokozatosan eltérő életvitelre rendezkedtek be, emiatt köztük gyakorivá váltak a veszekedések, ami teljes elhidegülésükhöz vezetett. Életközösségüket 1991 végén megszakították, 1992. március 28-án az alperes a közös gyermekkel, valamint az előző kapcsolatából született idősebb leánygyermekkel - aki az együttélés alatt a felek közös gondozásában élt - anyósához, a felperes édesanyjához költözött. 1993 júniusában egy kapcsolattartást követően a felperes - előadása szerint a gyermek kívánságára - a kisfiút nem vitte vissza az alpereshez, azóta saját háztartásában egyedül gondozza és neveli.
A házasság felbontása iránti perben mindkét fél kérte a gyermek nála történő elhelyezését.
Az elsőfokú bíróság a házasságot felbontotta, a 10 éves fiúgyermeket a felperes apánál helyezte el, az alperest tartásdíj fizetésére kötelezte, és rendezte az anya és a gyermek közötti kapcsolattartást. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a gyermek nevelésére mindkét szülő alkalmas. A perben beszerzett pszichológus szakértői vélemény és a gyermeknek a bíróság előtti személyes meghallgatása egybevetésével azonban arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek érzelmileg az apához kötődik erősebben, életében az apa központi szerepet foglalt el. Az alperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy az alperesnek a felperessel szemben érzett ellenszenve a gyermekre kihatással volt. Ezeknek a szempontoknak a mérlegelése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermek érdekét az apánál történő elhelyezés szolgálja megfelelőbben.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésének helyt adva az első fokú ítéletnek a gyermek elhelyezésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, a gyermeket az anyánál helyezte el, és kötelezte a felperest a gyermek kiadására, továbbá rendelkezett a tartásdíj és a kapcsolattartás tárgyában. Döntését lényegében a pszichológus szakértő véleményére alapította. A szakvélemény szerint a gyermeket a szülők közötti választás eldöntésével nem lehet megterhelni, az anya személyisége a gyermek korára való tekintettel a nevelésre "alkalmasabbnak látszik", és annak ellenére, hogy külső látszatra az apánál a gyermek helyzete biztosnak tűnik, a tesztvizsgálatok eredményéből anyai kötődésre lehet következtetni. Az alperesi oldalon pozitívumként emelte ki, hogy az anyának az apai nagyanya és a féltestvér is segítséget tud nyújtani a gondozásban.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság mérlegelési jogkörében túlzott jelentőséget tulajdonított a tényekkel szembenálló szakértői megállapításoknak, melyek a gyermek vizsgálata során nyert adatokból vont, egyébként is helytelen következtetéseken alapulnak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermek elhelyezéséről elsősorban a szülőknek kell dönteniük, és csak megegyezésük hiányában határoz a bíróság az elhelyezésről. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Az alapul szolgáló ügyben mindkét szülő bizonyította, hogy a kisfiú nevelésére, gondozására alkalmas, és ehhez a megfelelő objektív körülmények is rendelkezésükre állanak. A szülők által biztosított életkörülmények azonossága mellett kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítani a gyermek érzelmi kötődésének, ugyanis a gyermeknek a szülőhöz való fokozott ragaszkodása, azonosulási készsége a szülő elfogadását jelenti, és ezáltal jelentősen megkönnyíti a nevelés és irányítás feladatát.
A perbeli jogvitában a gyermek őszinte érzelmi kötődésére nézve ellentétes adatok állanak rendelkezésre, melyek közül a másodfokú bíróság megalapozatlanul helyezte előtérbe a pszichológus szakértő véleményének az anyáról adott, valójában lényegtelenül kedvezőbb megítélését. A szakértői véleménynek a gyermek élményanyagából az állatokkal kapcsolatban kiemelt része értelmezése aggályosnak tűnik, és ellentétben áll a gyermek verbális megnyilatkozásaival, valamint a perben eddig felmerült egyéb adatokkal.
A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a szakértői vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő véleményével vagy bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a bíróságnak a szakértőtől felvilágosítást kell kérnie, esetleg a szakértői vélemény kiegészítését kell elrendelnie, vagy más szakértőt kell véleményadásra felhívnia. Ennek elmulasztása olyan eljárási szabálysértés. amely akadályozza a megnyugtató helyes döntés meghozatalát, és bírói mérlegelés körében sem pótolható. A perben beszerzett, aggályos szakértői vélemény tehát a döntés alapját nem képezhette. A bíróságnak a tényállás teljes körű megállapításához, a gyermek valóságos érdekének megítéléséhez a szakértői vélemény kiegészítését, részletesebb kifejtését kell elrendelnie, esetleg a szakértő tárgyaláson történő meghallgatásával vagy más szakértő kirendelésével, és szükség esetén a gyermek életkörülményeire vonatkozó tényállást is ki kell egészítenie a kisfiúval foglalkozó pedagógusok meghallgatása útján.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítélet érintett rendelkezéseire is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a fenti szempontok szem előtt tartása mellett az elsőfokú bíróságot kötelezte új eljárásra és új határozat hozatalára. A felek felülvizsgálati eljárási költségét a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése szerint megállapította. A felperes gondozásában élő gyermek tartásáról a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 156. §-ának (1) bekezdése értelmében ideiglenes intézkedéssel döntött. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 656/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás